Atomcsapás az aranycsatában

Először is szomorúan konsta táltuk: a döntőre sem jött össze a telt ház, pedig az aranycsata már nem esett hétköznapra, és a házigazda is érdekelve volt benne. Mit érdekelve? Egyértelműen a Falco volt a finálé esélyese, mert neki volt a legerősebb a kezdő ötöse, más kérdés, hogy cseresor tekintetében talán az Atomerőmű van jelenleg a legjobban eleresztve a honi férfiklubok közül, és a szombathelyieknek szombaton éppen a paksiakkal kellett öszszemérniük erejüket a Magyar Kupa 2007–2008-as küzdelmeinek legutolsó felvonásán.

Az első néhány pont könynyen jött, ám utána görcsölés következett, a játékosok túlizgulták a találkozót, túlbonyolították a játékot, egymást követték a kaotikus jelenetek és a rossz dobások. Éppen ezért minden egyes apró duplát nagyon meg kellett becsülni, hát még a triplákat, amelyekből – amikor a pénteken visszafogottabb Arnas Kazlauskas kettőt is bedobott gyors egymásutánban – kilenc ponttal meglógott a házigazda a második negyed elején. Ez volt az addigi legnagyobb különbség, ám nem sokáig maradt meg, mert Sabáli Balázs időkérése után tíz tolnai pont érkezett sorozatban. Szrecsko Szekulovics együttese az első félidő hajrájában nem tudott kilábalni a hullámvölgyből, sőt még nagyobb bajba került azzal, hogy Kálmán László, a Falco esze egy összecsapás nyomán vérző fejjel támolygott le a játéktérről. >>>