Akartak, hajtottak, gólt rúgtak

Nem borult fel a papírforma: győzött a vb-re készülő angol válogatott, azonban alaposan meg kellett izzadnia a jól játszó magyar nemzeti csapat ellen.
Ha Sven-Göran Eriksson, az angolok szövetségi kapitánya csak fele annyira alapos ember, mint a BBC riportere, már a meccs előtt nagy bajban lehetett a magyar válogatott. Nem nevezett úriember ugyanis – egyetlen angol újságíróként – kedd délelőtt felkereste a magyar csapatot, és a létező összes információt begyűjtötte a játékosokról. A munkamániás angol érdeklődése ellenére a vártnál szerényebb fogadtatásban részesült Bozsik Péter csapata, hiszen az ígért 58 ezertől azért elmaradt a nézőszám. Pedig az angolok a PR minden létező formáját bevetették: az ezerszámra árusított közös sálon például az virított, hogy Hungarian Superstars, míg a mérkőzés hivatalos műsorfüzetében a magyar válogatottat úgy jellemezték, hogy rendkívül erős csapat, amelynek játékosai Európa topligáiból érkeztek Manchesterbe. Hát majdnem.

Bozsik Péter mindenesetre nem sokat változtatott az Új-Zéland elleni kezdőcsapaton (az elmúlt években megszokotthoz képest a három új ember egyáltalán nem számít soknak), de a bevethetővé vált debreceni labdarúgók közül Éger Lászlót, Halmosi Pétert és Komlósi Ádámot is pályára küldte – utóbbit csak néhány percre: egy sérüléssel végződő összecsapás után Vanczák Vilmos váltotta fel. Odaát a svéd kapitány még enynyit sem vacakolt: napokkal ezelőtt kiadott összeállításához képest csupán a Peter Croucht helyettesítő Jamie Carragher számított új fiúnak. Tekintve, hogy Crouch csatár, Carragher meg védő, kicsit azért átformálta csapata szerkezetét, Michael Owen mellett Steven Gerrard játszott középpályás helyett amolyan visszavont éket.

Aztán amikor éppen Gerrard a huszonötödik percben a felezővonaltól taccsra rúgott egy labdát, már érezni lehetett: ez az angol csapat most a vártnál jóval nehezebben tudja majd érvényesíteni a papírformát. A magyar együttes ugyanis rendkívül ügyesen futballozott: hátul Éger László menetrendszerűen rúgta és fejelte ki a belőtt labdákat, középen Tóth Balázs higgadtan cselezgetett, Gera Zoltán pedig kapásból is bátran vállalkozott hosszú átadásokra. Így amikor Huszti Szabolcs életerős lökete csak néhány centivel kerülte el a jobb kapufát, az események nem várt alakulása miatt megdöbbent magyar drukkerseregből azonmód feltört a „Játszik a csapat!” rigmus. És nem tévedtek: játszott, ráadásul helyenként kifejezetten jól játszott.

Igaz, a pályán éppen nem történt semmi, de ez a semmi nekünk nagyon tetszett. A magyar válogatott elképesztő hatékonysággal szűrte meg a hazai akciókat, angol át nem juthatott ezen a falon, és bár a támadásokra már nem mindig maradt szufla, azért módfelett élveztük ezt a magabiztos játékot. Igaz, a félidő végén a hazaiak két ziccert is hibáztak (két Király-bravúr és három kapufa volt a mérleg), nem lehetett panaszunk a látottakra.

Aztán néhány perc alatt majdnem vége lett mindannak, amit a válogatott az első félidőben felépített. Molnár Balázs, illetve nem sokkal később Vanczák Vilmos és Király Gábor késlekedése nyomán Anglia gyorsan kétgólos előnyhöz jutott, ám Dárdai Pál remekbe szabott lövése még életben tartotta a reményeket – hogy a magyar gólszerző öröme nem csapott át letargiába, ahhoz a holland bíró is kellett, aki nem sokkal később nem adta meg a Dárdai kezezése miatt bizony megszolgált második sárga lapot. Lüktetett a meccs, a magyarok az elszúrt tíz perc után megint partiban voltak az ellenféllel, bár Sven-Göran Eriksson válogatottja azért ekkor már mezőnyfölényben futballozott. A közönség nagy örömére szerepet kapott a csodatininek tartott Theo Walcott is, ám Éger László egy ügyes mentéssel elvette tőle élete első gólpasszának a lehetőségét.

Bár a hajrában előbb Torghelle Sándor, majd Éger László is változtathatott volna az eredményen, ezt Peter Crouch tette meg, így az angolok besöpörték a várt győzelmet, a magyar csapat pedig elszenvedte a Bozsik-érában első vereségét. Szomorkodni azonban nincs ok: ez az eredmény igenis ér annyit, mint az Új-Zéland elleni múlt heti siker.

Szakszemmel

Majdnem napra pontosan tíz évvel ezelőtt, 1996. május 18-án Anglia válogatottja 3–0-ra győzött a Wembley-stadionban a Csank János által irányított nemzeti együttes ellen. Az egykori szövetségi kapitány, a Győr jelenlegi trénere most a keddi párharc értékelésére vállalkozott.

„Az utóbbi években nemigen láttam így futballozni a magyar válogatottat. Azt gondolom, a csapat a teljesítményével meglepte a házigazdát, és olyan futballal rukkolt elő, amelyre lehet a jövőben építeni. Ennél sokkal többet nem lehetett várni az alakuló válogatottól, azonban fontosnak tartom, hogy a mutatott teljesítményt a helyén kezeljük. Az összecsapás mindkét együttes számára hasznos volt: az angolok láthatták, hogy közvetlenül a világbajnokság előtt milyen problémáik vannak, nekünk pedig önbizalmat adhat a játék a közelgő Eb-selejtezőkre. Bízom benne, hogy a játékosaink tétmérkőzésen is önbizalommal futballoznak majd.”

Percről percre

1. perc: Beckham jobb oldali szöglete után Terry előzte meg Komlósit, és előrevetődve tíz méterről a bal felső sarok mellé fejelt.
21. perc: Tóth Balázs bal oldalról elvégzett szöglete után röviden mentettek az angol védők, Huszti kissé hosszan vette át a labdát, Owen próbálta szerelni, Huszti becsúszva tartotta meg a labdát, majd felpattant, és 22 méterről, a balösszekötő helyéről ballal hatalmas erővel lőtt, kevéssel a jobb alsó sarok mellé.
41. perc: Beckham csavart jobbról középre, Owen érkezett nagy lendülettel, nyolc méterről nagy erővel fejelt, Király bravúrral védett, a kipattanó Joe Cole kezéről került a magyar védőkhöz, de Gerrard azonnal megszerezte, megfordult, majd elhúzta a labdát az elécsúszó Fehér Csaba előtt. A magyar játékos nem ért ellenfeléhez, aki mégis nagyot esett, és a játékvezető tizenegyest ítélt. Lampard végezte el a büntetőt, jobbal a jobb alsó sarkot vette célba, Király gyors vetődéssel kiütötte a labdát! Többen berobbantak a kapu elé, a felpattanó labda végül Owen fejéről a léc tetejére, onnan a kapu mögé került.
44. perc: Beckham jobb oldalról érkező beadását követően Joe Cole szépen fejelt, a labda a jobb oldali kapufára, onnan a gólvonal előtt fél méterrel keresztbe pattant, a bal kapufánál Éger érkezett, és úgy szabadított fel, hogy a lécet is eltalálta…
47. perc: Beckham végezte el a hazaiak javára megítélt szabadrúgást, élesen középre csavart a térfél közepéről, az oldalvonal mellől, Gerrard érkezett, lehagyta Molnárt, és tíz méterről a jobb alsó sarokba fejelt.
1–0
50. perc: Szabadrúgás balról, ezt is Beckham végezte el, jobbal csavart, ahogy szokott, a labda most a kapu felé kanyarodott, Vanczák mellől kibújt Terry, és a kilépő Királyt is megelőzve hét méterről a kapu közepébe fejelt.
2–0
55. perc: Az angol térfél közepén Tóth Balázs tolta Dárdai elé a labdát, a magyar csapatkapitány átvette, csinált egy cselt visszafelé, majd 26 méterről, váratlanul nagy erővel elcsavarta a labdát az előtte álló Hargreaves mellett, a labda ágyúként csapódott a bal felső sarokba.
2–1
76. perc: Ez a nagy dobás: Fehér Csaba hatalmas taccsa után a Campbell beállásával foglalatoskodó angol védők közül kilépő Torghelle került helyzetbe, 13 méterről, a jobbösszekötő helyéről nagy erővel lőtt, de a labda elsuhant a kapu előtt.
78. perc: Huszti szabadrúgása után a kipattanó labdát Halmosi lőtte kapura, a kapu előtti sűrűségben elakadt a labda, végül Gera Éger elé tette, a védő 19 méterről, középről, ballal egyből nagy erővel lőtt, Robinson óriási vetődéssel tudta csak a kapu fölé tolni a léc alá tartó bombát.
84. perc: Joe Cole cselezgetett a magyar térfél közepén, balról középre tartott, túljutott Égeren, Fehér Csabán, Polonkain is, majd amikor Dárdai megtámadta, a tizenhatos vonalán egyedül felejtett Crouchhoz passzolt, a támadó átvette a labdát, majd fordulásból, egyből jobbal laposan lőtt, a labda a jobb kapufát is érintve hullott a sarokba.
3–1