Ha gólra játszották volna...

A Folyondár utcában fél egykor, 2:2-es állásnál sokak szerint le kellett volna fújni a partit, "Kezdjék legközelebb elölről, megérdemlik" - hallatszottak a kritikai észrevételek. A röplabda "Puhlja", alias Hóbor Béla persze nem tette, nem tehette ezt meg, így egy játszma erejéig folytatódott az "én hibázok, te is hibázol" társasjáték. Egy fokkal, de tényleg csak egy árnyalatnyival a Nyíregyháza lépkedett jobban, mindazonáltal jellemző a színvonalra, csupán az ötödik meccslabdát tudta értékesíteni. Persze, aki azt gondolná, szomorúak voltak emiatt a szabolcsi hölgyek, abban valószínűleg túlteng a szentimentalizmus…

A finálé első felvonásának első menetében a Vasas-pontok tengtek túl, köszönhetően Józsa Zsuzsa bombáinak és a túloldal felettébb halovány nyitásfogadásának. Írhatnánk, hogy a folytatásban fordult a kocka, ám ez csak az eredményre volna igaz. Javult ugyan a vendégek mezőnymunkája, ám közel sem annyit, mint amennyit a mester, Ludvig Zsolt elvárna tanítványaitól. Ennek ellenére fordítani tudtak a kritikus szituációkban Merkószki Tünde pontjaival operáló nyírségiek, hiszen az óbudai társulat tagjai teljesítményi görbéje jelentős esést mutatott. A második szettben egy 0:6-os széria jelentette a bukást, a harmadikban pedig… A fene tudja… Végig előbbre járt a Vasas, 15:10-re, 20:15-re is vezetett, ám ez is kevésnek bizonyult. Hihetetlen hibák sorozata okozta a házigazda vesztét (a karokra festett piros-kék zászló sem segített), erre mondta utóbb Jókay Zoltán, a csapat mestere, hogy: "Ennek a csapatnak a fináléban meg kell tanulnia elviselnie, ha vezet…"

Persze igazságtalan volna, ha nem említenénk meg a Nyíregyháza példamutató akaraterejét, amely átsegített a holtponton. Az ötjátszmás holtponton, tegyük hozzá…

A kedvenceket végig biztató drukkerhad örömére a negyedik menet újra ez elsőt idézte, az ötödik viszont már egyikre sem hasonlított. Ha addig csak szimplán feszültek voltak a hölgyek, akkor ebben az idegeskedés felső határát súrolta az állapotuk: alaphibák, rossz nyitások, fogadásbéli drámák (az NRK vezére, Kapuvári Melinda 4:4 után négyszer nyelte le Józsa szerváját, bizony, nagy kő esett le a szívéről, hogy végül nem ment el a meccs), pontatlan ütések. Izgalomban nem volt hiány, ám egyértelmű, egymás hibáiból éltek a felek (talán Józsa és Merkószki teljesítménye emelkedett a mezőny átlaga fölé - ez az átlag viszont ezúttal meglehetősen alacsony értéket képvisel), a jegyzőkönyvben feltüntetett pontok talán fele ajándék pontnak minősül. Persze ajándék lónak ne nézd a fogát, mondhatják erre különösen a nyíregyháziak, akik idegenben kerültek közelebb álmaik megvalósításához. Ehhez még gólt sem kellett rúgniuk…

Nem a színvonaláról marad emlékezetes a meccs, igaz?
Jókay Zoltán, a Vasas edzője:
Néha játszottuk a röplabdát, ám elismerem, rengeteget hibáztunk. A második és harmadik szettben hihetetlen, miket csináltunk, ahelyett, hogy inkább összeütköztek volna a játékosok, több esetben előfordult, egyikük sem ment a labdára, mindenki a másikra várt. Talán akaratban múltak felül bennünket. Tragédia nem történt, elemezzük a meccset, elbeszélgetünk a lányokkal, és megpróbálunk idegenben javítani.

Ludvig Zsolt, az NRK mestere:
Így van. A meccs előtt is úgy fogalmaztam, hogy az első és a második csata leginkább az idegeskedésről szól, és majd csak a harmadik találkozótól kezdve nyugszanak meg a kedélyek. A kapkodás, a pontatlanság ellenére számomra pozitív a lányok akarata, no és természetesen maga a győzelem. ---- R ---- &