Egész Portugália ünnepel

Nem túlzás kijelenteni, a Porto sikerét egész Portugália a magáénak érezte, az ibériai országban ugyanis a mérkőzés ideje alatt szinte leállt az élet, hogy aztán a lefújás után hatalmas össznépi ujjongás kezdődjön. A legnagyobb fiesta természetesen Portóban volt, ahol a polgármesteri hivatal előtt ezrek gyűltek össze, hogy hatalmas kivetítőn kövessék a sevillai eseményeket, a reggelig tartó ünnepségben pedig megsokszorozódott a delíriumban lévő emberek száma, a helyi nemzetközi repülőtér, valamint a csapatnak otthont adó Das Antas-stadion pedig rövid időn belül megtelt. Jellemző volt a hangulatra, hogy a város másik csapatának, az elődöntőben éppen a Celtic által legyőzött Boavistának a szurkolói is a kék-fehér játékosok mellé álltak. A fővárosban, Lisszabonban hasonló volt a koreográfia: több ezren verődtek össze, hogy gigantikus kivetítőn nézzék a mérkőzést, majd közös ünneplés következett.
A történelmi sikert követően a csütörtöki lapok nem aprózták el José Mourinho csapatának dicsőítését. Porto legnagyobb sportnapilapja, az O Jogo a címoldalán egyetlen hatalmas fényképet közöl, amelyen Jorge Costa – mögötte a teljes csapattal – éppen a magasba emeli a trófeát, a következő szöveggel: "A miénk”. A tekintélyes A Bola még főcímmel sem bíbelődött, az egész oldalas fénykép (amelyen természetesen a kupa magasba emelése látható) mellett két kis idézet szerepel: "Ez volt életünk mérkőzése” – így Jorge Costa, míg José Mourinhótól a következő tőmondat olvasható: "Történelmet írtunk”.
Természetesen a hősök nem voltak ennyire szófukarok, Mourinho mester fent említett nyilatkozata például így hangzott teljes egészében: "Pályafutásom során ez volt az egyik legkimerítőbb mérkőzés, fantasztikus lendület, őrületes hajtás és feltétel nélküli odaadás jellemezte a csapatokat. A hangulat egyenesen lenyűgöző volt, ezért szebb sikert el sem tudok képzelni. Történelmet írtunk a mérkőzésen, amely előtt és amely alatt a szurkolók fantasztikusan viselkedtek.” Arra a (skót) kérdésre, hogy a Porto rosszabbul játszott-e, mint az idény eddigi mérkőzésein, a szakvezető a következő választ adta: "Erre azt mondhatom, hogy nagy visszatartó erőt jelent, ha egy tréner csak egyetlen cserét hajthat végre szabad akaratából, márpedig velünk éppen ezt történt Costinha, majd Jorge Costa sérülése miatt. Az is tény, hogy mindig nehéz egy kiváló csapat ellen helytállni, főleg ha az blokkban védekezik és kiválóan kontrázik, ennek ellenére úgy érzem, a jobbik fél nyert, az, amelyik többet tett a gólszerzésért és amelyik jobb focit játszott. Ugyanakkor minden elismerésem a Celtic játékosaié, akik tényleg megfeszültek, hogy más eredménnyel távozzanak innen.”
A portóiak sikere kicsit megviselte a klub elnökét, Pinto da Costát, aki rövid időre kénytelen volt elhagyni a VIP-páholyt, mert szédülés fogta el, és a szíve is hevesebben kezdett el verni. Nélson Puga csapatorvos vizsgálta meg a presidentét, és megállapította, hogy az izgalmak váltották ki a rosszullétet, de nagyobb veszélyben nem forgott da Costa egészsége. Ennek megfelelően az elnök az öröm pillanataiban már magát adva leszögezte: "Éljen a Porto, éljen Portugália!”
A Celtic-tábor mérhetetlenül le van törve, ami vesztes nemzetközi kupadöntő után természetes, bár úgy tűnik, a zöld-fehéreknek egyenesen meggyőződésük, hogy nekik kellett volna nyerniük. (Tegyük hozzá, a mérkőzés képe alapján ez nehezen védhető álláspont, noha esélyük persze volt a diadalra.)
"Balde volt a kiállított játékos, de mindenki egyformán csalódott, mert győzhettünk volna. Alan Thompson például egyszerűen vigasztalhatatlan azóta is. Egy európai kupa fináléjában játszottunk, s az ilyen alkalmak nem túl gyakoriak az ember életében” – kezdte értékelését az északír szakember. A későbbiekben alighanem a keserűség beszélt belőle, mert nem kímélte sem az egyértelműen jobban és támadóbb szellemben játszó riválist, sem az ő kárukra a legritkább esetben tévedő bírót. "Nagyon nem tetszett, amit a Porto játékosai csináltak. Biztos bajom lesz belőle, hogy ezt mondom, de roppant sportszerűtlenek voltak, szimuláltak, húzták az időt. Mindenki hallhatta, hogyan reagáltak a szurkolóink a díjátadáskor, márpedig az ilyesmi nem szokásuk” – folytatta O'Neill a skót oldalról érkező füttykoncertre utalva, ám arról szemérmesen hallgatott, hogy futballistái bizony nem bántak kesztyűs kézzel az állítólag színészkedő portugálokkal. (Mondjuk, amikor Thompson ellenfelét lendületből a szegélykőhöz teremtette, többen aggódtak a portói életéért…)
"Kétszer is visszakapaszkodtunk, a fiúk fantasztikusan küzdöttek, és amikor a hosszabbításban még tizenegyen voltunk, úgy éreztem, mentálisan mi vagyunk az erősebbek. Bobo kiállítása viszont teljesen visszavetett minket. Nem mondom, hogy a piros lap nem volt jogos, de néhány másodperccel korábban Larssont szabálytalanul szerelték a tizenhatos előtt, mire a bíró továbbot intett. Mindegy, a játékvezető még fiatal, van ideje tanulni, egyébként meg nincs értelme már ezen rágódnunk” – legyintett lemondóan.
Szerencsére O'Neill a jövőbe is tekintett, s nyilatkozata ezen részével már könnyebb azonosulni. "Összességében megemelem a kalapom a győztes előtt, egyszersmind felettébb büszke vagyok a teljesítményünkre. Remélhetőleg tanulni fogunk a történtekből. Kérdezzék meg a nagy edzőket: igenis szükség van az efféle élményekre, mielőtt feljebb lépünk. Azt hiszem, büszke lehet ránk a skót labdarúgás” – fejezte be a fiatal mester.
A legjobb vesztesnek Paul Lambert, a Dortmunddal még 1997-ben BL-t nyerő, veterán középpályás bizonyult. Csak annyit mondott: "Kár lenne tagadni, hogy a Porto nagyszerűen játszott, és teljesen megérdemelte a sikert.”

Emlékeztető

A rendes játékidőben és a hosszabbításban is hatalmas izgalmakat hozott az UEFA-kupa sevillai döntője. A rendes játékidőben a Porto Derlei és Alenyicsev góljával – utóbbi előtt Deco szépségdíjas átadást tett csapattársa elé, aki futtából, könnyed mozdulattal gurított a hálóba – kétszer is vezetett, a Celtic azonban Henke Larsson két fejesével egyenlíteni tudott. A ráadás elején Balde piros lapot kapott, ám a glasgow-iak a 115. percig kiválóan tartották magukat. Akkor Douglas kapus rossz helyre ütötte ki a labdát, amelyet Derlei egy csel után a hálóba lőtt, és fennállása első UEFA-kupájához segítette a Portót.

FC Porto (portugál)–Celtic (skót) 3–2 (1–0, 2–2, 2–2) – h. u.
Sevilla, 60 000 néző
V: Michel (szlovák). G: Derlei (45., 115.), Alenyicsev (54.), ill. H. Larsson (47., 57.). S: Nuno Valente (63.), Maniche (119.), Marco Ferreira (120.), ill. Valgaeren (8.), Lennon (59.), Balde (80.), Sz. Petrov (102.). K: Nuno Valente (122.), ill. Balde (95.)
FC PORTO: Vítor Baía – Paulo Ferreira, Jorge Costa (Pedro Emanuel, 71.), Ricardo Carvalho, Nuno Valente – Costinha (Ricardo Costa, 9.), Alenyicsev, Deco, Maniche – Capucho (Marco Ferreira, 98.), Derlei
CELTIC: Douglas – Valgaeren (Laursen, 64.), Balde, Mjällby, Agathe – Lennon, Lambert (McNamara, 76.), Sz. Petrov (Maloney, 105.), Thompson – Sutton, H. Larsson