Berlinben, barátok közt

„Krisztián rendes gyerek. Mondtam neki, hogy jöhet a három fiam mellé bébiszitternek, de azt is elmesélhetem, hogy az egyik délután lenyírta a kertünkben a füvet” – felelte nevetve Dárdai Pál a kérdésre, igaz-e, hogy a térdszalag-szakadása után műtött és jelenleg csapat nélküli Lisztes Krisztián nála lakik, és Berlinben gyógyul.
A feleletből is kiderül, hogy bizony igaz.

A műtött térd nem bírta a nagy terhelést

Történet a lerongyolódott és fájó kudarcokkal teli magyar futballközegben romantikusnak, szinte meseszerűnek mondható: az egyik futballista segíteni próbál régóta kínlódó játékostársán. A sztori talán annál is inkább érdekes lehet, mert a két, az idén egyformán harmincadik születésnapját ünneplő játékost már gyermekkorukban próbálták egymással szembeállítani. Az 1976-os születésűek között Lisztes Krisztiánt és Dárdai Pált tekintették a két legtehetségesebb labdarúgónak, de a Ferencvárosban, illetve a Pécsben nevelkedő két középpályás a rivalizálás ellenére is jó barátságba került egymással. Noha ismerősök, szakemberek gyakran arról beszéltek, melyikük a jobb, ők a legteljesebb egyetértésben tudtak egymás mellett futballozni a korosztályos válogatottban, később az 1996-os atlantai játékokig jutó olimpiai csapatban, felnőttként pedig a nemzeti válogatottban. Klubtársak soha nem voltak, noha nagyjából egyszerre, 1997-ben kerültek a Bundesligába. Dárdai a Hertha BSC játékosa lett (és a fővárosiak futballistája azóta is), míg Lisztest a VfB Stuttgart igazolta, majd később a Werder Bremenben és a Borussia Mönchengladbachban is megfordult. Ellenfélként tehát a Bundesligában is tucatnyiszor találkoztak, de aligha gondolta bármelyikük is, hogy 2006 őszén – ha csak ideiglenesen is – néhány hétig egy házban laknak majd...
Persze addig történt egy és más…

2004 áprilisa. Tavalyelőtt a bajnok és kupagyőztes Werder Bremen Bochumba látogatott, s a találkozón egy ártalmatlan, hétköznapi ütközést követően Lisztes Krisztián súlyos térdszalagszakadást szenvedett. Két operáció és több mint egyévi kihagyás után a Borussia Mönchengladbachhoz igazolt a 49-szeres magyar válogatott, és bár néhány mérkőzésen pályára lépett, érezte, valami nincs rendben. 2006 januárjában harmadszor is megoperálták, s addig lábadozott, mígnem véget ért a tavaszi szezon, és a Borussia nem újított szerződést vele.

Meglepetés volt a nagylelkű felajánlás

Lisztes Krisztiánnak azóta sincs csapata...
„Hogy mi a baj? Igazából én sem tudom, csak azt érzem, hogy a térdem nem olyan, mint amilyennek lennie kellene – mondta Lisztes Krisztián. – Hiába operálták meg háromszor, néha bizony ma is fáj, és érzem, hogy nem tökéletesen terhelhető. Nem akarok senkit vádolni, de úgy gondolom, Brémában nem volt megfelelő a rehabilitáció, szerintem ezért vannak a problémák. Pedig higgye el, én mindent megtettem azért, hogy meggyógyuljak. Már két és fél éve minden utasítást betartok, elvégzek minden előírt gyakorlatot, gyógytornáztam, edzettem a térdem vízben és minden egyéb elképzelhető módon, ahogy mondták nekem a szakemberek. De a lábam mégsem lett jobb…”

Dárdai néhány napja lapunkban azt nyilatkozta, hogy a mai magyar válogatottból hiányzik egy olyan klasszis irányító, mint Lisztes Krisztián, aki pontosan tudja, érzi, hogyan kell mozgatni egy csapat támadójátékát.
„Hetente vagy legalábbis havonta eddig is beszéltünk, az újságokban is nyomon követtem a róla szóló híreket, s vártam, hogy mikor térhet vissza a pályára Krisztián – mondta Dárdai Pál. – Aztán néhány hete Budapesten találkoztunk, és akkor jutott eszembe, Berlinben él egy rendkívül híres térdspecialista, hozzá járnak a Hertha sérült játékosai, sőt máshonnan is érkeznek hozzá páciensek, s ha gondolja, megszervezem, hogy őt is fogadja. Krisztián pedig igent mondott, így most néhány hétig itt lakik nálam, és a szakemberek azt mondják, négy-hat hét múlva tökéletesen rendbe jön majd a lába.”

Lisztes Krisztián elmondta, nagyon jólesett neki, hogy Dárdai gondolt rá, bár meglepte a felajánlás. Fogta az összes orvosi papírját, a sérülésével kapcsolatos valamennyi leletét, és Berlinbe utazott. Most azt mondja, hétköznap reggel kilenctől délután háromig egy rehabilitációs központ vendége, ahol több szakember irányítása mellett erősítik a lábát, miközben különféle kezeléseket kap, a hétvégekre pedig hazautazik Budapestre, a családjához.
„Egyelőre nem beszéltem az orvosokkal arról, hogy milyen mértékű a javulás – tette hozzá Lisztes Krisztián. – Harmadik hete vagyok itt, s a tervek szerint még három hétig járok erre a kezelésre. Jó szakemberek gyógyítanak, és nagyon szeretném, ha újra fájdalom vagy injekció nélkül tudnék edzeni és játszani. Én töretlenül hiszek abban, hogy visszatérek a pályára.”

A lényeg az, hogy a pályán találkozzanak

Lisztes tehát régi csapattársa, barátja segítségével gyógyulhat, s mint mondta, kitűnően érzi magát a „Dárdai Hotelben”, s a két magyar futballista esténként néha kinyit egy üveg vörösbort, és arról beszélgetnek, mikor futballozhatnak újra egymás mellett – vagy egymás ellen.
Ez ugyanis teljesen mindegy… ---- E ---- T