Mit sem ért az emberelőny

A Kaposvár nemhogy a tizenegy, de a tíz emberrel játszó Ferencvárosnak sem tudott gólt lőni, így hazai pályán kénytelen volt beérni az újabb döntetlennel.

Egy órával a kezdés előtt a két edző barátságosan beszélgetett egymással az öltözőfolyosón. Gellei Imre akkor kapta meg a Kaposvár összeállítását, és amint végigfutott a neveken, egy pillanatra felszaladt a szemöldöke. „Ti aztán bátrak vagytok, támadó támadó hátán” – mondta Prukner Lászlónak, aki erre csak mosolygott. Valóban, a házigazda három csatárt vetett harcba, ami azt jelezte, hogy számításai szerint zömmel a Fradi kapuja előtt zajlik majd a játék.

És ez eleinte így is volt. Idő kellett a ferencvárosi védelemnek, hogy alkalmazkodjon a három csatárhoz, de a vendégcsapat átvészelte gól nélkül ezt az időszakot. A Kaposvár azonnal visszatámadott, amikor az ellenfél elveszítette a labdát, ezért az első negyedórában a Fradi nem is tudott kibontakozni, alkalma sem volt a hazai kapu közelébe kerülni. Ezt követően azonban magukra találtak a vendégek, és az addig villogó kaposvári támadók mintha eltűntek volna a pályáról, és a Ferencváros többször került közel a gólszerzéshez. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy egy csapat játékának a veszélyességét nem feltétlenül a csatárok száma határozza meg, hiszen azzal, hogy az egyetlen vérbeli támadó, Jovánczai Zoltán mellé jó ütemben lépett fel Szalai Tamás és Laczkó Zsolt, középen pedig Lipcsei Péter olykor szabadon irányíthatott, a fővárosi együttes már több helyzetet dolgozott ki, mint a másik oldalon ritkán próbálkozó Rákóczi.

Küzdelmes, jó iramú volt a mérkőzés, de a rengeteg technikai hiba és eladott labda sokat ártott a színvonalnak. Az első játékrész krónikájához tartozik, hogy a 29. percben egy fejes után Szalai Tamás vérbe borult arccal terült el a gyepen. A szünetben dr. Gyarmati Jenő, a Ferencváros orvosa elmondta, egy stopli szakította fel hosszan a bőrt a játékos arcán, és ezt a mérkőzés után össze kell varrni. A fordulás után ismét élénken kezdett a Kaposvár, amely hamar ajándékot kapott ellenfelétől, ugyanis Bojan Lazics kiállítása után emberelőnybe került. Magától értetődött, hogy ezt követően a házigazda mezőnyfölényben futballozott, az viszont meglepő volt, hogy csupán a Ferencváros gyors ellentámadásai hordoztak magukban veszélyt, a vendégek kapujában Kemenes Szabolcsnak legfeljebb néhány kóbor beívelést kellett hatástalanítania. A Rákóczi nemigen tudott mit kezdeni ellenfele zárt védekezésével, és így a játékosai hiába keresték vitathatatlanul nagy lelkesedéssel a lehetőségeket, még csak kisebb izgalmat sem tudtak okozni a Fradi híveinek. Ráadásul az emberelőny ellenére sem érezhették magukat biztonságban, mert a Ferencváros nem mondott le a három pont megszerzéséről, és ha ritkán is, de amint tehette, megpróbálta meglepni a házigazdákat.

Elszántságát bizonyította az is, hogy Gellei Imre a hajrában nem a védelmet, hanem a támadósort erősítette meg, illetve frissítette fel Alekszandar Bajevszki pályára küldésével. Természetesen a Kaposvár is lankadatlanul próbálkozott a győztes gól megszerzésével, ám végül egyik csapat erőfeszítéseit sem kísérte siker. Ha a helyzetek számát nézzük, és azt, hogy melyik együttes előtt nyílt több és nagyobb gólszerzési lehetőség, akkor a Ferencváros közelebb járt a sikerhez, de végül is a döntetlen sem mondható igazságtalan eredménynek. ---- M ---- &