„Jó futballista vagyok!”

Aligha lehet büszke bárki is, ha a neve mellett az szerepel: negyvennyolc bajnoki találkozón nulla találat. Majoros Árpád sem a Vasas, sem a Zalaegerszeg színeiben nem talált az ellenfelek kapujába, mégis elmondhatja magáról, hogy válogatott játékos lett (még Lothar Matthäus kapitánykodása idején lépett pályára az emlékezetes Antigua és Barbuda elleni találkozón…), ráadásul válogathat a külföldi ajánlatok közül.

Különleges életút, furcsa pályafutás, annyi szent.

Kétéves szerződést kötött a Cracoviaval, s ezzel bizony sokakat meglepett itthon. Tulajdonképpen egy éve nem játszik folyamatosan, így adódik a kérdés: mivel hívta fel magára a figyelmet?

A lengyel klub megfigyelői láttak a Zalaegerszeg Ligakupameccsein, s elhatározták, mindenképpen megszereznek – válaszolta Majoros Árpád. – Úgy voltam vele, meghallgatom az ajánlatukat, amikor jött a Willem II megkeresése is. Persze hogy vonzóbbnak tűnt Hollandia, boldogan mentem próbajátékra, sőt még a csapat portugáliai edzőtáborozásán is részt vettem. El is döntöttem magamban, hogy ott maradok, amikor meghallottam az ajánlatot. Gyengécske volt, még magyar mércével mérve is.

Nem válaszolt a kérdésre: gólt itthon bajnoki meccsen egyet sem szerzett sem a Vasas, sem a Zalaegerszeg mezében. Elég volt néhány látványos biciklicsel a külföldi ajánlathoz?

Igen, mert én jó futballista vagyok! Ezt most ne vegye nagyképű szövegnek. Egyszerűen otthon nem tudtam bizonyítani mindezt, képtelen voltam huzamosabb időn át jó teljesítményre, és nem éltem a felkínált lehetőségekkel. Meg aztán balszerencsém is volt. Azt például senki sem tudja, hogy a Vasasból el akart vinni az Austria Wien. Akkoriban rendszeresen játszottam, Mészöly Géza bízott bennem, és nekem sem ment rosszul. Jött az MTK elleni Hungária körúti találkozó, amelynek 2–2 lett a vége. Ott néztek meg az osztrákok, s azon a meccsen, miért szépítsem, betojtam, megijedtem, bepánikoltam, és borzasztóan futballoztam. Az Austria nem jött többet, a Vasasban pedig a kispadra szorultam. Ilyeneken múlik az ember sorsa.

Úgy élt mindig, ahogy egy profi futballistához illik?

Ha arra céloz, hogy én voltam az éjszaka császára, akkor téved. Csak bajnoki meccsek után mentem el a többiekkel, de enynyi kikapcsolódás belefért. Hallottam persze, hogy milyen legendák keringenek körülöttem, hogy itt buliztam, meg ott dorbézoltam, ám ebből semmi sem volt igaz. Tudja, az a baj velem, hogy túl lelkis vagyok, talán sokat foglalkoztam mások véleményével, s persze azzal is, hogy miket írogatnak rólam az internetes fórumokon. Ma már nem érdekel.

A Vasasban a kispadra szorult, Egerszegen pedig egy percet sem játszott.

Hát ez az. Remek ajánlatot kaptam, s azt gondoltam, a ZTE lesz az a csapat, ahol végre tényleg felhívom magamra a figyelmet. Ám a csapat edzője, Szlavko Petrovics a negyedik edzés után azt mondta, nála egy percet sem játszom. Így is történt, csupán a Ligakupa-találkozókon szerepelhettem. Ezért is kértem, hogy bontsák fel a szerződésemet, és engedjenek el.

Miből gondolja, hogy Krakkóban több lehetőséghez jut majd?

Lengyelországból mesés ajánlatot kaptam. Nem túlzás, annyit kereshetek, mint itthon egy-két sztárjátékos. Én vagyok a Cracovia történetének első idegenlégiósa, és lengyel csapattársaim úgy néznek rám, mintha egyenesen a Marsról érkeztem volna. A csapatból egy fiú beszél angolul, a többiek mutogatnak, és próbálnak segíteni. A csapat edzője, Stefan Majewski óriási szaktekintély Lengyelországban. Van itt minden: fedett, nyitott műfüves pálya, remek körülmények közé kerültem. Álmodozom, és azt mondom, a Bundesligában is bizonyítani szeretnék. S persze tavasszal a Cracovia játékosaként jó lenne minél előbb megszerezni az első bajnoki gólomat…