K1 után K. O. az Aréna jegén

A fene sem érti a franciákat! Vajon miért csak a második harmad közepén kezdtek jégkorongozni? Miért 0–3-nál gondolták úgy, ideje volna elkezdeni a találkozót? Maguktól miért nem jöttek rá, hogy hokizni érkeztek vasárnap este a Papp László Sportaréna nyolcezres (!) közönsége elé, miért kellett ehhez az időt kérő edzőjük?

Nem az volt a bajunk persze, hogy alacsony szinten űzte a jégkorongot a vendégcsapat, hanem az idegesítette a nagyérdeműt, a magyar játékosokat, vezetőket egyaránt, amit helyette művelt. Gyakorlatilag K1-ringnek képzelték a kék mezes urak a jégpályát: ütöttek, rúgtak, minden testrészüket igénybe vették ahhoz, hogy megfélemlítsék, nincs jobb szó rá, megverjék a mieinket. Az élen Laurent Menuier járt, aki azután, hogy Szélig Viktorral is ölre ment, az első felvonás végén gátlástalan módon bottal sózott oda egy hatalmasat a palánknál az erre cseppet sem számító Ocskay Gábor arcára. Klasszisunk mozdulatlanul feküdt a jégen, ám hála istennek, magához tért. Ömlött a vér az állából, az orvosi szobában hallani sem akartak a folytatásról, ám láss csodát, a második harmad negyedik percében újra ott cikázott a társak között – nem először bizonyítva ezzel sportemberi nagyságát. És hogy a kegyetlen tettes – aki, most kapaszkodjanak meg, nem más, mint a francia válogatott csapatkapitánya… – miért csak 2+10 perc büntetést kapott? Ezt csak a magyar játékvezetői hármas tudná megmondani. Pat Cortina is próbálta megtudakolni – elhajtották. A magyar bírók, tegyük gyorsan hozzá…

Nehéz, borzasztó nehéz feladat volt játszani ilyen durva rivális ellen, mindazonáltal megpróbálta a magyar együttes. Ladányi Balázs a 12. percben lövetett gólt a Briancon légiósával, a francia bajnokságban edződő, láthatóan rengeteget fejlődő Vas Mártonnal, majd a 34. percben ő maga fejezett be góllal egy emberelőnyt. Két perccel később a 200. válogatottságát ünneplő Kangyal Balázs talált be öt a három ellen – 3–0-ra vezettünk.

Dave Henderson a fejét csóválta, majd midőn újabb játékosa gondolta úgy, hogy egy kis keménykedés megér két percet a büntetőpadon, időt kért. Elképesztő volt. Innentől kezdve varázsütésre megváltozott a francia csapat. Elkezdett játszani. A test test elleni ütközet helyett a koronggal foglalkozott, egyre záporoztak a lövések Szuper Levente kapujára. Öt az öt ellen is beszorultak a mieink, nyomasztó volt a vendégfölény, ami sajnos gólokban is megmutatkozott: nyolc, azaz nyolc perc alatt lett a 3–0–ból 3–3 a harmadik menet elejére. Más kérdés, hogy az egyenlítő gólt az a Menuier ütötte, akinek semmi keresnivalója nem lett volna a jégen…

Az idén áprilisban, az amiens-i vb-n pont ennyire végeztek egymással a felek – az az eredmény hatalmas bravúr volt a csapattól, mert a francia együttes remek erőkből áll, talán nem haragszanak meg a mieink, ha kijelentjük: erősebb is a magyarnál. De ez semmit sem jelent, mert a magyar válogatott nem egyszer, nem kétszer bizonyította, hogy bárkivel felveszi a harcot. Ezúttal is így tette. Fogytán volt ez erő, de a mieink mentek előre, próbálkoztak becsülettel, ám sajnos még kettős emberelőnyben sem jártak eredménnyel. Veszélyesebbek voltak a franciák, de a védelem Szuperrel az élen megakadályozta az újabb gólt.

Így az ötperces hosszabbításra maradt a döntés, amelynek végén egy tetszetős akciót Julien Desrosiers zárt eredményesen, egyszersmind eldöntve ezzel a kupa sorsát. 31 másodpercre voltunk a büntetőlövésektől...

A mieink egyértelműen elfáradtak, de összteljesítményüket így sem érheti sok kritika. Ismerve őket, nyugodtan kijelenthetjük: ebből a meccsből is fognak tanulni.

Mestermérleg

Pat Cortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: Csak gratulálni tudok kollégámnak, remek csapata van. Mi is jók vagyunk – úgy harminc percig… Sajnos nem először bizonyosodott be, hogy ezen a szinten fizikailag nagy a lemaradásunk a vetélytársaktól. Munka, munka, munka, csak így juthatunk előbbre

Dave Henderson, a francia válogatott szövetségi kapitánya: Érdekes, tanulságos találkozó volt. Tudtuk, hogy jó a magyar együttes, odahaza a világbajnokságon a saját bőrünkön tapasztaltuk. Pocsékul, rossz felfogásban játszottunk a mérkőzés első felében, ezért kellett időt kérnem. Szerencsére a folytatásban tudtunk váltani, ennek köszönhetjük a győzelmet. ----