Botos Antal ki van rúgva!

Nem akarunk nosztalgiázni, de nem lehet kihagyni: mondjuk, húsz évvel ezelőtt a Tatabányai Bányász–Siófoki Bányász mérkőzés igazi futballcsemegének számított volna még úgy is, hogy már akkor rengeteget kritizálták a magyar futballt. A tatabányaiak a nyolcvanas években legyőzték a Real Madridot, a Siófok 1984-ben másodosztályú csapatként óriási bravúrt végrehajtva kupagyőztes lett – no a dicső múltból gyakorlatilag semmi sem maradt egyik városban sem.

Noha 2007-ben hivatalosan (és ez is jelez valamit…) a Sziget Foci Kft.–BFC Siófok Kft. mérkőzést rendeztek, a szurkolók alighanem pontosan tudták, mire számíthatnak a két együttestől, bántó érdektelenség mellett kezdődött az összecsapás. Persze ez nem véletlen, hiszen a két csapat szombat délutánig összesen húsz bajnoki mérkőzést játszott, ezeken hét pontot szerzett. Nem fejenként: összesen. Hetet – a lehetséges hatvanból.

Természetesen ez az oka annak, hogy a Tatabánya már korábban edzőt cserélt, a különféle híresztelések szerint a siófoki Botos Antalnak is meg voltak számlálva a napjai a balatoni kispadon.

Alig kezdődött el a mérkőzés, tovább romlott a vendégek amúgy sem biztató helyzete. Egy botrányosan elvégzett szögletük után a tatabányaiak könnyedén lekontrázták őket, és Hajdú Norbert lövése utat talált a kapuba. A gól megnyugtatta az addig is motiváltabb és eltökéltebben futballozó tatabányai együttest, míg láthatóan összezavarta az amúgy is zilált együttes benyomását keltő siófoki csapatot. Negyvenöt perc alatt egyetlen Fülöp Zoltán-lövésen kívül a siófokiak egyáltalán nem veszélyeztették a hazaiak kapuját, ez pedig egy kiesés ellen menekülő csapattól gyakorlatilag elfogadhatatlan. A vendéglátók időnként ügyesen kombináltak, mintha nem is ők lennének a sereghajtók, és bár több nagy helyzetük akadt, nem tudták megduplázni előnyüket. A második félidő kérdése így az lehetett, megfizet-e érte a tatabányai gárda?

Úgy tűnt, nagyon ráfizethet a hazai csapat arra, hogy könynyelműen bánik a lehetőségeivel. Még egy perc sem telt el a második félidőből, amikor egyenlített a Siófok. Meglehet, ez szerencse kérdése is, mindenesetre az igencsak ingatag pozíciójú Botos Antal remekül váltott, hiszen a csereként beküldött Ognjen Lakics azonnal meghálálta a bizalmat. A kívülállók talán azt várták, az egyenlítés és a nagyszerű félidei kezdés felpörgeti az addig álmos siófoki csapatot, de nem így történt.

A folytatás kísértetiesen emlékeztetett az első félidőre.

A találkozót követően Nemes Ferenc, a Siófok tulajdonosa lapunk kérdésére, mi lesz Botos Antal sorsa, egyértelmű választ adott: „Ki van rúgva!”

Kegyetlen mondat.

A vezető nemcsak velünk, hanem a szakvezetővel és a siófoki játékosokkal is közölte döntését a tatabányai stadion vendégöltözőjében. Nemes Ferenctől megkérdeztük, ki lesz az együttes új edzője, ám a tulajdonos még nem tudta megmondani, ki követi Botos Antalt a kispadon.

„Éppen azért nem kerestünk új edzőt, mert lehetőséget akartunk adni Botos Antalnak – mondta a klubvezető. – Valóban elhangzott, hogy a szakvezető folytathatja a munkát, ha a Tatabánya és a REAC elleni bajnoki mérkőzésen hat pontot szerzünk. Most ez nem sikerült, így a következő napokban Balogh Zoltán pályaedző irányításával készül a csapat, de a REAC elleni mérkőzésre már új trénerrel állunk ki.”

Talán nem meglepő, hogy Botos Antal nem volt túlságosan boldog, amikor kilépett a vendégek öltözőjéből, de uralkodott az érzelmein. Lapunk kérdésére annyit mondott, hogy nem érte váratlanul a vezetői döntés, mert ez már benne volt a levegőben, igaz, azt nem tudta megmondani, mióta érezte ezt.