Varázslásra nem vállalkozik

A ta' qali stadionban bemutatott produkció azonban korántsem volt meggyőző. A német szakember a találkozót követő sajtótájékoztatón mégis keményen visszautasította mindazon kérdéseket, amelyekbe kritikát is beleszőttek a faggatózó újságírók.
- Olyan találkozón gyűjtöttük be a három pontot, amelyről jó előre tudtuk, hogy kemény erőpróba lesz - mondta Lothar Matthäus. - A csapat mentalitása előnyére változott a svédekkel vívott találkozó óta. Idegenben nyerni megbecsülést érdemlő teljesítmény, és szeretném, ha nem a hibákat rónánk fel örökösen, hanem pozitívan szemlélnénk a történéseket.
- Nos, rendben, lássuk a szerdai meccset az ön optikáján át.
- Döcögősen kezdtük mindkét félidőt, a máltaiaknak helyzetük is akadt, a folytatásban viszont már mi kontrolláltuk a játékot. Ha korábban születik meg a második gólunk, más karaktere lett volna a találkozónak. Ám azt se felejtsük el, hogy Hajnal Tamás mindössze másodszor volt válogatott - s Máltán bebizonyította, helye van az együttesben -, és Kovács Péter is csak hetedszer, Stark Péter és Torghelle Sándor pedig egyaránt tizenegyedszer szerepelt a nemzeti együttesben. Időre van szükség ahhoz, hogy ez a fiatal társulat csapattá érjen. Ezért reagálok érzékenyebben, ha úgy érzem, indokolatlanul támadják a játékosaimat. Igenis kötelességem megvédeni, ha úgy tetszik, vattába csomagolni őket. Már csak azért is, mert ez az az állomány, amelyből válogathatok, s nem tudok a cilinderből sztárokat elővarázsolni.
- Holott valami ilyesmit reméltünk öntől, amikor majd egy évvel ezelőtt hivatalba lépett…
- Álmaim nekem is vannak, és változatlanul azon dolgozom, hogy a magyar válogatott 2006-ban ott legyen a vébén. De bevallom, azt hittem, könynyebb dolgom lesz. A magyar futballt azonban elképesztően negatív légkör veszi körül, és ez a rengeteg negatív hullám egyszerűen kiöl minden kezdeményezést.

- A magyar átok…
- Nem erről van szó. Belgrádban is elsősorban a gondolkodást kellett átformálnom, s lám, a Partizan bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára. Ám ott mindennap találkoztam a játékosaimmal, folyamatosan "moshattam át az agyukat". A magyar válogatott játékosaival azonban legfeljebb két-három napot tölthetek együtt a meccsek előtt. Ugyan, mire elég ez az idő? Ennek ellenére folyamatosan próbálom átformálni a labdarúgóim gondolkodását, ám a sikerhez arra is szükség lenne, hogy a játékosokat hasonló impulzusok érjék a klubcsapataikban. Azt azonban mindenki tudja, mennyire készít fel manapság a magyar bajnokság a nemzetközi feladatokra.
- Ön már segített egy-két futballistának abban, hogy kiszakadhasson a magyar közegből, és légiósként folytathassa…
- Ôk önmagukon segítettek azzal, hogy a válogatottban kiemelkedően teljesítettek. Ki hitte volna egy fél évvel ezelőtt, hogy három magyar szereplője lesz az angol Premier League-nek? Torghelle Sándorral és Gera Zoltánnal a nyáron nagyot fordult a világ, megkapták az esélyt, hogy örökre megváltoztassák az életüket. Jó bajnokságban, remek trénerek keze alatt dolgozhatnak, hétről hétre nívós meccseken tanulhatnak, edződhetnek. Az örömöm persze akkor lenne teljes, ha a légiósaink valamennyien játszanának a csapataikban, de sajnos jó néhányan közülük csak a padot koptatják.
- Aki meg stabil kezdőember, mint Gera Zoltán, egy gyermeteg szabálytalansággal kijátssza magát a Bulgária elleni keretből…
- Erről a sárgáról inkább Gerát kellene kérdezni, egyébként meg a panaszkodással semmire sem megyek. Nézzük a dolog jó oldalát: jövő tavaszra visszatérhet Lisztes Krisztián meg Kenesei Krisztián, velük pedig erősödik a keret.
- Ettől még nehéz lesz a 2005-ös esztendő…
- A fő riválisaink lépéselőnyben vannak, ám ha a svédeket például megverjük Budapesten, nekik éppúgy két vereségük lesz, mint nekünk. S ha a szerencse végre mellénk áll, ugyan miért ne győzhetnénk le a csoport legerősebb csapatait is? A siker azonban hit, elszántság és főképpen pozitív szemléletmód nélkül elképzelhetetlen. ---- A ---- M