A csapategység a titkuk

Talán Egervári Sándor sem számított arra, hogy ilyen ünneplésben lesz része. Dolgozott ő sok helyen, bajnoki címig vezette az MTK-t, a Dunaferrt, aztán amikor elfogadta Tarsoly Csaba felkérését, hogy szerződjön az ETO-hoz, furcsa érzések kavaroghattak benne. A korábbi háromszoros bajnokcsapat tudniillik története talán legnyomasztóbb időszakát élte. A szurkolók elfordultak az együttestől, az a néhány száz ember, aki kijárt a félig lebontott, újjáépítés előtt és alatt álló stadionba, leginkább csak szitkozódott.

Ilyen légkörben látott munkához a mesteredző.

Az ősszel még csendben, szinte észrevétlenül tehette a dolgát. A Győrrel leginkább csak akkor foglalkozott a sajtó, ha elkészült egy újabb szektor, hiszen az ETO-parkban a daruk, kotrógépek és kubikus brigádok teljesítettek fantasztikusan. A csapat ekkor még senkit sem érdekelt. Pedig már akkor is látszott, hogy kezd formálódni, arca lenni a győri gárdának. Az őszi idény hatodik helye jókora előrelépést jelentett a korábbi évek kínlódásához képest. Igen ám, csakhogy Debrecenbe visszarendelték Igor Bogdanovicsot, ráadásul sérülés miatt kiesett a csapat kulcsembere, a válogatott szinten futballozó gólkirályjelölt, Bajzát Péter. De az ETO-t már ez sem rázta meg: hihetetlen lendülettel és önbizalommal vágott a tavaszi idénynek. Egyik győzelem a másik után, közöttük rangadók, siker a Zalaegerszeg és a Debrecen ellen.

Mígnem szép csendben eljutott odáig, hogy az egyik bajnokesélyes lett.

Nincs titok, nincs mágia (az még Verebes József idejében létezett), ehelyett van egy hazai szinten egységes játékoskeret. Nem mindegy, ki ül a kispadon, ki irányítja a szakmai munkát, ki teremti meg a dinamikus, erőtől duzzadó futball lehetőségét. Egervári Sándor csendben dolgozik, s ugyanúgy szerény marad a pénzét áldozó Tarsoly Csaba tulajdonos is, nem beszélve a játékosokról.

Az ETO remek pozícióból várhatja a bajnoki hajrát.

Ez már akkor is a Győr szezonja lesz, ha a csapat végül mégis lecsúszik a dobogóról.