Túl öreg csapat a Milan

Mi áll a Milan hetek óta tartó mélyrepülésének hátterében?

Erre a kérdésre kereste a választ a La Gazzetta dello Sport című napilapban publikált elemzésében Arrigo Sacchi, a piros-feketéket korábban többek között két BEK-győzelemig vezető szakember. A szerző a kötelező udvariassági körök lefutása után – a cikk első bekezdésében nem győz előre magyarázkodni, semmiképpen sem akarja bántani szeretett klubját, csakis a segítő szándék beszél belőle – konkrét észrevételekkel igyekszik rámutatni arra, mik lehetnek a szégyenteljes szereplés okai. A milánói problémák súlyosságát híven tükrözi, hogy a minap a 21 (!) éve a klub élén álló Silvio Berlusconi elnök kijelentette, regnálása alatt még sohasem volt a mostanihoz fogható hullámvölgyben az együttes, amely az elmúlt öt fordulóban képtelen volt nyerni az olasz bajnokságban, a BL-ben pedig a Celtictől szenvedett szerdán váratlan, 2–1-es vereséget.

Ha három pontba szednénk Arrigo Sacchi mondandójának lényegét, a következőképpen összegezhetnénk az írás tanulságait: a Milan keretében indokolatlanul sok az idős játékos, a csapat nem veszi elég komolyan a kisebb meccseket, és nem kamatoztatja eléggé a kiváló edzőközpontjában rejlő lehetőségeket. Nézzük meg az érveket egyenként.

Az első „vád”: a Milan túlságosan öreg csapat. Arrigo Sacchival nehéz vitatkozni, sokan és sokszor viccelődtek már azon, hogy a gárda idősebb tagjai lassan már járókerettel kecmeregnek ki a pályára, és bizonyára többen hallották már a matematikai műveletről is, hogy ha a milánói védők életkorát összeadjuk, magas – nemritkán száz feletti – számot kapunk. Igen ám, de ha az elmúlt szezon BL-győzelmét vesszük alapul, a Milan „nagypapái” azért egész jól elfocizgattak az ambiciózus fiatalok között. Persze annyiból mindenképpen igaza van a neves szakembernek, hogy a tapasztalat mellett szükség van a lelkesedésre, a bizonyítási vágyra, az agresszív, gyors játékra is – márpedig utóbbiak valóban nem a negyven felé közeledő futballistákat jellemzik. Mindenesetre beszélő adat, hogy a BL jelenlegi mezőnyében a Milan játékosainak átlagéletkora a legmagasabb: 31 év.

A második kritika: a csapat túl nagy hangsúlyt fektet a rangadókra és a BL-meccsekre, míg a kisebb találkozókat gyakran félvállról veszi. A korábbi Milanvezetőedző és olasz szövetségi kapitány felhívja a figyelmet arra is, hogy a tartalékosan felálló vagy fél gőzzel játszó együttes a mérkőzésekre jegyet váltó szurkolókkal is kiszúr, nekik ugyanis joguk van arra, hogy mindig a legerősebb csapatot lássák. Arról nem is beszélve, hogy a mérkőzések közötti válogatás (egyes összecsapásokat nagyon komolyan vesz, másokat „rutinból” akar hozni a gárda) könynyen azzal járhat, hogy Kakáék végül a két szék között a földön találják magukat. Csak emlékeztetőül: a vasárnap a Lazio otthonába látogató Milan számára a Serie A-ban az elmúlt hetekben olyan kiscsapatok ellen nem jött össze a győzelem, mint a Siena vagy a Catania (mindkétszer 1–1)...

És ne felejtsük Arrigo Sacchi harmadik figyelmeztetését sem, amely azt kifogásolja, hogy a szupermodern Milanello edzőközpontot nem becsülik meg eléggé a csapatnál. Pedig ahogy minden más szakmában, úgy a labdarúgásban is a dolgos hétköznapok jelentik a fényes eredmények alapját.

Elemzésében a neveket udvariasan elkerülő 61 éves szakember észrevételeihez a magunk részéről még kettőt tennénk hozzá: az Alberto Gilardinóval és Filippo Inzaghival felálló, kínosan eredménytelen csatársor mindenképpen erősítésre szorul (ne felejtsük: Ronaldo még sérült, Alexandre Pato pedig csak januártól játszhat), és a kiegyensúlyozatlan formát mutató Dida kapus utódját is érdemes lenne végre megtalálni.

A legújabb hírek alapján utóbbi megjegyzésünkkel nyitott kapukat döngetünk: a Milan már fontolgatja a nyáron visszavonult Angelo Peruzzi, avagy a jelenleg szerződés nélküli Gianluca Pagliuca azonnali „reaktiválását”, netán C-változatként az Atlético Madridnak kölcsönadott Cristian Abbiati januári visszarendelését anyaklubjához.