Ez klasszikus mesterhármas!

Talány, mi késztette Miroslav Beráneket, a DVSC-TEVA cseh mesterét arra, hogy a télen a Loki fiókcsapatából, a Létavértesből kiemelt 19 éves támadót, az eleddig a kispadig is csupán hébe-hóba eljutó Szilágyi Pétert a címvédő kezdőcsapatába jelölje, mindenesetre már a 7. percben úgy tetszett, jó lóra tett, amikor a saját nevelésű süvölvényt részesítette előnyben a szintén januárban „talált” – csöppnyi eufémizmussal élve is abszolút középszerű – Jimmy Jones Tchana helyett.

Előbbi fiatalember a REAC elleni valószínű bajnokavató hetedik percében önfeledten ugrált a szögletzászló irányába: naná, élete első felnőttbajnoki összecsapásán gólt szerzett – a görcsoldó fajtából.

A győzelme esetén a Lokinak zsinórban a harmadik bajnoki aranyat hozó mérkőzésen a hangulat kezdetben – finoman szólva – sem volt egetverő, a 23as mezben feszítő támadó azért a 23. percben rögvest a mennyben érezhette volna magát, már ha sikerül kiszolgálnia a középen a modern ember magányosságát tökéletesen megtestesítő Dombi Tibort. Mindamellett a szépszámú, ám valami oknál fogva felettébb csendes, az ünnepi pillanatok java részét veszni hagyó „színvörös” publikum nem sokáig dohoghatott, hiszen Leandro ballábas lövése, majd a honosított brazil középpályás különleges gólöröme (a meze alá rejtett labdát simogatva rohangászott) ismét talpra ugrasztotta.

Tekintettel arra, hogy – legalábbis a tabella szerint – a kiesés ellen harcoló REAC ideális (értsd: ijedt, sorsába szelíden beletörődő) partnernek bizonyult a debreceni tilitolihoz, különösebb izgalmak nélkül futott le az első periódus, így aztán azon is elmorfondírozhattunk: vajon mire fel a viszonylagos közömbösség a lelátókon? A patinásnak véletlenül sem nevezhető ellenfél váltotta ki, netán a körítést és a minőséget tekintve is hétköznapi előadás, vagy csupán a jóhoz (a bajnoki titulusokhoz) szokott hozzá futballtörténetnyi időtávlatból viharos gyorsasággal a nagyérdemű?

Fertályórának kellett leperegnie a fordulás után, hogy élet költözzön a mobil karéjba – mellesleg egy téves bírói ítélet, Dombi Tibor büntetőt érő felrúgása szükségeltetett hozzá –, igaz, a kedélyeket kevéssel korábban Bíró Péter kapitális hibája, s a REAC szépítő gólja is felkorbácsolta. (Nyerges Krisztián féléves pauzát tört meg: a DVSC arénájában a legutóbbi bajnoki vendéggólt 2006. november 18-án a zalaegerszegi Józsi György szerezte.)

Bár nézőszám-ingadozást nem regisztráltunk, 25 perccel a „záróra” előtt mégis úgy tűnt, mintha megduplázódott volna a közönség az Oláh Gábor utcában. Az addig mély hallgatásba burkolózó B-közép mintegy varázsütésre szurkolásba fogott, előkerültek a titokban becsempészett fáklyák, hullámzásba kezdett a tömeg, s a két név ütemes üvöltése mellett megejtett Dombi Tibor–Szatmári Csaba csere – nem feledve, hogy Leandro duplázása nyomán ekkor már 3–1 virított az eredményjelzőn – hovatovább bajnokköszöntéshez hasonlító (méltó...) atmoszférában zajlott. A 88. percben aztán felhangzott a „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!” rigmus is.

Hogy miért csak ekkor?

Talány – amire alighanem Miroslav Beránek sem tudja a választ.