Koszorúzás, gólok és nosztalgiázás a 6:3 évfordulóján

Hétfőn már hetvenegy éve volt annak, hogy az Aranycsapat a Wembley Stadionban az évszázad mérkőzésén 6:3-ra legyőzte Angliát. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) 1993-ban a mérkőzés negyvenedik évfordulóján november 25-ét a Magyar Labdarúgás Napjává nyilvánította, és ezen a napon azóta is megemlékezik az Aranycsapat legendáiról, valamennyi válogatott labdarúgóról. A program ezúttal is a Puskás Arénában található emlékműnél kezdődött, ahol a jelenkori magyar válogatottat Nagy Zsolt és Nikitscher Tamás, az idősebbeket pedig az olimpiai bajnok kapus, Gelei József, valamint a Ferencváros legendás védője, Bálint László képviselte, ők helyezték el a koszorút az emlékműnél. Ezt követően mindenki átvonult a Danubius Aréna Hotelbe, ahol megemlékeztek azokról a játékosokról, futballhoz kötődő szakemberekről, akik az idén hunytak el, majd megtekintették a 2024-ben született válogatott gólokat.

„Hogy 2024-ben mi jut elsőként eszembe a magyar futballról? – kezdte a beszélgetést a hétfői programon részt vevő, a régi játszótársakkal mindig örömmel találkozó Csongrádi Ferenc, a Videoton legendás, 24-szeres válogatott középpályása. − Egyértelműen az, hogy negyven éve kezdődött a menetelésünk az UEFA-kupában, amely elvezetett a Real Madrid elleni döntőig. Beugrik az is, hogy a Videoton csapatkapitányaként ott lehettem a válogatottban, és negyven évvel ezelőtt játszhattam a Hollandiát idegenben 2–1-re legyőző nemzeti együttesben, mi több, gólpasszt adtam Esterházy Mártonnak. Ruud Gullit, Marco van Basten, Frank Rijkaard játszott a hollandoknál, óriási bravúr volt a győzelem. Bár sérülés miatt az 1978-as és az 1986-os világbajnokságról is lemaradtam, szerencsés vagyok, mert az 1982-esen ott lehettem a tornán – első székesfehérváriként. Természetesen a jelenkori válogatott szereplését is figyelemmel kísérem, remélem, márciusban a Törökország elleni párharc megnyerésével a mieink az A-ligában maradnak a Nemzetek Ligájában, utána pedig sikerül kijutniuk a világbajnokságra.”