Tusványos 2025: „Örülnék, ha kiderülne, a 0–6 nem rajtunk múlott” – Détári Lajos

Hagyományosan Orbán Viktor miniszterelnök szombati beszéde a Tusványos csúcspontja, és néhány órával a beszédet követően a Buzánszky Sportteraszon a miniszterelnökhöz hasonlóan 1963-ban született Détári Lajos volt a vendég rendezvénysorozatunk záró programjában. A Szerencsejáték Zrt. és a Nemzeti Sport közös sátrában a hétszeres világválogatott legendát, a mindmáig utolsó magyar vb-gól szerzőjét Szöllősi György, lapunk főszerkesztője kérdezte.

A korábban edzőként is dolgozó Détári Lajos jelenleg a Nemzeti Sportügynökség és a Puskás Aréna nagykövete. Remekül tartja a formáját, egy deka súlyfelesleg sincs rajta, elárulta, napi négy-öt kilométert sétál ennek érdekében. Azt is megtudtuk, gyerekként majdnem az asztaliteniszt választotta a futball helyett. „Tizenkét évesen nyolc hónapra abbahagytam a focit, nem jártam edzésre Kispestre, imádtam akkor a pingpongot, a mai napig így van ez, de aztán rájöttem, nem lett volna esélyem a Jónyer-szervák ellen.”

A modern futballt, az eltűnőben lévő „10-eseket” illetően „Döme” így fogalmazott: „Változás kell, mert a futball nem jó irányba tart. Jobban kellene teret adni az olyan játékosoknak, akik szerveznek, támadnak, a támadásépítésben gondolkodnak. Ma egy jó irányító – aki nem tud védekezni – helyett az edzők inkább beraknak egy védekezni tudó játékost, mert mindenki a biztonságra törekszik.”

Arra a kérdésre, hogy edzői közül kik voltak rá a legnagyobb hatással, azt felelte: „Komora Imre, Mezey György, Karl-Heinz Feldkamp, aki Frankfurtban volt az edzőm, és nagyon sokat tanultam taktikailag az olasz trénerektől, ott az edzések hatvan-hetven százaléka a taktikáról szólt.”

Jövőre lesz 40 éve, hogy utoljára szerepelt a magyar válogatott világbajnokságon. Megkerülhetetlen kérdés volt Mexikó, Irapuato, a szovjetek elleni 0–6.

„1986 óta akárhová megyek, mindenki ezt kérdezi, hogy mi történt Mexikóban – mondta Détári Lajos. – Nagyon szívesen elmondanám, ha tudnám – de nem tudom. Lehet tippelgetni, mi volt a hiba. Amikor kimentünk a pályára Irapuatóban a szovjetek ellen, olyan érzésem volt, mintha már lejátszottuk volna a meccset. Alig bírtunk pár métert lépni. Nemcsak én, a többiek is így voltak ezzel. Örülnék, ha kiderülne, hogy megmérgeztek minket, mert az azt jelentené, hogy nem mi rontottuk el a felkészülést.”

Détári beszélt arról is, miként maradt le kétszer is a Juventusról.

„Azért vagyok nyugodt, mert nem tudtam befolyásolni az eseményeket. Először 1988 nyarán kezdett el érdeklődni irántam a Juve. Az addigi klubom, a Frankfurt már meg is állapodott a Juventusszal, de csak kölcsönben voltam ott, két plusz két évre szóló szerződéssel. A feleknek el kellett jönniük tárgyalni Budapestre, a Honvéd és a sporthivatal engedélye nélkül nem adhattak el. Tizenkétmillió márkát adtak volna értem, ebből hét és fél milliót kértek a magyarok. Korrekt... Miután az Olympiakosz szerződtetett, a margitszigeti csónakházat tudtommal abból a pénzből építették. És valószínűleg jutott belőle még máshová is. Másodszor egy amerikai túrára is elmehettem a Juventusszal, három meccsen pályára léptem a csapatban, kétszer engem választottak a meccs legjobbjának, de aztán a vezetőedző, Giovanni Trapattoni három német játékost kért az elnöktől. Akkor még csak három idegenlégiós szerepelhetett a csapatokban.”

Arra a kérésre, hogy hasonlítsa össze saját magát korunk magyar 10-esével, Szoboszlai Dominikkal, humorizálva így felelt: „Aranyat a vassal? Viccen kívül: Dominik nagyszerű játékos, de huszonnégy évesen még korai őt úgy emlegetni, mint minden idők egyik legjobb magyar labdarúgóját. Van még előtte nyolc-tíz éves pályafutás, még bizonyítania kell, hogy Puskáshoz, Alberthez, Farkashoz vagy Benéhez hasonlítható.”

Amikor pedig egy néző azt kérte, hasonlítsa össze magát a szintén technikás középpályással, Luka Modriccsal, azt felelte Détári Lajos: „Jó futballista Modric is, csak hozzám képest kevés gólt rúgott.”