Kós Hubert: Látni akarom, mit tudok kihozni magamból

Észveszejtő sebességgel nyomkodja a telefonját Kós Hubert. Épp a csapathotel felé gurulunk a világbajnokság úszóviadala előtt rendezett hivatalos sajtótájékoztatóról –amelyre természetesen a verseny egyik sztárjaként őt is meghívták –, amikor megjön az első üzenet Léon Marchand-tól.

Vele ült együtt a médiaeseményen; kívülállóknak a négyszeres olimpiai bajnok francia nyilván a sportág jelenlegi egyik legnagyobbja – Hubinak ugyanakkor a legjobb haverja, elvégre évek óta csapattársak Bob Bowmannél.

Szóval berobban a snapchat… Másodpercenként villannak az üzenetek, avagy ez a generáció egyvalamit csinál gyorsabban az úszásnál: a gépelést.

Most épp ötvenkét röhögős smiley kíséretében az újságírók kérdéseit beszélik ki, Léon indítása („Bro ez mi a… volt?”) megadja az alaphangot; elismerést egyedül az M4 nevében kérdező Tóth Bálint kap („A magyar újságíróé volt az egyetlen értelmes kérdés”).

Aztán hamarosan a női viadal abszolút világsztárja, a kanadai Summer McIntosh üzenetei futnak be, aki, miután fél órája senyved egy buszon, Hubitól remél némi lelki támaszt, amit újabb röhögős smiley-özön kíséretében meg is kap. (Ő is hamarosan csatlakozik a Bowman-gárdához.)

Idővel aztán felpillant a telefonjából, úgyhogy beszélgetünk is a világbajnokságig vezető útról.

„Én most azt érzem, hogy ez a felkészülés sokkal jobban sikerült, mint a tavalyi – mondja Kós. – Akkor ugye volt az egyetemváltás, meg Párizs miatt egyébként is jóval korábban átjöttünk, viszont Toulouse-ban botrányosan meleg vízben edzettünk, plusz felkönnyítettünk a júniusi, belgrádi Eb előtt. Utána szerintem én is covidos lettem, mert Léon is az volt, csak nem teszteltem, meg utána nem beszéltem róla, mert nem akartam, hogy egy pozitív eredmény mentálisan bármennyire lebontson. Szóval azon is túl kellett lenni, aztán újra jött a keményebb meló, hogy azért az olimpiára rendben legyek. Viszont emiatt nem volt igazán jó a sebességem, a százas számok ezért nem mentek annyira Párizsban.”

Olimpiai bajnokunk saját bevallása szerint egyértelműen a száz hátat várja a legjobban.

„Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mire leszek képes. Így, hogy egyben ment le a felkészülés, hogy az amerikai versenyek közben is edzettünk, úgy gondolom, képes leszek a rövidebb távon is úgy pörögni, hogy egy érem lehet a vége. Persze a kétszáz ugyanolyan fontos, nyilván nyerni akarok, aztán meglátjuk… Azért ez úszás, bármi lehet, ellenfelek is jönnek, itt vannak újra az oroszok, a fiatal srácnak (Miron Lifincevnek) nyilván vissza akarok vágni a decemberi, budapesti világbajnokságért, ahol megvert százon, úgyhogy látni akarom, mit tudok kihozni magamból.”

Kós eltökélt, hogy 200 vegyesen is igyekszik valami ütősebb eredményt elérni (azért a legutóbbi két Európa-bajnokságot mégiscsak ő nyerte meg ezen a távon) – függetlenül attól, hogy ennek a távnak a középdöntője egy este van a száz hát fináléjával.

„A program olyan, hogy többször is összeérnek a számaim, de nem tudok mit csinálni, ez van. Az amerikai versenyeken direkt ezért indultam többször is több távon, mert érezni akartam, hogy bírom ezeket az ismétléseket. Elég jó tapasztalatokat szereztem, az utolsón, az Indy Cupon úgy úsztam több mint biztató időket, hogy oda tényleg elpusztítva mentem, nagyon kemény edzésekből, első nap volt egy számom, a második nap kettő, a harmadikon három, és mégis bírtam végig. Azaz úgy gondolom, itt megoldom a száz hát-kétszáz vegyes kombót például. Egyedül a száz pillangó billeg, mert annak a kétszáz hát finálé előtt van a középdöntője, és a fő számom előtt nem akarok mást úszni. Ha utána lenne, simán vállalnám, de azért mindent nem akarok kockáztatni. Viszont egyáltalán nem gondolom, hogy mindent egy vagy két számra kellene feltenni – ha lehet több döntőt úszni, vagy több érmet nyerni, miért ne próbáljam meg?”

Bajnokunk finoman elejti, hogy Bowman inkább lebeszélte volna a kétszáz vegyesről, Hubi azonban érzi magában az erőt. A mester amúgy nincs itt – erre a ciklusra ugyan aláírt az amerikai csapattal, azaz ő lesz az egyik főnök a Los Angeles-i olimpián is (meg előtte, a budapesti vb-n), ám úgy állapodott meg velük, hogy ezt a nyarat kiveszi. „Egyszerűen gyűlöli azt a párát, ami itt van, meg egyébként is ráfér egy kis pihenés” – jegyzi meg Kós, majd meg is mutatja, épp merre jár a főnök: Bécsben múlatja az idejét a helyi látványosságokkal és kulináris élvezetekkel.

„Nekem egyáltalán nem gond, hogy nincs itt – teszi hozzá. – Ha az amerikaiakkal lenne, a belső szabályzatuk miatt egyébként sem szólhatna nagyon hozzám, tavaly ez más volt, a franciák szerződtették, és végig tudott velem is foglalkozni. Amúgy amióta eljöttem Texasból, mindennap küldi, mit csináljak, azaz továbbra is úgy készülök, mintha itt lenne. Magán a versenyen viszont sokat már nem tudna hozzárakni az egészhez, és őszintén szólva én sem igénylem. Nekem elég az, hogy velem van Nagy Peti a BVSC-ből, figyel rám, méri az időt, amikor kell, a verseny előtt meg lepacsizunk, a többit én megoldom.”

Kós még azt is elárulja, szerinte Bowman leginkább azzal lenne elégedett, ha itt világcsúccsal nyerné meg a kétszáz hátat – és akkor azért a Föld forgása szintén megállna egy pillanatra. Merthogy Aaron Peirsol 1:51.92-je az egyik utolsó olyan idő, ami a 2009-es római világbajnokság óta szárad a rangsor élén. Elvégre ha egy akkora zseni, mint az amerikai géniusz cápadresszben úszhat, abból csakis egy ilyen érinthetetlennek tűnő idő pattanhatott ki (de, ugye, Michael Phelps 1:51.51-ét is annak hitte mindenki 200 pillangón, addig, amíg 2019-ben célba nem ért Milák Kristóf). Azért Peirsol világrekordjához még a második legnagyobb hátúszózseni, Ryan Lochte is csupán másodpercnyire tudott kerülni a 2011-es sanghaji vb-n, immár textilben úszva. Rajtuk, illetve a 16 éve római ezüstérmes Rioszuke Irién kívül soha senki sem tudott 1:53-on belül beérni – Kósnak pedig először az 1:54-es határt kellene áttörnie.

„Az amerikai megközelítés kicsit más, mert ők azt mondják, egy világbajnokságon az éri meg igazán, ha az aranyad mellé viszed a világcsúcsbónuszt is – én meg azt mondom, ha több érmet lehet nyerni, inkább azt választom. Nyilván jobb időt akarok úszni, azaz országos csúcsot minimum, de nekem most a többi szám is fontos, különösen a száz hát. Azon hullafáradtan is olyan időket jöttem tavasszal és nyáron, ami alapján hiszek benne, hogy végre oda tudok érni a dobogóra.”

Ennek szellemében a nyitó napon a 4x100-as gyorsváltó afféle sebességteszt lesz, ha 47-es időt látunk Kós Hubert neve mellett, már kedd délutánra se csináljunk programot, amikor a száz hát fináléja esedékes.

Az első kisebb vérveszteségek

Túl az utolsó simításokon a magyar csapat rajtra készen állt a szingapúri világbajnokság úszóviadala előtt. Igaz, az ilyenkor elengedhetetlen egész testes borotválkozás nem mindenkinek sikerült tökéletesen.

Zajlik az élet a világbajnokság előtti utolsó napon – és ezt szorozzuk fel hárommal, ha feltűnik a színen Kovács Benedek, továbbá ott van mellette örök cimborája, Kós Hubert.

Utóbbi rögtön azzal nyitja a délelőttöt: „Félreértés, hogy én beteg voltam” (utalva a médiában megjelentekre), bár azzal egyetértünk, hogy ezeken a hasábokon csupán enyhe tünetekről írtunk, illetve azzal is, hogy minden más már a kattintásvadászat kategóriája.

Na erre ugrik rá azonnal Kovács Beni – Eb-ezüstérmesünk, aki két éve Kós mögött lett vb-5. Fukuokában –, hogy akkor mit is kéne tenni annak érdekében, hogy ő is címlapra kerüljön.

„Írjuk meg, hogy megint szakadásom van.”

„Ne, már megint a combod?”

„Nem, legyen mondjuk az, hogy a szívem megszakadt...”

Benivel vigyázni kell – szemrebbenés nélkül képes a legnagyobb őrültségeket mondani, még akkor is, ha a poénjaival éppenséggel pályafutása kegyetlen traumájára emlékeztet, elvégre a dohai vb előtt két héttel tényleg szétszakadt a combizma az edzőtáborban, és onnantól olyan lejtőre került, hogy még az olimpiáról is lemaradt.

Mostanra visszaverekedte magát, úgyhogy szokás szerint ontja magából a hajmeresztő megjegyzéseket, igaz, edzője, Plagányi Zsolt szerint a biztató időket is. Ennek szellemében kisvártatva belepréseli magát a versenydresszbe is, majd a medence felé veszi az irányt – ennél már csak az a nehezebb, hogy a hátúszóknak kijelölt pályán valóban csak hátúszók legyenek. Az ugyanis annyira nem vicces, ha valaki odatéved, gyorson kezd úszni, aztán fejjel nekirongyol egy háton sprintelő. Például Kovács mind a két méterével.

Mivel ez egy világbajnokság és ezer náció képviselteti magát, kevésbé szocializált úszó is képes bármelyik sávba bebóklászni, végül a Beni-teszthez a medence egyik végéhez odaáll Plagányi maestro, a másikra Nagy Péter, hogy elhessegessék a kóbor „nem hátúszókat”.

„Ha Bob itt lenne, már leüvöltené a sapkát arról, aki a hátúszópályán bármi mást merne csinálni” – jegyzi meg Kós Hubert edzőjére, Bowmanre utalva, majd a bemondott idő alapján elégedetten csettint (elvégre ők tényleg óriási harcostársak Kováccsal, és nagyon drukkol, hogy barátjának ismét sikerélménye legyen).

Mindeközben egyre többen jelennek meg simára borotvált arccal és testtel, ahogy egy világbajnokság rajtja előtt ildomos – igaz, Sárkány Zalánon az átlagosnál is több vágás van, a lábain is vörös csíkok ijesztgetik a tapasztalatlan szemlélődőt.

„Ó, ez semmi! Láttad volna tavaly, amikor még nálunk úszott... – nevet  Kós. – Az NCAA-döntő előtt konkrétan több sebből vérzett, mindenki rohant hozzá, hogy úristen, hogy néz ki, borították be egy halom zsebkendővel, holott csak kapkodott.”

Szabó Szebasztián sprinterként rutinos szőreltávolító – viszont akármilyen régi harcos is, most nem mer jóslásokba bocsátkozni.

„Elmentem ugye Máté Hunorhoz edzeni Hódmezővásárhelyre, kaptam egy nagy lökést, megint jónak érzem magam... Viszont a tavalyi szezon után még nem tudom azt mondani, hogy ez lesz, meg az lesz. Azért az hagyott nyomot bennem. Most tavasszal, a Mare Nostrumon már tudtam huszonkettőn belül úszni 50 gyorson, ami tavaly egyszer sem jött össze – ez biztató, de egyelőre lépésről lépésre akarok haladni.”

A hölgyek gyorsszekciójában viszont mintha a mosoly országában járnánk. Pádár Nikolett már nagyon ott lenne a rajtkövön („Most nagyon élvezem az úszást, alig várom, hogy kezdjük”), Ábrahám Minna pedig igencsak ismerős környezetben versenyez, elvégre világjáró szüleinek hála gyerekként másfél évig élt itt, Szingapúrban: „Nekem mostantól minden világverseny hazai pálya! – mondja vidáman Minna. – Most ez a világbajnokság, aztán Budapest, majd az olimpia Los Angelesben, ahol egyetemre járok.”

Korántsem mellesleg tőlük reméljük, hogy 200 gyorson megtörik a hölgyek rossz sorozatát, hiszen a párizsi olimpián egyetlen női számban sem sikerült kiharcolni a finálét, legalábbis egyéniben (a két gyorsváltó azért bekerült). Ennél több van a lányokban is, amit most be is akarnak bizonyítani; a férfiaknál pedig szintén mindenki ugrásra kész. Egyébként szó szerint is: Németh Nándor és Kós Hubert a váltásokat gyakorolta, elvégre a nyitó napon a 4x100-zal startol a világbajnokság.

A vízilabdázók rajt előtti nagy sikerű fogadásához hasonló összejövetelt szervezett az úszóknak is a szingapúri magyar nagykövetség, amelyre a helyi magyar közösség tagjai is érkeztek szép számmal. Az úszóké fegyelmezett csapat: bár nem volt kötelező a jelenés, az összes versenyző és edző feltűnt a hotel különtermében a vendégek – elsősorban gyerkőcök – kitörő örömére, s volt, aki még a cipőjét is aláíratta válogatottjainkkal. Pach Judit nagykövet köszöntőjét követően Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke is üdvözölte az egybegyűlteket, megjegyezve: „Tizenöt éve ugyanitt a magyar úszók, Kapás Boglárka, Bernek Péter és Biczó Bence szerezték a sporttörténet első ifjúsági olimpiai aranyérmeit, remélem, versenyzőink most is hasonló nyomot hagynak.” (Az akkor bronzérmesként záró – ma a csapat videóelemzőjeként jelen lévő – Zámbó Balázs mutatta a telefonján, a helyi óriáskerék mellett egy hatalmas fotófal állít emléket a 2010-es szingapúri ifjúsági olimpiának, ahol most megtalálta az összes akkori érmes csapattársát, és persze saját magát is.) A fogadás egyébként összehozta a legtöbb magyart, aki itt van Szingapúrban – így a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség képviselőit, Fülöp Györgyöt és Pehl Bernadettet is, akik Szántó Dáviddal, a MÚSZ nemzetközi igazgatójával együtt már a 2027-es budapesti vb előkészületeiről egyeztetnek a World Aquatics illetékeseivel.

A PROGRAM
Július 27., vasárnap
Előfutamok, 4
Női 200 m vegyes, férfi 400 m gyors (Rasovszky Kristóf, Sárkány Zalán), női 100 m pillangó, férfi 50 m pillangó (Szabó Szebasztián), női 400 m gyors (Fábián Bettina), férfi 100 m mell, női 4x100 m gyorsváltó (Magyarország), férfi 4x100 m gyorsváltó (Magyarország)
Középdöntők, döntők, 13
Férfi 400 m gyors, női 100 m pillangó, férfi 50 m pillangó, női 400 m gyors, férfi 100 m mell, női 200 m vegyes, női 4x100 m gyorsváltó, férfi 4x100 m gyorsváltó

Július 28., hétfő
Előfutamok, 4
Női 100 m hát (Komoróczy Lora), férfi 100 m hát (Jászó Ádám, Kós Hubert), női 100 m mell (Fángli Henrietta), férfi 200 m gyors (Holló Balázs), női 1500 m gyors (Jackl Vivien, Mihályvári Farkas Viktória)
Középdöntők, döntők, 13
Férfi 100 m mell, női 100 m pillangó, férfi 100 m hát, női 100 m mell, férfi 50 m pillangó, női 100 m hát, férfi 200 m gyors, női 200 m vegyes

Július 29., kedd
Előfutamok, 4
Férfi 50 m mell, női 200 m gyors (Ábrahám Minna, Pádár Nikolett), férfi 200 m pillangó (Márton Richárd), férfi 800 m gyors (Betlehem Dávid, Rasovszky Kristóf)

Középdöntők, döntők, 13
Férfi 200 m gyors, női 1500 m gyors, férfi 50 m mell, női 100 m hát, férfi 100 m hát, női 200 m gyors, férfi 200 m pillangó, női 100 m mell

Július 30., szerda
Előfutamok, 4
Női 50 m hát (Komoróczy Lora), férfi 100 m gyors (Németh Nándor), férfi 200 m vegyes (Kós Hubert, Zombori Gábor), női 200 m pillangó, vegyes csapatok 4x100 m vegyes váltó (Magyarország)
Középdöntők, döntők, 13
Férfi 800 m gyors, női 200 m gyors, férfi 100 m gyors, női 50 m hát, férfi 200 m pillangó, férfi 50 m mell, női 200 m pillangó, férfi 200 m vegyes, vegyes csapatok 4x100 m vegyes váltó

Július 31., csütörtök
Előfutamok, 4
Női 100 m gyors, férfi 200 m hát (Kós Hubert, Kovács Benedek), női 200 m mell, férfi 200 m mell, női 4x200 m gyorsváltó (Magyarország)
Középdöntők, döntők, 13
Női 200 m pillangó, női 100 m gyors, férfi 200 m vegyes, férfi 100 m gyors, női 200 m mell, női 50 m hát, férfi 200 m mell, férfi 200 m hát, női 4x200 m gyorsváltó

Augusztus 1., péntek
Előfutamok, 4
Férfi 100 m pillangó (Kós Hubert), női 200 m hát (Molnár Dóra, Szabó-Feltóthy Eszter), férfi 50 m gyors (Szabó Szebasztián), női 50 m pillangó, férfi 4x200 m gyorsváltó, női 800 m gyors (Jackl Vivien, Mihályvári Farkas Viktória)
Középdöntők, döntők, 13
Női 100 m gyors, férfi 100 m pillangó, női 200 m hát, férfi 50 m gyors, férfi 200 m mell, férfi 200 m hát, női 200 m mell, női 50 m pillangó, férfi 4x200 m gyorsváltó

Augusztus 2., szombat
Előfutamok, 4
Női 50 m gyors (Senánszky Petra), férfi 50 m hát (Jászó Ádám, Kós Hubert), női 50 m mell (Fángli Henrietta), vegyes csapatok 4x100 m gyorsváltó (Magyarország), férfi 1500 m gyors (Betlehem Dávid, Sárkány Zalán)
Középdöntők, döntők, 13
Női 50 m pillangó, férfi 50 m gyors, női 200 m hát, női 50 m mell, férfi 100 m pillangó, női 50 m gyors, férfi 50 m hát, női 800 m gyors, vegyes csapatok 4x100 m gyorsváltó

Augusztus 3., vasárnap
Előfutamok, 4
Férfi 400 m vegyes (Holló Balázs, Zombori Gábor), női 400 m vegyes (Jackl Vivien, Mihályvári Farkas Viktória), férfi 4x100 m vegyes váltó, női 4x100 m vegyes váltó (Magyarország)
Középdöntők, döntők, 13
Férfi 50 m hát, női 50 m mell, női 50 m gyors, férfi 1500 m gyors, férfi 400 m vegyes, női 400 m vegyes, férfi 4x100 m vegyes váltó, női 4x100 m vegyes váltó