Szabó Levente: Nehezen foglalom szavakba, mit is jelent ez nekem…

– Kétezertizenhét októberében lépett legutóbb pályára a korosztályos válogatottban. Milyen érzés ismét meghívót kapni?
– Utánpótláskorúként is hatalmas élményt jelentett címeres mezben játszani, de a felnőttválogatottba meghívást kapni mégiscsak más, mert ez a csúcs, ahová el lehet jutni. Nehezen foglalom szavakba, mit is jelent nekem ez a lehetőség. Tömő Attila csapatmenedzser hétfő este csörgetett meg azzal, ne lepődjek meg, ha elhangzik a nevem a keddi kerethirdetéskor, ő gratulált először. Érzelmes pillanat volt, amely után néhány másodperc leforgása alatt átfutott az agyamon az összes korábbi csapatom, sérülésem és az, hogy min mentem keresztül, hogy idáig eljussak. Egész este vigyorogtam, hihetetlen boldogságot éreztem. Csak a szüleimnek újságoltam el a nagy hírt, a többieknek meghagytam a meglepetés örömét.

– Égnek a vonalak, sokan gratulálnak?
– Rengetegen üzentek és hívtak, ami nagyon jólesett. A kedd délutáni edzésünk után a csapattársaim a nyakamba ugrottak, a klubnál mindenki örül a meghívómnak. A válogatottból jó barátommal, Bolla Bendegúzzal, illetve Fehér József fizioterapeutával beszéltem. Várom már, hogy hétfőn elkezdjük a munkát Telkiben.

– Amikor legutóbb megkerestük, nem akart a válogatottról beszélni. Most elárulja, mikor gondolkodott el először azon, hogy a teljesítménye esetleg meghívót ér?
– Hosszú távú, de elérhető távolságban lévő célként kezeltem a meghívót, úgy voltam vele, a játékom beszéljen helyettem ez ügyben. Ha olyan a teljesítményem, ami felkelti a szövetségi kapitány figyelmét, a legnagyobb lelkesedéssel indulok haza, mert az az álmom, hogy a válogatottban szerepeljek. Az utóbbi másfél évben kezdtem el rendszeresen játszani, éreztem, ha folyamatos lehetőséghez jutok, idő kérdése, hogy beinduljon a pályafutásom. A DVTK-nál is jól éreztem magam, a német másodosztály pedig segít, hogy magasabb színvonalú meccseken gyűjtsek önbizalmat, és kihozzam magamból, ami bennem van. Bízom benne, hogy a válogatottnál is meg tudom mutatni magam.