biztatta, és lekötötte a figyelmét.
Kellett ehhez persze egy ugyancsak győzelemre játszó MTK is. Az a kék-fehér alakulat, amely a tavasszal sorra aratta idegenbeli győzelmeit. Háromhárom pont Újpestről, Debrecenből és Zalaegerszegről – nem akármilyen teljesítmény! De nem véletlenül hangsúlyozta többször is Garami József szakmai igazgató, hogy a bajnokságnak nem ők a fő esélyesei, hiszen elképesztően nehéz a sorsolásuk, tavasszal minden fontos meccset idegenben játszanak.
Győrött jött be a hibapont, de ezért aligha kell szégyenkezniük a kékeknek. Ezúttal nem játszottak látványosan, sok, pontos, lapos passzra épülő ritmusváltásokkal, futballjuk szürkébbnek, visszafogottabbnak bizonyult. Csakhogy ebben a Győrnek óriási szerepe volt, hiszen Egervári Sándor aknamezőt telepített az ETO tizenhatosa elé, amelyen alig-alig lehetett átmerészkedni, mert nemegyszer három-négy győri ugrott, vetődött, csúszott minden egyes labdára.
Hősies küzdelem volt ez részükről, és a bajnokság talán legfontosabb három pontját eredményezte.
Nem véletlenül nyilatkozta a mérkőzés után a csapzott, fáradt, boldog gólszerző, Nikolov Balázs: „Izgalmas meccs volt, azt hiszem, most valóban jól szórakozott a közönség. Mindenképpen szerettünk volna győzni, boldoggá tenni azt a sok-sok ezer embert, aki miattunk jött ki. Úgy vélem, megérdemeltük a három pontot. Talán mi akartuk jobban a sikert, ami pedig a gólomat illeti, végigloholtam a pályát, szinte a saját alapvonalunkról kezdtem el sprintelni, de megérte, jött keresztbe a labda, én meg csak bedobtam magam, csúsztam a füvön, és meg nem mondom, melyik testrészemről pattant be a hálóba. De mindegy is, hihetetlenül boldog vagyok...”
Az MTK-t egy pontra megközelítő Győr most újabb bizonyítékát adta, hogy a futballban a XXI. században megdőltek a korábbi aranyszabályok. Magunk is írjuk, rendszeresen emlegetjük, mennyire fontos, hogy egy csapatban minél több saját nevelésű futballista szerepeljen. De az igazán nagy kluboknál ezt már régen elfelejtették. Említhetnénk itt az angol Arsenalt, amelynél nemhogy saját nevelésű, de angol futballista sem szerepel, de ez csak a csúcs, megannyi együttesnél játszik innen-onnan összevásárolt labdarúgó. Elsősorban szigorú, következetes, renddel, fegyelemmel megspékelt szakmai munkára van szükség, no meg időben átutalt fizetésekre (ha lehet, az átlagnál magasabb jövedelmekre....), s máris sikerekről beszélhetünk. Az ETO szombati kezdőcsapatában mindössze két győri fiatalembert találtunk, Stark Pétert és a roppant tehetséges Koltai Tamást, a többiek, ha úgy tetszik, zsoldosok.
Ám vajon érdekli-e mindez a mámoros ETO-drukkereket? És foglalkoztatja-e Tarsoly Csabát, aki cégével, a Quaestorral 2001-ben jött Győrbe, és azóta próbál ütőképes együttest faragni. Ám hiába fordult meg itt számtalan edző, megannyi jónevű vagy kevésbé ismert futballista, az eredmények nem jöttek, pedig az ETO költségvetése nagyjából évi ötszázmillió forint volt, és ez most is érvényes.
A stadion már épül, s a jelek szerint a csapat és a szurkolók is egymásra találtak szombaton.
Ki tudja, lehet, hogy visszalopódzik majd valami a legendás nyolcvanas évek Verebesidőszakából...
