Olasz kín, spanyol fiesta

A legfontosabb számban, a vasárnapi férfi mezőnyversenyben ugyan igazi csapatként működött Franco Ballerini együttese, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy az újabb Világkupa-győzelem kapujában álló Paolo Bettinit az aranyérem megszerzéséhez segítse. Rómában vélhetően fejek hullanak majd porba, hiszen jövőre nemcsak az olimpián, hanem a hazai rendezésű, veronai világbajnokságon is győzelmet vár az olasz publikum.
Míg ők keseregnek, a spanyolok fiestáznak: a 27 esztendős Igor Astarloa – akinek mindeddig a Vallon nyíl nevű versenyen elért első hely volt a legnagyobb sikere – megszerezte az aranyérmet, de az ezüst is honfitársának, Alejandro Valverdének jutott. A spanyolok folytatták remek sorozatukat, hisz 1995-ben Abraham Olano, 1999-ben és 2001-ben pedig Oscar Freire nyerte el a szivárványos trikót, amely most egy évig Astarloa vállain feszülhet.
Ami a magyarok szereplését illeti: csapatunk visszafogott várakozásokkal érkezett Hamiltonba, a kanadai pálya szintrajzának ismeretében nem Bodrogi László számított az időfutamverseny legfőbb esélyesének, mégis, önmagához mérten is szerényen teljesített, egy bronzérem (2000), egy ötödik (2001) és egy negyedik hely (2002) után ezúttal a 15. helyen végzett. Ez az eredmény még sokat érhet az olimpiai kvalifikációs végelszámolásnál: ha Magyarország jövő áprilisban a legjobb harminc között lesz a világranglistán, Bodrogi indulhat az athéni időfutamversenyben. Nem lesz könnyű teljesíteni a kritériumokat, hiszen a vb-n 90 pontot veszített válogatottunk – s hogy nem ennél többet, az nagyrészt Bodrogi érdeme. A Quick Step-Davitamon magyar légiósa a vasárnapi mezőnyversenyben végig az élbolyban tekert, s végül a 39. helyen ért célba a teljes csapatok támogatását élvező kerekesek között. Rohtmer Balázs számára ezúttal túl hoszszú volt a táv, 200 kilométerig tudta tartani a lépést a legjobbakkal. A vb alatt látott napvilágot, hogy a jövőre már másodosztályú GS Miche újabb szerződést ajánlott a kaposvári bringásnak.
A két külföldön nevelkedett profink mellett a többi magyar induló a képességeihez mérten igyekezett a maximumot nyújtani, igaz, ez olykor csak csalódást jelentő eredményre volt elég. Néhány biztató teljesítmény – elsősorban a juniorok között Zsombok Dánielé és az U23-as Ábrok Norberté – azonban erőt adhat a további munkához. Szükség is van erre, hiszen minden téren nagyon sok a tennivaló ahhoz, hogy a magyar kerékpársport elkezdhesse a régóta áhított felzárkózást.