Egymást segítették a mieink

Nos, ha ez így van, az Atar környéki kő- és homoksivatagot különösen rossz kedvében alkothatta, mert a versenyzőknek alaposan meggyűlt vele a bajuk. Pedig a szombati szakasz még nem is volt kirívóan hosszú (361 kilométer) a többihez képest.
A mieink közül ezúttal is a motorosok érték el leghamarabb a tábort: Varga Ákos a 40., Nagy Péter az 57. helyen teljesítette a távot.
Varga ezen a napon sem úszta meg esés nélkül, úgyhogy eléggé megviselten érkezett meg Atarba. A pálya körülbelül 200. kilométerénél a homokban ráhajtott egy sziklára, és mivel egyáltalán nem számított kőre a homok alatt, nem tudott korrigálni, hanem katapultált. Pont a derekára esett rá, amibe elviselhetetlen fájdalom nyilallt. Megpróbálta felemelni a motorját, de az szinte sansztalan volt, úgyhogy gyorsan bevett vagy három bivalyerős fájdalomcsillapítót, mert ha már eddig eljutott, a pihenőnap előtt semmiképpen sem akarta feladni.
Megvárta, amíg hatottak a pirulák, és visszaült a motorra. "A dűnék most nehezebb feladat elé állítottak minket, mint korábban, mert elképesztően puha volt a homok, és a dombok omlottak össze-vissza. Néha olyan meredeken kellett fölfelé menni, hogy az idomig elmerült a motor, mintha vízben mentem volna. De túl vagyunk ezen is, jól jön majd a pihenőnap" - vallotta be Varga a célban.


---- Nagy Péter is hasonlóképpen vélekedett, rá is nagyon ráfér majd egy kiadós alvás, hiszen ő előző nap húsz órát töltött a sivatagban alvás, valamint étel-ital nélkül, arra várva, hogy megérkezzen a felmentő sereg az üzemanyaggal. Majd amikor megérkezett a tisiti táborba, éppenhogy bekapott néhány falatot, és már indult is tovább Tidzsikdzsába.
A lámpája nem világított rendesen, és annyira fáradt volt, hogy alig látott. Ha egy kő megdobta, esélye sem volt talpon maradni, így többé kevésbé szabályos időközönként elesett, leporolta magát, és folytatja az útját.
"Hiába aludtam néhány órát, nem tudtam tökéletesen regenerálódni - ismerte el Nagy. - Ezt körülbelül a százhuszadik kilométernél kezdtem el érezni, akkor kezdődtek a gondok. Egyszer úgy leesett a vércukorszintem, hogy meg kellett állnom szőlőcukrot enni, különben elájultam volna. De mindegy, legalább világosban motoroztam. Magát a szakaszt egyébként talán még élveztem is volna, ha nem vagyok ennyire kimerült."
Nemcsak a motorosok, hanem az autósok számára is rendkívül sok nehézséget tartogatott ez a nap - legelőször is említsük itt a "vendégmarasztaló", puha homokból felépülő dűnéket, amelyekkel az összes párosunknak meggyűlt a baja.
A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős például egyszer negyven percet, egyszer pedig egy órát töltött el azzal, hogy kiszabadítsa az Opel Fronterát a homok fogságából. "Az első ellenőrző pontig nagyon jó ütemben mentünk, utána azonban valahogy kiestem a ritmusból - ismerte el Szalay. - Nem kellett sok, csak egyszer rossz irányból kerülni egy dűnét, és máris bent találtuk magunkat a puha homok kellős közepén. Lépésről lépésre kellett kiásni a kocsit, már-már úgy éreztük, a fél sivatagot elhordtuk, mire nagy nehezen tovább tudtunk menni."
Noha az előző napon váltót és féket is cserélt a csapat (reggel hat óráig dolgoztak a szerelők), egyszer ezen a napon is ráijesztett a pilótájára a kocsi: se szó, se beszéd, leállt. Szerencsére utána azonnal újra lehetett indítani, de arra a néhány pillanatra bizony meghűlt a vér Szalay ereiben. Az összetettben egyébként most az opeles kettős áll a legjobban a magyarok közül: a 20. helyet foglalja el. ---- A Palik László, Darázsi Gábor duó keveset ásott, viszont ez nem jelenti azt, hogy kevesebb gondja is volt. Három trafó égett szét a Nissan Pick-Upban, az elsőt még kicserélték, utána azonban már csapattárs Kis Sándor, Czeglédi Péter páros segítette ki őket tartalék alkatrésszel. "Eddig is tudtam, hogy jó dolog csapatban versenyezni, de ma újra megbizonyosodtam róla. Ha nem jönnek Sanyiék, nem tudom, hogyan tudtuk volna folytatni a versenyt. Segítettek szerelni, a komputert is kicseréltük, aztán meg azt mondták, menjünk csak, ők majd jönnek mögöttünk - mesélte Palik, aki így a 58. helyen vitte célba az autóját. - Pokoli nehéz nap volt, igaz, senki sem ígérte, hogy könnyű lesz.…"
Egy fél órával később, amikor Kisék is célba értek (ez már magyar idő szerint úgy este kilenc tájban volt) kiderült, hogy nemcsak csapatszinten, de minden szempontból a magyar alakulatok összefogásáról szólt ez a nap.
Kis ugyanis elmesélte, hogy remekül kezdett, sorra előzte meg az ellenfeleit (ez azt jelenti, hogy körülbelül a hetedik [!] helyre küzdötte fel magát), ám annyira megzavarta, hogy a gyári versenyzők ásnak a környező dombokon, hogy ő is elakadt. Jött Szalay Balázs, és kihúzta, majd néhány kilométerrel később megint egy belement egy lyukba a nissanos kettős, akkor meg Szalay versenykamionja, a Darázsi Zsolt vezette MAN segített kiráncigálni a kocsit a homokból.
"Körülbelül egy órát veszítettünk az ásással, és ha ez még nem lett volna elég, eltört a fékcsövünk - panaszkodott Kis. - Márpedig ezeken a nagy köveken és a dűnéken is szükség volt a fékre, úgyhogy meg kellett várnunk a saját versenykamionunkat. Ezután segítettünk Palik Laciéknak, majd a vége előtt nem sokkal megint elsüllyedtünk a homokban. Az volt a szerencsénk, hogy a közelben fotózgatott a korábbi Dakar-győztes René Metge, és kihúzott minket."

Darázsi gyors volt a kamionnal

Ahogyan az a fentiekből kiderül, a Darázsi Zsolt vezette versenykamion rendkívül gyors volt ezen a pályán (utolérte az autókat), a 18. helyen zárta a napot. Pedig azzal a "hatalmas jószággal" egyáltalán nem lehetett könnyű teljesíteni a kisebb járművek számára is rendkívül nehéz szelektív szakaszt.
A Szaller Zoltán dirigálta versenykamion lapzártánkig nem ért célba, de az internet tanúsága szerint nagy lendülettel közeledik a tábor felé, a Liszi László, Rack György kettősről pedig lapzártánkkor annyit tudtunk, hogy áthaladt az első ellenőrző ponton.
A dízel Mitsubishivel autózó duó történetéhez tartozik még, hogy reggel nyolcra érkezett meg Tidzsikdzsába (mivel messze volt Tisittől, csak valamikor éjszaka ért oda hozzá az üzemanyagot szállító rendezői autó), és délben már el is kellett rajtolnia. Hogy ideér-e a páros, egyelőre nem tudni, de ha igen, egészen biztosan lesz mit kipihennie… ---- Meonit megbüntetik?
A Dakaron nagyon szigorúan veszik az ideális útvonalra vonatkozó regulát (az itinerben rögzített útvonaltól legfeljebb 3.5 kilométerre lehet eltávolodni), és ennek eshet most áldozatául a korábbi kétszeres győztes Fabrizio Meoni. Az olasz szerdán a szakasz első 40 kilométerén 4.4 kilométerre távolodott el a kijelölt útvonaltól, emiatt minden bizonnyal időbüntetést kap, és egy csapásra elveszítheti az esélyét a végső sikerre.

Melyik a fárasztóbb?
Sokan filozofálnak azon, hogy motorral vagy autóval nehezebb teljesíteni a Dakart, most egy olyan ember próbál igazságot tenni, aki mindkettőt kipróbálta már. "A kétfajta fáradtságot egyáltalán nem lehet összehasonlítani. A motoron egész nap állni kell, a homok, a meleg és a szél pedig igencsak megviseli a pilótát. Az autóban nem vagyunk kitéve ilyen közvetlenül a sivatag nehézségeinek, de az autóversenyzést sem nevezném kényelmesnek. A nap végére a derekunk és a vállunk teljesen elfárad az ülésben, míg a lábaink elzsibbadnak- mondta Joan Roma, aki az idén kilenc motoros év után először autózik a Dakaron.

Segít a hadsereg
A Dakar szervezőinek kötelező a jó kapcsolattartás azon országok hatóságaival, amelyeken áthalad a verseny, hiszen számos problémát csak az ő segítségükkel lehet megoldani. Így volt ez csütörtökön és pénteken is, amikor rengeteg autós, motoros és kamionos tévedt el, illetve maradt üzemanyag nélkül Mauritániában. A bajba kerülteken nagyon sok esetben a helyi hadsereg segített: a katonák ásták ki a járműveket a homokból, illetve adtak benzint a rászorulóknak.

Lemaradt a csapat
David Fretigné csütörtökön már szerette volna használni a kétkerék-hajtást, azonban önhibáján kívül erről le kellett mondania. "A szervizcsapatom túl későn érkezett meg szerda este a táborba, így a csütörtöki rajt előtt már képtelenség volt felszerelni a speciális hidraulikát a Yamahámra. Remélem, ilyen a jövőben nem fordul elő, hiszen a következő homokos szakaszokon nagyon nagy szükségem lesz a kétkerék-hajtásra" - nyilatkozta Fretigné, aki kétkerék-hajtás nélkül is diadalmaskodott csütörtökön.