Nagy utazás (2.)

"Reggel egy rövid edzéssel próbáltuk meg felébreszteni az izmokat, be kell vallanom, nekem ez nem sikerült túlzottan fényesen, a pulzusomat nem tudtam tartósan a megfelelő szintre emelni. Korán kellett ebédelnünk, mert a szervezők kora délután lezárták a pályát egy rövid időre, hogy tréningezhessünk. A terep elég jónak tûnt, még a sok macskaköves szakasz ellenére is. Ezek után a csapat buszában tudtam pihenni egy kicsit, aztán időben elkezdtem a bemelegítést, és úgy érzem, összességében jól is sikerült, kezdődhetett a verseny. A prológ első szakasza enyhén emelkedett, s még én is meglepődtem, milyen jól megy, milyen könnyen átvészelem azt a részt, amitől a legjobban tartottam. Aztán a harmadik kilométernél egy lejtő alján a Szajna partjára fordult az út, itt már éreztem, hogy nincs minden rendben, nincs elég erőm. Ettől kezdve igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból, csak a pályára, az útra, a kanyarokra koncentráltam. Jó lett volna bekerülni az első tíz közé, de elsősorban nem azért vagyok csalódott, hogy ez nem sikerült, hanem inkább azért, mert az év elején történt sérülésem után még mindig nem vagyok olyan erős, mint tavaly ilyenkor, másként fogalmazva a csúcsformám egyelőre várat magára. A tizenkettedik szakaszon, a Pireneusok lábánál lesz a következő egyéni időfutam, remélem, addigra sikerül jobb formába lendülnöm."

Bodrogi László