K. Zs. 2016.05.22 12:06 Frissítve: 2016.05.22 18:54

Középkezdés, öt húzás, gól – micsoda magyar széria!

Mindmáig utoljára 1976. május 22-én győzte le a magyar labdarúgó-válogatott Franciaországot, ráadásul a villámgóllal megnyert budapesti meccs remek sorozatba illeszkedett: a mieink az Aranycsapat óta a leghosszabb veretlenségi szériájukat építették – olyan hosszút, amit azóta sem sikerült túlszárnyalni. Nézzük meg Fekete László negyven évvel ezelőtti gólját, aztán ahogyan retrosorozatunk korábbi epizódjaiban, elmerülünk kicsit a részletekben, és felidézzük, mitől volt különleges az 1976-os esztendő.

 

FAZEKAS INDÍT, TÓTH BEAD GÓLSZERZŐ: FEKETE

AZZAL A NEM TITKOLT CÉLLAL

„Mindkét ország labdarúgói azzal a nem titkolt céllal lépnek pályára, hogy bizonyítsák: nem véletlen sem a St.-Étienne BEK-döntőbe jutása, sem a magyar csapatnak utánpótlás szinten elért újabb sikere” – írta a Népsport a Magyarország–Franciaország mérkőzés előzetesében, és ez máris némi magyarázatra szorul.

Az udvariasság azt diktálja, hogy a Saint-Étienne menetelésével kezdjük. A zöldek akkoriban uralták a francia futballt, sorozatban a harmadik, egy évtizeden belül a hetedik bajnoki címüket szerezték meg, amit az 1975–1976-os idényben megfejeltek azzal, hogy a KB Köbenhavn, a Rangers, a Dinamo Kijev és a PSV legyőzésével bejutottak a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) döntőjébe. Ott azonban – Palotai Károly játékvezetése mellett – nagy csatában 1–0-ra kikaptak az egyik fénykorát élő Bayern Münchentől.

Fekete László újpesti szerelésben (Forrás: Labdarúgás)

A glasgow-i BEK-finálét tíz nappal követő magyar–francia meccsre Michel Hidalgo szövetségi kapitány hat Saint-Étienne-játékost akart magával hozni, de sérülések miatt csak hárman (Gérard Janvion, Jean-Michel Larqué, Christian Sarramagna) vállalták a játékot.

Ami pedig a három kiírást megért U23-as Európa-bajnokságot (1972–76) illeti: a szóban forgó, harmadik sorozatban 23 válogatott indult, a mieink a csoportjukban Ausztriát (2–0, 2–2) és Luxemburgot (3–0, 4–0) előzték meg, a negyeddöntőben Angliát (3–0, 1–3), az elődöntőben Jugoszláviát (3–2, 1–1) ejtették ki, a finálét azonban – ez a franciák elleni meccs idején még előttünk állt – minimális különbséggel elbukták a Szovjetunió ellenében (1–1, 1–2).

MÉG ALAKULÓBAN VAN

A „jugók” elleni U23-as Eb-elődöntő újvidéki visszavágóját három nappal a franciák budapesti látogatása előtt rendezték meg, és a rövid pihenő ellenére a „nagycsapat” szinte ugyanazzal a kezdő tizeneggyel állt fel: a középpályán Ebedli Zoltán helyett Csongrádi Ferenc, a csatársorban Izsó Ignác helyén az 50. válogatottságát ünneplő Fazekas László kezdett – a többiek maradtak.

Fazekast aligha lehetett kihagyni: az előző hétvégén ötször talált a kapuba azon a nevezetes Újpesti Dózsa–Ferencváros bajnoki rangadón, amelyet a lila-fehérek 4–3-as első félidő után 8–3-ra nyertek meg a Népstadionban.

A franciák ellen kiálló válogatottunkban az újpesti támadón kívül csupán a fradista Bálint László rendelkezett jelentős nemzetközi rutinnal, ezért is mondta Baróti Lajos:

„Még alakulóban van válogatottunk, ennek ellenére jó játékot várok, s bízom abban, hogy sikerül visszavágni a párizsi nulla–kettőért” – utalt szövetségi kapitányunk az egy évvel korábbi mérkőzésre, és elárulta azt is, hogy a csatársorbeli változás miatt a szélső „Fekete középre húzódik”.

EZÜSTCIPŐS IS VOLT

Fekete László 1974 és 1979 között 21 válogatott mérkőzésen lépett pályára, öt gólja közül a franciák elleni volt az első. Sérülése miatt nem lehetett ott az 1978-as argentínai világbajnokságon, a sors igazságtalanságát a következő idényben 31 góllal, magyar gólkirályi címmel és európai ezüstcipővel válaszolta meg.

Pályafutása legszebb időszakát az Újpesti Dózsában töltötte, négy bajnoki címnek, egy MNK-diadalnak, továbbá BEK-elődöntőnek, KEK-negyeddöntőnek volt részese.

2014 márciusában, kevéssel a 60. születésnapja előtt ragadta el a halál.

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG 1–0 (0–0)
1976. május 22., Budapest,
Népstadion, 10 000 néző
MAGYARORSZÁG: Gujdár Sándor – Kereki Zoltán (Török Péter, 46.), Kerekes Attila, Bálint László, Lukács Sándor (Kántor Mihály, 71.) – Nyilasi Tibor (Nagy II János, 46.), Pintér Sándor (Tóth András, 46.), Csongrádi Ferenc – Fazekas László, Fekete László, Magyar István. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos
Gólszerző:
Fekete L. (46.)

 

TÖBBET ÉR, MINT A SZÉP JÁTÉK

„Gyenge ellenfél ellen biztos győzelem” – ez volt a Népsport szalagcíme a hűvös időben lejátszott magyar–francia meccs másnapján. Csupán ötöd annyian voltak a lelátón, mint a néhány nappal korábbi kettős rangadó második felvonásán…

„Csak egy támadás, egyetlen gyors, korszerű akció…” – a szakmai értékelés már a címében érzékeltette a játék kiváltotta csalódást, elismerve ugyanakkor, hogy a második félidő legelején az újpesti trió – Fazekas, az éppen becserélt Tóth András és Fekete – alkotta gól ízelítő volt a futball javából.

„A magyar válogatott sokkal jobban elosztotta erőit a pályán, mindenüvé jutott magyar játékos, nem véletlen tehát, hogy az elpattanó, leperdülő, szabad labdákat rendre a mieink szerezték meg” – íme, némi elismerés a támadójátékot ért kritikáért cserébe. Egy nappal később aztán már kifejezetten a gyakorlatiasságon volt a hangsúly:

„De azért a győzelem mégis csak megszületett, s az bizony többet ér, mint a szép játék – vereséggel!… A fiatal magyar csapat, akárcsak Újvidéken, megint felvonultatta azokat az erényeit, amelyek győzelmet szültek: az akaratot, a lelkes küzdőszellemet, az állandó kezdeményezést.”

EGY PILLANATRA FELVILLANT

Az említett Dózsa–Fradin nemcsak a Népsporttól 10-es osztályzatot kapó Fazekas, hanem a válogatott ajtaján dörömbölő 21 éves Törőcsik András, valamint Fekete is a hálóba talált – utóbbi kétszer, igazolván kitűnő formáját.

„Manchesterben, Újvidéken, az FTC ellen és most is fejjel sikerült a kapuba juttatnom a labdát – örvendezett Fekete a franciák legyőzése után, utalva az U23-as Eb-meccsekre, a bajnoki rangadóra is. – Ez nem véletlen, hanem sok gyakorlás következménye. Amikor Tóth elnyargalt a jobb szélen, azonnal indultam a kapu felé, bár egy pillanatra felvillant bennem, hogy Andris kifejezetten ballábas, de onnan jobbal kell a kapu elé nyesni a labdát, s ez sikerül-e neki? Sikerült!”

„Fekete minden idegszálával kapura tört, higanyszerű, robbanékony mozgásával állandóan nyugtalanította a francia védőket, s az ő nevéhez fűződik az egyetlen gól” – ez már a Népsport értékelése volt.

VÉTKES VOLT EBBEN

S bár lapunk a francia középhátvédet, Marius Trésort látta a mezőny legjobbjának (tőlünk Bálint László játékát emelte ki), Hidalgo csapatának dicsérete itt nagyjából véget is ért.

„Különösen a franciák játszottak öregurasan– fogalmazott az értékelés, és az ezúttal fehérben játszó „kékek” a későbbiekben is inkább negatív színben tűntek fel. Hogy a vezető gólunk után sem lett jobb a meccs, „vétkes volt ebben mindenekelőtt a vendégcsapat, mert vesztésre állva sem fektetett több hangsúlyt a támadásra.”

Pedig a francia csapatban már ott volt a következő évtized egyik legjobb európai labdarúgója, az Aranylabdát háromszor kiérdemlő Michel Platini is. A Nancy 20 esztendős középpályásának ez volt a második válogatott mérkőzése. Lapunk megítélése szerint „keveset segítette a csatárokat, inkább a védekezésben hasznosította magát”.

Platini még háromszor játszott a mieink ellen, de gólt sohasem szerzett – más kérdés, hogy nekünk meg sikerélményből nem jutott többé fikarcnyi sem a franciák ellen.

Az 1978-as argentínai világbajnokságon 3–1-re, az 1982-es párizsi barátságos mérkőzésen 1–0-ra, az 1986-os mexikói vb-n 3–0-ra kaptunk ki az akkoriban már újra a világelithez tartozó „kékektől”. 1990-ben Platini már szövetségi kapitányként örült a Népstadionban aratott 3–1-es győzelemnek, amikor pedig sorozatban ötödször is kikaptunk tőlük (1–2, Metz, 2005), javában a sportdiplomata-karrierjét építette.

A 12-ES VERETLENSÉGI SZÉRIA
1975. 10. 15.: Csehszlovákia (i) 1–1
1975. 10. 19.: Luxemburg (o) 8–1
1976. 03. 27.: Argentína (o) 2–0
1976. 04. 17.: Jugoszlávia (i) 0–0
1976. 04. 30.: Svájc (i) 1–0
1976. 05. 22.: Franciaország (o) 1–0
1976. 05. 26.: Szovjetunió (o) 1–1
1976. 06. 12.: Ausztria (o) 2–0
1976. 09. 08.: Svédország (i) 1–1
1976. 09. 22.: NDK (i) 1–1
1976. 10. 09.: Görögország (i) 1–1
1976. 10. 13.: Ausztria (i) 4–2
Csak a 2. és a 11. volt tétmérkőzés (Eb-, ill. vb-selejtező).

TIZENEGY VERETLEN ESZTENDŐ

De vissza a mieinkhez, hiszen van még egy kis dolgunk 1976-tal.

A magyar válogatott 1902 óta íródó történetében – nem számítva az egyetlen hivatalos mérkőzést sem hozó 1944-et – csupán tizenegy esztendő ért véget vereség nélkül: a hőskor kevés meccset hozó évei közül 1905 (1 mérkőzés), 1906 (3) és 1913 (3), a két világháború időszakából 1917 (5), 1918 (4), 1940 (8) és 1945 (3), az Aranycsapat korszakából 1951 (3), 1953 (8) és 1955 (12).

És legutóbb 1976 (10).

A mieink 1975. október 8-án barátságos meccsen 4–2-re kikaptak a lengyelektől Lódzban, de ezt követően majdnem másfél éven keresztül egyszer sem maradtak alul (lásd a mellékelt eredménylistát).

A 12-es veretlenségi sorozat végül az 1977 eleji amerikai túrán szakadt meg. Az első tengerentúli összecsapást Ebedli (2) és Pusztai László góljával 3–2-re megnyerték a mieink, csakhogy az ellenfél egy klubcsapat, a Costa Rica-i Deportivo Saprissa volt, úgyhogy ez az eredmény, fájdalom, ugrik a hivatalos listából.

Nem úgy az 1977. február 9-i limai mérkőzés. Hiába szereztük meg a vezetést Törőcsik első válogatottbeli góljával, a peruiak még a szünet előtt fordítottak, és 3–2-re megnyerték a két ország első hivatalos válogatott meccsét, lezárva nagy szériánkat. Két héttel később kaptunk egy ötöst Argentínában, de ezt leszámítva arra az esztendőre sem lehetett panaszuk a magyar futballdrukkereknek.

Ezt követően még egyszer sikerült 12 mérkőzéses veretlenségi sorozatot építenünk, és talán nem mindenki vágná rá kapásból, hogy mikor. A 2000. február 23-án lejátszott, gyászos emlékű magyar–ausztrál az Üllői úton, a 0–3, a tiszai „román–ausztrál ciánszennyezés” miatti felhívás haldobálásra, az ezt végül „helyettesítő” halcsontos lepedő a lelátón – mindez megvan?

Nos, akkor tűzzük le itt az időmérőszalagot, és húzzuk egészen 2001. június 2-ig: Bicskei Bertalan szövetségi kapitány csapata legközelebb akkor kapott ki – a 0–2-es bukaresti vb-selejtező 12 meccses magyar veretlenségi szériát (négy győzelem, nyolc döntetlen) zárt le.

Az idei esztendő jelentős erőpróbái még előttünk állnak, csupán két meccset játszottunk le, de e sorok írásakor még úgy áll a helyzet, hogy nemzeti csapatunk őrzi 2016-os veretlenségét. Igaz, nyeretlenségét is…

VÁLOGATOTT GYŐZELMEK A HETVENES ÉVEKBŐL
Koponyarepedés után – Nyilasi megörvendeztette a kapitányt (1977, Lengyelország)
Bombagól az Európa-bajnoknak, majd elintézte a Fradit is (1977, Csehszlovákia)
Egy egyszerű, de zseniális, eltitkolt csellel nyert a magyar válogatott (1977, Szovjetunió)
ÍZELÍTŐ A FRANCIÁK ELLENI GYŐZELMEINKBŐL
Válogatott meccs január elsején? Igen! Ráadásul győzelem! (1911)
Lejtőn a francia futball, a mieink ellen állt volna meg. Hát... (1964)
 
SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT ÖSSZES EPIZÓDJA ITT!
2021.07.20 14:03:05

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Noha a magyar futballválogatott gyengélkedett, a vezetők nem mondták le a brazilok riói meghívását.

2021.07.15 22:41:39

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Mészöly Kálmánban mintha a tárt karú szeretet hajlamát, s a fékezhetetlen – nem rossz értelemben vett! – „dúvadságot” gyúrta volna össze a Teremtő, ami így egyben a lebírhatatlan életörömöt, életakaratot mutatja nekünk.

2021.07.15 22:14:35

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Örüljünk annak, hogy csakhamar kettő lesz az egyből.

2021.07.14 23:11:43

Magyar válogatott KAMLER JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Tökéletesen behatárolható a profi labdarúgásban betöltött szerepe.