OM, mint olcsóbban megújulni

Kedves futballbarátok, ideje magasabb sebességi fokozatba kapcsolnunk! Európa ébredezik, a Bajnokok Ligájában túl vagyunk az első selejtezőkörön, jó néhány országban beindultak a bajnoki küzdelmek – mást ne mondjunk, rúgják már a labdát hazánk legprofibbnak tartott osztályában is. Bár nyakunkon az ősz, maradt még egy jó hónapunk arra, hogy latolgassuk, mi várható a 2002–03-as évadtól az öreg kontinens legfontosabb bajnokságaiban. Most induló sorozatunk nyitó szakaszában az augusztus első hétvégéjén rajtoló, létszámában (18 helyett 20 csapat) és nevében (Division 1 helyett Ligue 1) megváltozott francia élvonallal foglalkozunk. Hétfőtől péntekig körülnézünk az "öt nagy”, a Marseille, a Bordeaux, a Paris Saint-Germain, a Monaco és a Lyon háza táján, de nem feledkezünk meg a többiekről sem (ma például a négy újoncnál teszünk rövid kirándulást), és persze a bajnokság sorsolását is közöljük. Ne húzzuk az időt, irány Marseille!Sehol egy Francescoli, sehol egy Völler, sehol egy Papin, sehol egy Ravanelli. De még csak a tavaly kölcsönben itt futballozó két spanyolnak, Alfonsónak és Riverának sem találjuk a nyomát. Ha úgy tetszik, az Olympique Marseille, mint sztárcsapat, átmenetileg szünetelteti működését. Ha úgy tetszik, a dél-franciaországi kikötővárosban felismerték a "fejtől büdösödik a láb” mondás alkalmanként igencsak orrfacsaró igazságát, és megtették a szükséges lépéseket.A francia sajtó egyértelmű korszakváltásról beszél, amikor az idei nyár marseille-i eseményeit elemzi. Az utóbbi években alaposan eladósodott OM tavaly még megpróbálkozott egy "régi vágású” manőverrel, és ismét bevonta a klub irányításába Bernard Tapie-t, a rovott múltja ellenére a városban hallatlanul népszerű politikus-üzletember-showmant. A csoda, finoman fogalmazva, csupán részlegesen valósult meg, már amennyiben a 15.-ről a 9. helyre történő emelkedést – meg a kísérőjelenségeket: az edzőcseréket, a mindennapos, egyszer pofozkodásig fajuló vezetői marakodásokat – ilyen formában értékelni tudjuk. Az OM azonban még így, a középmezőnyben liftezve is a legtöbb nézőt vonzó francia klubcsapat, de annak érdekében, hogy a népszerűség legalább ne csökkenjen, ideje valami gyökeresen újjal próbálkozni.A változások megindulásához az is kellett, hogy Robert Louis-Dreyfus, az adidas egykori első embere belássa: hiába önti számolatlanul a milliókat kedvenc csapata bukszájába, ha az szinte ellenőrizetlenül ürül ki – egyre rövidebb idő alatt. RLD, talán az ő pénze is fogytán, szervezeti váltásra határozta el magát: minden hatalmat két ember kezébe adott, sőt, ő maga is lemondott klubelnöki posztjáról, és csupán főrészvényesként igyekszik ellenőrizni a folyamatokat. Hogy ki a két új potentát? A tekintélyes Nouvel Observateur egykori gazdasági újságírója, Christophe Bouchet ült az elnöki székbe, a menedzseri teendők ellátását és a szakmai munka irányítását pedig Alain Perrinre bízták.A játékosként csupán amatőrszinten próbálkozó, ám eközben testnevelő tanári diplomát szerző, szakmai gyakorlatát az Ajaxnál és a portugál Sportingnál teljesítő Perrin az utóbbi években vívott ki hírnevet magának Franciaországban. A mindig kifogástalanul elegáns szakember nemcsak feljuttatta a Troyes-t az élvonalba, de minden ellenfelére veszélyes, az európai kupaporondra is érett erős középcsapatot formált belőle. Perrin szakmai ars poeticája a takarékosságra hajló klubelnökök szívéből szól: ,,Ma is lehet eredményeket elérni csillagászati összegek elverése nélkül, feltéve, hogy az edzőnek intelligens, tanulásra kész és egymást segítő labdarúgók állnak a rendelkezésére.”
A Troyes példája sokakat megihletett Franciaországban, és a jelek szerint a csillogáshoz szokott Marseille-nél sem restellik egy kiscsapat útját járni. Ez az út már csak azért is csábító, mert Perrin nem kért száz nap türelmi időt, az ő hitvallása szerint már az első játéknapokon sem kizárt a jó eredmény. A kását azért ő sem eszi túl forrón: az első évben a legjobb öt közé szeretné kormányozni tanítványait, majd ha ez megvolt, célkeresztbe kerülhet a bajnoki cím és az európai porond több magaslata – ahogyan az Olympique múltjához illik. Akkor majd használható lesz Marseille-ben "a Dél Bayern Münchenje” elnevezés, ahogyan a háttérbe vonult főrészvényes mindig is szerette volna. Addig azonban fel kell számolni a klub tetemes adósságállományát, és szét kell rombolni azt a tételt, miszerint Marseille a paranoiás klubvezetők és a botrányok városa (első lépésként máris megkönnyítették az OM edzőközpontjában átvitt értelemben falakba, a valóságban szögesdrótba ütköző újságírók munkáját).
"Nem a sztárokra építünk, de ez nem jelenti azt, hogy a csapatom játékosai ne válhatnának azokká rövid időn belül. Egyelőre az a fontos, hogy becsüljék meg, de izzadják is át a mezüket, érjenek el eredményeket és szórakoztassák a közönségüket” – érzékeltette elvárásait Perrin. Ami a sztárokat illeti, ahogy a bevezetőben is jeleztük, nem törik éppen át a marseille-i öltöző falát, de azért öt olyan játékost fel tud mutatni a gárda, aki ott volt a világbajnokságon. A kapus Vedran Runje Horvátországot, a védő Frank Leboeuf és Daniel Van Buyten Franciaországot, illetve Belgiumot, a középpályás Piotr Swierczewski és Salomon Olembé Lengyelországot, illetve Kamerunt képviselte a nyári tornán.
Az elmúlt idény kulcsemberei közül a csatár Ibrahima Bakayoko, a brazil támadó, Fernandao, az argentin védő, Tuzzio, valamint a tavasszal menet közben megszerzett két tehetséges, fiatal csatár, Lamine Sakho és Cyril Chapuis Marseille-ben kezdi az új idényt. Az eddigi új igazolások közül a Galatasarayból visszatérő Sébastien Perez nemzetközileg is ismert játékos, ám a lorient-i "kölcsönidény” után ismét OM-mezt magára öltő Jacques Abardonado és a Lille-ből érkező Johnny Ecker neve már kevesebbet mond a Ronaldókon és Rivaldókon szocializálódó magyar olvasóknak – bár Ecker végigjátszotta a Lille mind a hat őszi BL-csoportmeccsét. Rajtuk kívül a saját nevelésű fiatalokon a világ szeme, de legalábbis Perrin mesteré, aki szerint tárva-nyitva az első csapat kapuja az utánpótlás kincsei előtt.
Aztán hogy milyen gyorsan sikerül megszabadulni a közelmúlt súlyos örökségétől, hamarosan kiderül. Mindenesetre egy korábbi intézkedés eredményével már az első fordulóban kénytelenek szembesülni a Perrin-fiúk: a Vélodrome betiltása miatt Lyonban fogadják a Nantes-ot.

Ők is készülnek

AJACCIO
Érdemes kiemelt figyelmet szentelnünk a másodosztály bajnokának, az élvonalba 29 esztendő után visszatérő Ajacciónak, hiszen ebben a csapatban kezdi az idényt a francia profiliga egyetlen magyar légiósa, Sowunmi Thomas. Sem a Dunaferrből lassan két hónapja útra kelt támadónak, sem a klubnak nem lesz könnyű dolga: honfitársunknak azért, mert egy csapatra való új játékos érkezett a korzikaiakhoz (ennek ellenére ő rendszeresen játszik az előkészületi mérkőzéseken), az ACA-nak pedig azért, mert – ahogy arról lapunkban is beszámoltunk – Rolland Courbist, a szakmai munka fő felelősét határozatlan időre eltiltották mindennemű, a labdarúgással kapcsolatos munkavégzéstől. A meglepetésszerű feljutásban oroszlánrészt vállaló trénert még a marseille-i éveiben elkövetett állítólagos pénzügyi szabálytalanságok miatt júniusban rövid időre őrizetbe vették, és a vizsgálat még nem fejeződött be ellene. Távollétében Dominique Bijotat irányítja a szakmai munkát a legkisebb költségvetésű (12 millió euró) élvonalbeli klubnál, amelyet éppen a bizonytalanságra hivatkozva, mindössze egy hónap után elhagyott a legnagyobb igazolásnak tekintett, egykor a francia válogatottat is megjárt Xavier Gravelaine. A korábban az OM-ben védő Trévisan kapus, az osztályzatátlaga alapján a legutóbbi D2-es idény válogatottjába bekerült középpályás, Granon, a Bordeaux-ból a védelem közepébe került Alicarte, valamint az uruguayi Nacionalból szerződtetett támadó, Guglielmone lehet az újonc négy legfontosabb pillére.

LE HAVRE
A legrégebben alapított (1872) francia klub két év után tért vissza a legjobbak közé, és leghőbb vágya természetesen az, hogy meg is kapaszkodjon ott. Garancia lehet erre az edző, Jean-Francois Domergue személye: az 1984-es Európa-bajnok francia válogatott védője (aki a portugálok elleni elődöntőben kétszer is a kapuba talált) olyan jó munkát végez az északiaknál, hogy a válogatott vb-bukása után sokan még a szövetségi kapitányi posztra is esélyesnek tartották. Ô azonban fiatalnak érezte magát egy ilyen kihíváshoz, és maradt a maga keretei között szintén nagy erőpróbára készülő HAC-nál. Alain Caveglia, a legutóbbi házi gólkirály (14) visszavonulása érzékeny veszteséget jelent, de Le Havre-ban nincs hiány a beugrásra kész tehetségekben (ezt tudják például Liverpoolban is, a híres angol csapat nem véletlenül kötött együttműködési szerződést éppen ezzel a francia klubbal). A tavaly U17-es vb-t nyerő francia válogatottból itt játszik a döntőben gólt szerző Le Tallec és Sinama-Pongolle – mindketten most kapták meg első profiszerződésüket. És egy régi ismerős a kapuban: a France Football osztályzatai szerint a veterán, szlovák válogatott Alexander Vencel volt a másodosztály 2001–2002-es idényének legjobbja!

NICE
Többfordulós tárgyalótermi bajvívás után szerzett jogot az OGC Nice arra, hogy éljen a pályán kiharcolt lehetőséggel, és elinduljon az L1-ben. Kevesen hittek ebben akkor, amikor a nyáron, rövid időn belül kétszer is kiseprűzték a nizzai csapatot az első osztályból. A nem túl rózsás anyagi helyzetű klub mellett kiállt az iránta általában közömbös városi önkormányzat, és némi pénzügyi korrektúrázás után – a legmagasabb fellebbviteli fórumig masírozva – siker koronázta a helyiek által egyenesen "csapatmentőként” jellemzett hadművelet. Most már csak az a kérdés, hogy a felkészülés zaklatottságáért és a kényszerű takarékossági intézkedésekért (kvázi átigazolási stop, tehetséges fiatalok áruba bocsátása) mekkora árat kell majd fizetni az olasz Sandro Salvioni csapatának, amely a PSG "állandó kölcsönjátékosa”, Kaba Diawara, valamint a Deportivo elleni őszi BL-meccsen óriási gólt szerző lille-i Adekanmi Olufadé személyében két tehetséges csatárral azért átmenetileg megerősödött. Az ötvenes években négy bajnoki címet szerző Gym öt év száműzetés után tért vissza az élvonalba.

STRASBOURG
Csak egy éve búcsúztunk el a Racingtól, és lám, máris itt van újra a legjobbak között! Ez persze nem az a csapat, amelyik huszonkét éve BEK-negyeddöntőt játszott… Az elsősorban a fiataljaira építő mostani csapat már a gondmentes bentmaradásra is pezsgőt bontana, és örülne, ha két éven belül ismét pénzügyi egyensúlyba kerülne. A cseh Ivan Hásek személyében munkamániás edző ül a kispadon, aki kívül-belül jól ismeri a csapatot (1990 és 1994 között maga is játszott a soraiban). A fentieknek megfelelően nem találunk nagy neveket a nyári igazolások között, ám az Európa-bajnok cseh utánpótlás-válogatott kapitányára, Václav Drobnyra azért felhívjuk a figyelmüket. A keret leghíresebb játékosa továbbra is José Luis Chilavert (képünkön), akit a vb után – tanulva az előző idény tapasztalataiból – olaszországi fogyókúratúrára küldtek az elzászi vezetők. A lövőtudományát Strasbourgban eddig keveset bizonyító paraguayi kapusnak szüksége is lesz a jó kondira, hiszen igazi vetélytársra talált a Sochaux-ból érkezett Vincent Fernandezben.