Ördögi körbe került a hátvéd

Képességeit persze senki nem vitatja (annak idején az atlantai olimpiára kijutott együttes kapitánya volt, sőt, kétszer a nagyválogatottban is pályára lépett), jóval több, mint kétszáz élvonalbeli meccs és rövid belgiumi légióskodás után most mégis a perifériára szorult. Játszik, mi több, remekel a juniorok között, de…
– Mit játszottak a hét végén?
– Kettő–nullára megvertük a Dunaferrt. Nem volt rossz meccs.
– Gratulálok, mégis hadd kérdezzem meg: jól érzi magát a bőrében?
– Nincs nekem semmi bajom. A magánéletem rendben van, a futball jól megy, de, hogy a kérdést ne kerüljem ki: kétségtelen, voltam jobb helyzetben is, már ami a pályafutásomat illeti.
– A nyáron sokáig ment az egyezkedés az Újpest és az MTK között, hogy a lilák esetleg végleg megvásárolják. Ennek ellenére visszatért a Hungária körútra, egyenesen a juniorok közé.
– Ez nem rajtam múlott, és sajnáltam is, hogy nem sikerült Újpesten maradnom, ahol két éven keresztül nagyszerűen éreztem magam. Bár elismerem, ez idő alatt valahogy nem tudtam megmutatni az igazi tudásomat, ha tehetném, mégis szívesen viszszamennék a Megyeri útra.
– Csakhogy nem teheti: a bajnoki év végéig szerződés köti az MTK-hoz…
– Ez van, nekem most ez jut. Edzek, készülök a tartalékokkal, játszom a bajnokságban. És ha hiszi, ha nem, elfogadtam ezt a helyzetet, még akkor is, ha mindez önhibámon kívül történt velem.
– Nagyon sejtelmesen fogalmaz. Mi a probléma önnel?
– A probléma, azt hiszem, nem velem van. Aki ismeri a magyar futballban uralkodó viszonyokat, aki ismeri az MTK üzletpolitikáját, tudja, mi miért történik…
– Vegyük úgy, hogy én nem tudom…
– Akkor sem mondhatok többet. Talán majd a nyáron…
– Akkor közelítsük meg máshonnan a kérdést: Egervári Sándorral milyen a viszonya?
– A vezetőedző nagyon rendes velem, mondhatom, korrekt a kapcsolatunk. Kijár a meccseinkre, ha jól játszom, megdicsér, sőt, ha a felnőttekhez érkezik egy-egy próbajátékos, időnként még a véleményemet is kikéri velük kapcsolatban.
– De játszatni nem akarja.
– Így van…
– Nemrég mégis pályára lépett a Budafok elleni kupatalálkozón.
– Igen, mert váratlanul sokan sérültek meg egyszerre, és kellett egy beugró ember. Nem lógtam ki a sorból, jól ment a játék. Futballozni nem felejtettem el, és ha egyszer lesz alkalmam ezt bebizonyítani, akkor élek majd a lehetőséggel.
– Az MTK-ban is bizonyítana?
– Itt nincs rá módom, hiszen esélyem sincs arra, hogy bajnokin pályára lépjek az első csapatban. Amikor a nyáron visszajöttem Újpestről, tudtam, mi vár rám. Ha úgy veszszük, semmiféle meglepetés nem ért. Elmehettem volna több klubhoz is, voltak ajánlataim, de az MTK nem tudott senkivel sem megegyezni. Persze, ki fizetett volna egy olyan játékosért több mint húszmillió forintot, akinek egy év múlva lejár a szerződése, és akkor ingyen megszerezhető?!
– Kölcsönbe mehetett volna?
– Igen, de akkor további évekre kellett volna elköteleznem magam az MTK-hoz, és sosem léptem volna ki ebből az ördögi körből. Ezért fogadtam el ezt a helyzetet. Úgy vagyok vele, inkább végigszenvedem ezt az esztendőt a junioroknál, aztán oda megyek, ahova akarok, méghozzá ingyen.
– Ez miért jó az MTK-nak? Ahelyett, hogy eladta volna kevesebbért, most fizetést kap, noha nem játszik, ráadásul nyáron ingyen tovább állhat.
– Erről nem engem kell faggatnia. De akárhová megyek, akárkivel beszélek, mindenki azt mondja, az én esetem tipikus az MTK-nál.
– Tervei azért vannak még?
– Ó, hogyne. Ez az évad még kiesik, de előttem van Urbán Flórián esete. Flórit már elfelejtették, öregnek mondták, aztán tessék. Nemrég még Dunakeszin futballozott a másodosztályban, most meg vezére a bajnokcsapatnak és a válogatottnak. Szóval, az ő példája is bizonyítja, van visszaút, és állítom, még számomra is lesz. Eldöntöttem azt is, hogy felvételizek egy főiskolára, ugyanakkor hangsúlyozom, nekem még a futball az elsődleges.