Tizenkilencre Rooney jött

A lapok előszeretettel dobálóztak szerencsejátékos-hasonlatokkal, a Times szerint Eriksson "elvetette a kockát, s mindannyiszor hatost dobott”, míg a Guardian arról elmélkedett, hogy az egyébként nem igazán szerencsevadász típus mester "sokáig gusztálta a kártyalapjait, majd a lehető legjobban cserélt.” Ez utóbbi fölöttébb találó megállapítás, elvégre Eriksson a cseréinek köszönhette együttese diadalát. A legfontosabbikat már a kezdés előtt meghúzta: Heskey helyett az Everton 17 éves sihederét, Rooneyt állította a csatársorba Owen partnereként. "Elég sokszor elmentem megnézni, hol tíz, hol húsz, hol huszonöt percet kapott, s mindig jól játszott. Aztán legutóbb az Arsenal ellen végig a pályán volt, s megint remekelt, ezért úgy gondoltam, ha Európa egyik legjobbja ellen képes ilyen teljesítményre, akkor a válogatottban is kipróbálhatom – közölte Eriksson. – Igaz, senkit sem akartam beavatni a terveimbe, ezért végig Heskeyről beszéltem, Wayne-t sem kívántam megzavarni az információval, holott már a hét végén eldöntöttem, hogy kezdeni fog. Délután négykor szóltam neki, készüljön, ő pedig egy hang nélkül tudomásul vette, ami első reakciónak tökéletes volt. Az az igazság, hogy kevés tizenhét éves ennyire érett mint ő, s persze még kevesebb akad, aki ilyen jó futballista. Rooney hosszú időn át kulcsembere lesz az angol labdarúgásnak.”
A tini egyébként gólt ugyan nem rúgott, ám majd' kilencven percen át rettegésben tartotta a török védőket, egyértelműen ő volt az, aki a kellő vitalitást adta a hazaiak játékának. Tőle indult az a támadás is, amelynek végén Vassell negyedórával a befejezés előtt bevágott egy kipattanó labdát. Korántsem mellesleg Vassell a sérült Owen helyére jött be egy óra elteltével, azaz Eriksson itt is jót húzott. Aztán, amikor a 89. percben a focigyakorlatnak megfelelően a hősöknek kijáró módon ünnepeltette meg a közönséggel Rooneyt (ekkor cserélte le, hogy külön megtapsolhassák), bónuszként kapott egy második gólt is. A beállt Dyer szerzett ugyanis labdát a záró pillanatokban, s csak tizenegyes árán tudták szerelni, amiből Beckham beállította a végeredményt.
Az angol győzelem jogosságához egyébiránt kétség sem férhet: Scholesék uralták a középpályát, a védelem is tökéleteset nyújtott, csupán egy Nihat-fejesnél kellett Jamesnek nagyobbat védenie (így aztán a törökök továbbra is várhatnak arra, hogy történetük során először betaláljanak az angolok kapujába). David Beckham pedig joggal üzent azoknak, akik a szombati sikert követően nekiálltak kóstolgatni az együttest. "Ismét szereztünk egy jó estét Angliának, ismét bebizonyosodott, hogy vannak fiatal tehetségeink. Ma egészen kiválóan futballoztunk, bátrak voltunk és elszántak. Szombaton profi teljesítményt nyújtottunk, ma pedig lenyűgözően jót. Ezt Rooneynak is köszönhetjük. Néhány hete azt kérdezték tőlem, vajon elég érett-e ahhoz a srác, hogy bemutatkozzék a válogatottban. Bár ez nem az én asztalom, rávágtam, hogy persze. És most bizonyított. Megérdemelten tartják a meccs emberének, elvégre úgy játszott, mintha két-három éve köztünk lenne. Ez rendkívül feldobja az embert: az Evertonban lejátszott hat-hét bajnokit követően ilyen produkcióval orrba vágni a kritikusokat – fantasztikus teljesítmény. Jó játékos, ehhez kétség sem férhet” – elemzett a csapatkapitány, akinek egy bánata lehet csupán: júniusban nem lehet ott a szlovákok ellen (utóbbiak lehengerelték Liechtensteint), elvégre a szerdán kapott sárga lapja miatt egy partit ki kell hagynia.
Eriksson "legvakmerőbben összeállított tizenegyének” diadalát (ez a Times meglátása) a nézők is nagyban ünnepelték. Néhányan kissé túlzottan is. A gólokat követően ugyanis mindkét alkalommal vagy ötvenen tódultak a gyepre, s másodjára kissé súlyosbodott is a helyzet, amikor Alpay az egyik szurkoló felé rúgott, egy másikkal meg összeakaszkodott. Végül a rendfenntartók "tisztába tették” a pályát, ám a játékoskijáróban (illetve, ekkor már bejáróban…) a törökök némelyike folytatta a hepciáskodást, az Aston Villában futballozó Alpay tört-zúzott, de a Blackburn légiósa, Tugay is lökdösődött egy sort. A stadionon kívül is történt több incidens, a négyezer vendégdrukkert ugyanis megannyi angol nem nézte jó szemmel – amióta két Leeds-szurkolót halálra késeltek néhány éve egy európai kupameccs alkalmával, a két náció futballtalálkáit rendre extrafeszültség övezi –, de mielőtt akcióba léphettek volna, a rendőrség letartóztatta őket. Voltak néhányan: mintegy száz hazai szurkoló kötött ki az őrszobán.

Anglia–Törökország 2–0 (0–0)
Sunderland, 47 667 néző
V: Meier (svájci). G: Vassell (75.), Beckham (90. – 11-esből)
ANGLIA: James – G. Neville, Campbell, R. Ferdinand, Bridge – Beckham, Scholes, Gerrard, Butt – Rooney (Dyer, 89.), Owen (Vassell, 58.)
TÖRÖKORSZÁG: Rüstü – Fatih (Hakan Sükür, 79.), Alpay, Bülent K., Ergün – Okan Buruk (Ümit D., 59.), Tugay, Emre B., Bastürk (Hasan Sas, 70.) – Nihat, Ilhan