Lemieux és Bailey nyomdokain

Ha maguk a kanadaiak felidézik hazájuk sportjainak legnagyobb pillanatait, az elsők között ugrik be számukra Paul Hendersonnak a Szovjetunió ellen lőtt győztes gólja az 1972-es moszkvai éjszakában, a Summit Series mindent eldöntő mérkőzésének utolsó percében, "Super Mario" Lemieux és "bandájának" régen várt olimpiai győzelme 2002-ben, Salt Lake Cityben vagy éppen Donovan Bailey Szöult feledtető atlantai száguldása. S a kanadaiak négy éve idesorolják Simon Whitfield parádéját is: a sydneyi olimpián az addig kevéssé ismert triatlonista haladt át elsőként az Operaház árnyékában felfestett célvonalon. Amikor a futottak még kategóriába sorolt kanadai ellépett a mezőnytől az olimpiai pályán, mindenkit sokkolt akciójával. Ô persze nem lepődött meg, hiszen erre készült éveken át, s tudta, hogy képes megszerezni az első helyet.
Kevesen tudták róla, hogy bár az Ontario államban található Kingstonban született, a középiskolás éveit már Sydneyben töltötte, ugyanabba az iskolába járt, amelybe ausztrál édesapja, Jeff Whitfield. Nem véletlen, hogy egykori osztálytársai egytől egyig szurkoltak neki, arcuk egyik felére a piros juharlevelet, a másik felére pedig a zöld-sárga ausztrál színeket mázolták – minderre rácsapott a hazai versenyzők miatt hoppon maradt ausztrál média is, s szinte sajátként tálalta a kanadai fiatalember diadalát. Amikor Whitfield nyakába akasztották az aranyérmet, felcsendültek az "O Canada" dallamai, s felhúzták a kanadai lobogót, a triatlonista szeme sarkában egy könnycsepp jelent meg. "Csak az allergiám miatt" – mutatott mosolyogva az ajándék virágcsokorra a kanadai sport új büszkesége.
Simon Whitfield nemzeti hős lett, bekerült Brit-Kolumbia hírességeinek csarnokába, minden fórumon 2000 legjobb sportolójának választották, s ő igyekezett megszolgálni a hirtelen jött népszerűséget. Bár a sydneyi olimpia előtt nem tudott felmutatni kiemelkedő eredményeket, az új évezredben egyre másra gyűjtötte az aranyérmeket: megnyerte a manchesteri Jóakarat játékokat, győzött a St. Anthony-i, a torontói, az edmontoni, a New York-i és a mazatlani Világkupa-futamon is, jelezve mindezzel: tényleg nem véletlenül lett a sportág első férfi olimpiai bajnoka. "Mindig mondom a gyerekeknek, keressenek célokat az életükben, s ezek irányítsák a gondolkodásukat, a munkájukat – vallja Whitfield. – Ugyanilyen fontos, hogy legyen hobbijuk, mindegy, hogy milyen komoly elfoglaltság. Az én hobbim az egészséges életmód és a sport, de millió más fontos dolog létezik." A kis Simonnak is voltak már céljai, bár sokáig nem tudta, melyik sportban valósítsa meg önmagát, jó néhányban kifejezetten tehetségesnek bizonyult. A döntés Ausztráliában, a középiskolás évek során érlelődött meg benne, az edzések miatt később is "második hazájában" töltötte a téli hónapokat.

Az olimpiai diadal után nehéz volt a visszatérés, Whitfield bevallása szerint nem a versenyekkel volt gondja, a civil életében nem lehetett már ugyanaz, aki néhány hónappal korábban volt. A triatlonban nem maradtak el a sikerek – csupán 2002-ben egy kulcscsonttörés vetette vissza néhány hónapra –, biztos benne, hogy Athénban is emlékezetes pillanatokkal járul hozzá a kanadai sporttörténelemhez… ---- A ---- (