Nem vitás, övék a jövő

Életben maradtak. A magyar jégkorong nyári szenzációja volt ez. Persze, mindez több mint szenzáció. Létkérdés a hokinak. Létkérdés, mert a Dunaújváros nélkül nem lenne igazi a hokibajnokság. Gyönyörű csarnok, elképesztően tehetséges fiatalok. Olyan fiatalok, akik a rutinos rókáktól, Erdősi Pétertől, Vargyas Lászlótól vagy éppen a jelenkor válogatott védőjétől, Lencsés Tamástól tanulva éveken belül a sorozat meghatározó játékosai lehetnek. Akik méltó utódai lesznek Ladányi Balázsnak és társainak, a város egykor körülrajongott csapatának.

A holt idényben – írd és mondd – 518 válogatottság távozott Újvárosból, miután Szélig Viktor és Vas Márton Franciaországba, Tokaji Viktor és Benk András Svédországba, az Orsó László, Peterdi Imre, Papp Viktor trió pedig Újpestre távozott. És ne felejtsük, előtte egy évvel a két 142-szeres válogatott, Ladányi Balázs és Horváth András is eligazolt. A legtöbb csapat ebbe belehalt volna. A játékosokat hitegető, rosszul gazdálkodó szakosztályvezetésnek „hála”, a dunaújvárosi felnőtt jégkorong közel állt a véghez. De az új vezetés Azari Zsolt irányításával megmentette a haldokló szakosztályt. Nem ígért érmet, csak munkát, szorgos munkát. S lám, meglett az eredménye. A juniorkorú tehetségekkel felálló társaság előbb még „csak” megszorította az Újpestet és a Volánt, majd az előbbit 3–2-re le is győzte vasárnap a Megyeri úton.

A Csíkszereda ellen újra meglepetésre készült a Vladimir Matejov irányította együttes. Az első harmadban remeklő hazaiak Kiss Ákos révén a második felvonás elején meg is szerezték a vezetést! Válaszul Péter Róbert egy ellentámadás végén mattolta Kiss Tamást, aki remek teljesítménye alapján nem érdemelt volna olyan potya gólt, amilyet később, a harmadik harmad huszonhetedik másodpercében kapott, amikor Ondrej Kavulic kapu elé emelt korongja megpattant egy boton…

Hamarosan öt perc kényszerszünet következett, mert az egyik játékos véletlenül lábon lőtte Nagy Attila vonalbírót, akit le kellett támogatni a pályáról, és a tartalék asszisztensnek, Németh Mártonnak be kellett öltöznie…

Az Acélbikák küzdöttek, hajtottak, Azari Zsolt pontos passza után az első gólt is jegyző Kiss Ákos elhúzta a korongot Kucera mellett, még egy cselt is csinált, és a háló közepébe bombázott (2–2). Érett a hosszabbítás, de Sándor Szilárd egy szólóból szerzett góllal eldöntötte a meccset. A védők középen szigorúan őrizték az átadásra váró szeredaiakat, Kiss Tamásnak így a kapufa mellett kellett volna helyezkednie, hogy megakadályozza a csíki gólt. Nem sikerült, így a Sportclub remek meccsen legyőzte az Acélbikákat, akik nem érdemeltek vereséget, de ilyen a sport. Különben is: ez a meccs is igazolta, a jövő csapata alakul Újvárosban.

Mestermérleg

Vladimir Matejov, a Dunaújváros edzője: Szerintem a döntetlen lett volna a mérkőzés igazságos eredménye. A csapat nagyon jól játszott, egy pici szerencsével pontot szerezhettünk volna. Mindazonáltal elégedett vagyok.

Gál Sándor, a Csíkszereda edzője: Egymás után játsszuk a meccseket Romániában és itt, Magyarországon is, ezért erre a találkozóra nem tudtunk megfelelően felkészülni. Féltem a mérkőzéstől, mert remek csapat a Dunaújváros.