A West Bromwich Albion, természetesen Gera Zoltánnal a soraiban, délután öt órakor érkezett meg a festői Oakley Court Hotelbe. A birminghami csapat délelőtt még saját edzőközpontjában edzett, utána ült buszra, hogy a péntek délutáni csúcsforgalmat egy orrhosszal megelőzve megérkezzen a nyugodt készülésre tökéletesen alkalmas kúriába.
Kezdjük a legfontosabbal: játszik a Portsmouth ellen?
Ha nem jön közbe valamilyen csapás, igen.
Ez mit jelent?
Azt, hogy menedzserünk – szokásától eltérően – már előre elárulta, milyen összetételű csapatot küld pályára, és én is helyet kapok a kezdőben. Őszintén megvallom, erre számítottam is, mert az utóbbi meccseken jól ment a játék.
A menedzser szokatlan lépése a mérkőzés rendkívüliségének szólhat?
Nem hiszem, mint ahogy azt sem, hogy ez a mérkőzés rendkívüli lenne. Persze nagyon fontos, de ugyanúgy készülünk, mint bármikor.
Tavaly már játszott a Wembleyben, akkor elveszítették az osztályozót. Különleges élmény volt?
Nemigen. Nagyon szép, de Angliában rengeteg a gyönyörű stadion. A mítoszt szerintem elsősorban a Wembley a neve adja, hiszen páratlan múlt fűződik az újjáépített stadion elődjéhez, ám elismerem, talán a kudarc miatt emlékszem pátosz nélkül arra a mérkőzésre.
Mennyire lesz fontos állomás a pályafutásában, hogy elődöntőt játszhat első magyarként az FA-kupában?
Remek érzés, de higgye el, a kupagyőzelmet vagy akár a döntőbe jutást is elcserélném, ha valaki ellentételezésként garantálná felkerülésünket a Premier League-be. Természetesen nagyon szeretném, ha megnyernénk a kupát, de nekem az élvonal, a világ legerősebb és legnépszerűbb bajnoksága sokkal fontosabb.
Ez azért meglepő, mert Ferenczi István szerint a Barnsley játékosai szinte boldogan kiesnének a másodosztályból, ha közben megnyernék a kupát.
Ez azért van, mert ők zömmel angolok, én pedig magyar vagyok. Ők abban nőttek fel, hogy a kupa mindennél fontosabb és rangosabb, de ez csak itt, Angliában érhető tetten, a kontinens többi országában a bajnokságé az elsőbbség, és aki külföldről érkezik, az így is gondolkodik.
Csapattársai is?
Erről nem esett szó az öltözőben, nem is lett volna értelme. Jön egy fontos meccs, amelyet meg kell nyernünk, de számomra a feljutás mindennél fontosabb.
Mekkora az esélyük a győzelemre az élvonalban kiválóan teljesítő Portsmouth ellen?
Egyformák az esélyek. Mindenki egyetért abban, hogy a másodosztályban a miénk a legjobb, a legszebben játszó csapat, a Premiershipben lenne a helyünk, és ezt most bebizonyíthatjuk a Portsmouth kiverésével.
Ha tényleg ennyire nagy az egyetértés a West Bromwich megítélésében, miért nem vezetik toronymagasan a tabellát?
Túl sok meccset elrontottunk, apró hibák miatt tékozoltunk el pontokat. Ugyanakkor rendkívül kiegyensúlyozott a mezőny, huszonnégy csapat küzd a helyezésekért, szoros az eleje és a vége is, tehát a nagyon jónak sem könnyű az élete. Azt hiszem, erre cáfolhatatlan bizonyíték az is, hogy a kupában három másodosztályú csapat került a négy közé.
Egyenrangú lenne a két osztály?
Szó sincs róla! Tény, hogy a sztárcsapatok sem könnyen bontakoznak ki a kisebb együttesek ellen, de szerintem az idén a szerencse is közrejátszott abban, hogy az elődöntő mezőnye így alakult ki, ritkán fordul elő ilyen.
Mi dönthet a Portsmouth ellen?
Az, hogy nem engedjük kontrázni az ellenfelet, mert abban nagyon jó. Ezt leszámítva igyekszünk saját játékunkat nyújtani, és majd meglátjuk, mire lesz elég.
Végül egy nem idevágó kérdés: mit szól ahhoz, hogy egy MLSZ-elnökségi tag a megbüntetését kérte, amiért nem jött haza kislánya születése miatt a szlovénok elleni válogatott mérkőzésre?
Hallottam róla, de hivatalosan senki sem értesített. Én Várhidi Péterrel mindent megbeszéltem, más meg nemigen érdekel. Nagy feladatok előtt állok a csapatommal, kizárólag ezekre összpontosítok.
