Hirtelen halál – nyertes nélkül

Vágólapra másolva!

2003.06.27. 23:33

Címkék

Hirtelen halál. Már-már mindennapos kifejezés a sportban, de sohasem gondolunk bele, milyen borzalmat is kifejezhet ez a két szó, ha egymás mellé kerül. Marc-Vivien Foénak, a kameruni válogatott csütörtökön, a Konföderációs Kupán mérkőzés közben elhunyt játékosának szörnyű tragédiája szembesített bennünket az elsődleges jelentéssel. Alábbi öszszeállításunkban igyekszünk beszámolni minden fontos információról, ami Foé halálával kapcsolatban eddig napvilágot látott, megszólaltatjuk Szilágyi Györgyöt, az MTK sokat tapasztalt orvosát, és emlékezünk a közelmúltban hasonló körülmények között elhunyt labdarúgókra, edzőkre.

Manchesterben Marc-Vivien Foé legutóbbi klubja, a City szurkolói így tisztelegnek a kameruni középpályás emléke elôtt

Marc-Vivien Foé halála után az illetékesek azt a megoldást választották, ami ilyen esetekben általában szokásos: a folytatás mellett döntöttek, jóllehet – amint a FIFA elnöke, Sepp Blatter elárulta –, ha a kameruni válogatott nem szeretne játszani, akkor elmaradna a finálé. A kameruniak azonban játszani fognak, ami, anélkül, hogy nagy szavakat akarnánk használni, páratlan lelkierőről tanúskodik. Már az érthetetlen, miként voltak képesek koncentrálni a mérkőzés hátralévő részében úgy, hogy nem tudták, mi van a csapattársukkal – most meg kijelentették: Foé emlékéért fognak futballozni.
Blatter, aki az 1972-es müncheni olimpiához (ahol tizenegy izraeli sportoló lelte halálát egy merényletben) hasonlította a kialakult helyzetet, személyesen utazott az afrikai együttesnek a közép-franciaországi lévő Etrat-ban lévő főhadiszállására. Megkérdezte a játékosokat, mit gondolnak, mit szeretne a társuk, mire ők szinte habozás nélkül arra voksoltak, hogy megpróbálják megnyerni a trófeát. "Az ő tiszteletére akarunk győzni, bár még mindig nem ébredtünk fel a sokkból. Talán ha Párizsba érünk, a döntőre, valamelyest könnyebb lesz elviselni” – tolmácsolta érzéseiket Rigobert Song, a csapatkapitány. – Ez borzasztó, sohasem volt még hasonló élményem. Marco nem volt beteg, hogy történhetett vele ilyesmi? Kölyökkorunk óta ismertük egymást, szinte szomszédok voltunk Yaoundéban. Olyan volt, mint egy igazi testvér. Félidőben azt mondt: »Fiúk, ha meghalunk is a pályán, ezt az elődöntőt muszáj megnyernünk«” – emlékezett vissza Song. "Folytatni kell, mert Marc aranyérmet akart innen hazavinni” – jelentette ki Roger Milla, a kameruni labdarúgás élő legendája.
Ami a részleteket, mindenekelőtt az okokat illeti, sokkal nem vagyunk okosabbak, mint a meccs után. Az orvosok eleinte agyvérzésre gyanakodtak, de a boncolás állítólag kizárta ezt a lehetőséget, úgy hírlik, egy krónikus értágulat lehetett a bűnös. A toxikológiai vizsgálat eredménye talán választ ad a kérdésekre. Esetleg fontos lehet, hogy a fent már idézett Song szerint Foénak kedden hasmenése volt, a saint-étienne-i kórházban gyógyszert kapott rá, szerdán este pedig már olyan jól volt, hogy fel sem vetődött benne a mérkőzés kihagyása. S mivel remek fizikumú futballista volt, másban sem. Chuck Blazer, a szervezőbizottság amerikai elnöke leszögezte: az orvosi stáb mindent megtett, amit lehetett, Foé öt perc alatt a stadion orvosi szobájában volt, addigra oxigént és infúziót kapott, újraéleszteni azonban már nem lehetett.

A vizsgálatok csökkentik a kockázatot

Magyarországon szerencsére nem olyan rossz a helyzet, az elmúlt harminc évben csak nagy ritkán történt tragédia futballpályán – bár vitathatatlan, egy haláleset is nagyon sok. Persze, ez a viszonylag jó statisztika aligha a magyar futballisták erôs szervezetének köszönhetô, talán az lehet a magyarázat, hogy az orvosok alapos kivizsgálásokkal igyekeznek megelôzni a bajt. Igaz, azt mindenki tudja: százszázalékos biztonság nincs, sajnos, mindig elôfordulhat Foé esetéhez hasonló szörnyűség.
„A Berkes István vezette csapat mindent megtesz a tragédiák megelôzése érdekében, és szerencsére a Sportkórház van olyan jól felszerelt, hogy idôben észlelje a problémákat – mondta dr. Szilágyi György, az MTK csapatorvosa. – Sajnos, egy ilyen vizsgálat sem zárhatja ki a haláleseteket, és hiába tudjuk, hogy a Sportkórházban még modernebb eszközök állnak majd az orvosok rendelkezésére, ezek a tragédiák mindig benne lehetnek a futballban.”
Csökkenteni kell az esélyét annak, hogy egy fiatal sportoló a pályán haljon meg, ezért az élvonalbeli csapatok játékosait évente vizsgálják. Nagyon ritka eset, hogy egészségi problémák miatt valakinek abba kelljen hagynia a futballt (Pál Zoltán a kivételek közé tartozik, az egykori Vasas-futballistát szívbetegsége nem engedte játszani), így a mérkôzéseken pályára lépô labdarúgók elvileg tökéletesen alkalmasak az élsportra. Alsóbb osztályokban persze nem túl alapos a vizsgálat, sportorvosit lassan már levélben is lehet szerezni, bár az is igaz, hogy egy teljes körű kivizsgálás sem mindig tudja megállapítani a bajt.
„Több oka lehet egy sportoló tragédiájának: akár keringési zavarok léphetnek fel, akár szervi elváltozás történhet, és sajnos néhány esetben az orvostudomány már tehetetlen. A megelôzés viszont nagyon fontos, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a magyar játékosok precíz orvosi vizsgálatban részesülhessenek. Mert kizárni ugyan sosem lehet a haláleseteket, de orvosnak és játékosnak egyaránt kötelessége, hogy legalább csökkentse a kockázatot” – hangzott dr. Szilágyi György nem kifejezetten megnyugtató helyzetértékelése.

Sepp Blatter bejelentette, máris befutott a FIFA-hoz egy javaslat, hogy a következő Konföderációs Kupának Foé legyen a névadója. "Nagyszerű ötlet, hamarosan meg fogjuk tárgyalni” – kommentálta az elképzelést az elnök. Szintén nem határoztak még abban a kérdésben, hogy miként adózhatnának társuk emlékének a kameruniak a vasárnapi, franciák elleni találkozón. Nagyon szeretnék ugyanis a nevét valamilyen formában a mezükön elhelyeztetni. Az viszont bizonyos, hogy a záró ceremóniát egyáltalán nem tartják meg a szervezők.
Kamerunban valószínűleg nemzeti gyásznapot tartanak, ami csöppet sem túlzás, mert a hírügynökségek jelentései szerint az ország egy emberként siratja az imádott "szelídíthetetlen oroszlánok” egyikét, a városokban feltűnően nagy a csend, és a riporterek még pénteken reggel is mindenfelé zokogó emberekkel találkoztak.
Az elhunyt klubja, a Manchester City vezetői azonnal tudatták, visszavonultatják az általa viselt 23-as mezt. Koszorút helyeztek el a most elhagyott, Maine Road-i stadionjuknál (amelyben épp Foé lőtte az utolsó gólt!), és a szurkolók virágai, sálai rögtön megjelentek körülötte. "Marc nemcsak jó futballista volt, de különleges ember is. Hiányozni fog a személyisége, az állandó mosolygása. Sohasem vesztette el a hitét, igazi profi volt, akit mindenki szeretett az öltözőben. Óriási szerepe volt abban, hogy kilencedikek lettünk az előző idényben” – írta a City honlapján Kevin Keegan, a gárda szakvezetője. Hozzátette, az egyesület segíteni fogja Foé özvegyen maradt feleségét, aki három gyermeket nevel – közülük a legkisebb két hónapos. Jacques Santini, a franciák szövetségi kapitánya azt mondta, a vasárnapi kezdő tizenegy összeállítását pszichológiai szempontok fogják meghatározni. Ezért könnyen lehet, hogy kimarad Grégory Coupet és Sidney Govou, Foé egykori két lyoni csapattársa, bár láthatóan a többieket is rettentően megrázták a történtek.
Bárki is nyerjen a döntőben, biztosra vehetjük, hogy a futballvilág olyan szomorú kupagyőztest sohasem látott még, mint amilyen a vasárnapi lesz…

Tragédiák a magyar pályákon

1966
Az egykor tizenegyszeres válogatott szolnoki és ferencvárosi labdarúgó, Kispéter Mihály immár a Bp. Honvéd edzőjeként a tatai edzőtáborban kapott infarktust, és az orvosok már nem tudtak rajta segíteni. 47 éves volt.

1968
Nyári totókupa-mérkőzést játszott a Budafok, amikor egy villámcsapás megölte a futballistáját, Kiss Lászlót.

1970
És újra a vihar okozott halált: már javában edzett az MTK csapata, amikor beborult az ég, hatalmas felhőszakadás kerekedett, és Szucsányi Andrásba belecsapott a villám.

1978
Staller Tamás, az NB II-es Bp. Spartacus kapusa a Malév elleni MNK-selejtezőn egy védés után a földön maradt, és a kiérkező mentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani.

1993
Előkészületi mérkőzést játszott a RAFC együttese, amikor egy szöglet után a labdát középre ívelő játékos, Kovács Gábor futás közben összeesett. Bár sorozáson is nemrég volt, nem vehették észre rejtett szívbetegségét. A RAFC az idén már a kilencedik tornát rendezi az emlékére.

És még mindig ez a szörnyű év… Az oroszok elleni Európa-bajnoki selejtezőre készült a magyar válogatott, amikor az egyik edzésen Zsiborás Gábor (képünkön) összeesett. A ferencvárosi, majd MTK-kapus napokig feküdt kómában, és közvetlenül a mérkőzés előtt meghalt. A találkozón tízezer szurkoló búcsúztatta őt gyertyával a kézben…

2002
A Négy Város Tornája-sorozaton a barcsi egyesület játékosa, a válogatott Dárdai Pál testvére, Dárdai Balázs egy szerelés után a földön maradt, és a 23 éves labdarúgó még a kórházba érkezés előtt meghalt. Édesapja, idősb Dárdai Pál – a barcsiak edzőjeként – szemtanúja volt fia tragédiájának.

2003
BLASZ IV-es mérkőzésen a Józsefvárosi TE kapusa, Lapath Iván egy ütközést követően a földön maradt, eszméletét vesztette, és hamarosan légzése is megállt. A 23 éves futballista külföldön folytatta volna tanulmányait, ez volt az utolsó meccse a JTE-ben…

Külföldi elhunytak

1931
John Thompson, a Celtic és a skót válogatott kapusa koponyatörést szenvedett, amikor ütközött a Rangers csatárával, Sam English-sel. A kórházban halt bele sérülésébe.

1947
Attilio Ferraris az olasz válogatott egyik edzésén esett össze holtan.

1963
A 26 éves Constantin Tabarcea a román Petrolul Ploiesti játékosaként vesztette életét a futballpályán.

1969
Giuliano Taccola, a hazaiak labdarúgója a Cagliari–Roma meccsen a tribünön lett rosszul, és a mentőautóban halt meg, azóta sem tudják, mi okozta a halálát.

1973
A Portóban futballozó Fernando Pascoal das Neves, ismertebb nevén Pavao egy portugál bajnokin esett össze. A babonásabb krónikások feljegyezték, hogy az eset a szezon 13. mérkőzésének 13. percében történt.

1977
Egy Perugia–Juventus meccsen Renato Curi, a hazaiak 24 éves játékosa összeesett, és másnap, a kórházban meghalt. Mint kiderült, szívritmuszavara volt.

1984
Erik Jongbloed, a DWS kapusa villámcsapás következtében halt meg – édesapja, az egykori válogatott hálóőr, Jan Jongbloed szeme láttára.

1987
A szenegáli Titi Nianse és Krisztosz Timoteu egyaránt a ciprusi másodosztályban, infarktus következtében vesztette életét, néhány hónap különbséggel.

A francia válogatott középpályás, Emmanuel Petit akkor 20 éves fivére lelte halálát a pályán.

1989
A nigériai Samuel Okwaraji hazája Angola elleni vb-selejtezőjén tíz perccel a vége előtt rogyott a földre. A boncolás szerint megnagyobbodott szíve és magas vérnyomása okozta a tragédiát.

1990
Az angol York City 25 éves játékosa, Dave Longhurst a Lincoln City elleni mérkőzésen hunyt el egy ritka szívbetegség következtében.

Joao Pedro, a Recife szélsője egy brazil bajnokin távozott az élők sorából.

1995
A 23 éves Kalmito Agusuto egy belga bajnokin kapott szívinfarktust.

1999
Stefan Vrabioru a kórházba szállítás közben halt meg, az Astra Ploiesti– Rapid Bucuresti meccs alatt. Percekkel azután veszítette el az eszméletét, hogy élete első élvonalbeli bajnokiján csereként beküldte az edző.

2000
Újabb román futballtragédia. A válogatott Catalin Haldan a Dinamo Bucuresti egyik barátságos mérkőzésén kapott agyvérzést, és nem tudták megmenteni az életét. 24 éves volt.

2001
Egy óriási villámlás két játékost megölt és tíz másikat megsebesített a guatemalai Chiquimulillában vívott bajnoki összecsapás során.

2002
A brazil Marcio Dos Santos órákkal azután kapott szívrohamot, hogy egy perui bajnokin gólt szerzett a Deportivo Wanka színeiben.

Fekete év a dél-amerikaiak számára. A kolumbiai Geovanny Córdobát és a volt válogatott Hermann Gaviriát egy edzésen csapta agyon a villám.