A sikerek éltetik a reményt

Noha a futball honi botrányai után kevesen látták a helyszínen a magyar–lett Eb-selejtezőt, ezek a szurkolók feledtették, hogy nagyrészt üresek voltak a Puskás-stadion lelátói. A kapitány is elismeréssel emlegette őket feljegyzéseiben…
"Amikor a félidőben az ellenfél vezetett, a szurkolók akkor sem fordultak el a válogatottól, hanem folyamatos buzdítással segítettek abban, hogy megfordítottuk a meccset. Azt éreztük, hogy nemcsak mi vagyunk biztosak a győzelemben, hanem a nézők is – írta naplójában a szövetségi kapitány. – Ugyanez a kiállás jellemezte azt a félszáz művészt, közéleti embert – Kállai Ferenctől Horváth Charlie-ig, Prokopp Dórától Farkasházy Tivadarig, Baróti Lajos bácsitól Bölöni Lászlóig –, aki kérésünkre a magyar futball nehéz helyzetében kilátogatott a meccsre, és közös nyilatkozatban állt ki a játék mellett, az erőszak és a gyűlölet ellen. Mi kellett még a sikerhez? Az első félidőben megsérült Dragóner Attila helyére beálló Gera Zoltán új lendületet adott a csapatnak, az ebből következő szerkezeti változás meglepte a letteket.

Lőw Zsolt erőszakossága gólt eredményezett, Szabics Imre megint a helyén volt két, igen fontos pillanatban, Juhár Tamás piros lap árán, de megóvott bennünket attól, hogy kettő egyes állásnál ziccerbe kerüljön az ellenfél, és együttesünk tíz emberrel is növelve előnyét, végig igazi közösségként küzdött. Budapesten elveszítette veretlenségét és megkapta első góljait a lett csapat, mi pedig reménykedhetünk tovább.”

Megtizedelve San Marino ellen

Nagy ünneplés nem kezdődhetett az értékes siker után, mert újabb feladat következett. A szakmai stáb első dolga a veszteségek számbavétele volt a San Marinó-i utazás előtt: tovább fogyatkozott az egy hét alatt már több nehéz pillanatot túlélő válogatott. Ezekről a napokról részletesen ír a kapitány.
"Persze, boldogok voltunk a lettek elleni meccs után – még akkor is, ha az egyik vicces kollégám eldugta a telefonomat az öltözőben, és csak késő éjszaka derült ki, hogy nem lopásról, hanem rosszízű tréfáról van szó, így csak hangüzenetként fogadhattam egy sor jóleső gratulációt… Győztünk, a dupla feladat felét teljesítettük, ám máris elkezdhettük összeállítani az újabb veszteséglistánkat. Nem elég, ami az utóbbi héten történt velünk, újabb sérülések és eltiltások miatt szűkült tovább a keretünk. Megsérült Gera Zoltán, s másnapra kiderült, hogy nem utazhat velünk San Marinóba. Juhár Tamást kiállították, Fehér Csaba és Urbán Flórián pedig begyűjtötte a második sárga lapját, így rájuk sem számíthattam. Flóri eltiltása ellenére – ragyogó csapatemberként – úgy döntött, hogy a szabadsága terhére elutazik velünk, s részt vett az edzéseken, mi több, segéd-pályaedzői minőségben, majd rádiós szakkommentátorként is bemutatkozott. Kérdéses volt továbbá, hogy a sérült Dragóner Attila rendbe jön-e szerdára és a közben szintén megsérült Fehér Miklós sem volt már a csapattal. Láttuk, hogy a tizennyolcas keretre való játékos sem maradt a kezdeti, többször kiegészített huszonkét játékosból. Mégis úgy döntöttem, hogy az időközben felépült Tokody Tiboron kívül újabb játékost nem hívok meg. Ezt elsősorban az indokolta, hogy nem lett volna szerencsés a többségében egy hete együtt készülő, egy hullámhosszra kerülő játékosok mellé hirtelenjében új embereket hívni, ráadásul a magyar mezőny egy hete szabadságon volt. Úgy terveztem, ha feltétlenül szükség lesz még tartalék játékosokra, akkor Róth Antal kollégámmal egyeztetve a szintén San Marinóban játszó U21-es csapatunkból rendelünk át futballistákat, elvégre ők a jövő válogatottjai. Később Bajzát Péter csatlakozott is hozzánk, cserejátékos lett a Stadio Olimpicóban. Utolsó tartalékainkat mozgósítottuk tehát az idény utolsó meccsére, s most aztán szükségünk volt a játékosok regenerálásához masszőreink, Váczi László és Eisemann László minden tudományára, segítőim, Dajka László, Elekes József és Tamás Gyula hitére és figyelmére, a Király Gábor kiválásával csapatkapitánynak jelölt Dárdai Pali csupa szív mentalitására.”

Nyugodt, alkotó légkörben

Meghatározta a hangulatot, hogy a magyar A- és U21-es válogatott is legyőzte a letteket, s gyönyörű helyre érkezett a Bozóky Imre MLSZ-elnök által vezetett küldöttség, miután Riminiben leszállt a csapat különgépe. Jó félszáz szurkoló, szponzor, barát is utazott a gépen (aztán érkeztek még vagy kétszázan autóval), köztük a világbajnok fogathajtó Lázár fivérek és Kern Antal, az a lelkes drukker, aki a televízió Gól című műsorában nyerte a lehetőséget, hogy elutazhat a válogatottal. Mindez részletkérdésnek tűnhet, mégis – a kapitány feljegyzései szerint – nagy jelentősége van a csapatot körülvevő légkörnek.
"Elsődleges fontosságú volt már a kezdet kezdetén, hogy megteremtsük a nyugodt, alkotó légkört a válogatottnál. Ebben van felbecsülhetetlen szerepe a labdarúgó-szövetség vezetőinek, akik – támogatóink segítségével – a feltételeinket magas szinten biztosítják, no meg közvetlen munkatársaimnak, a minden részletre figyelő edzőknek, az orvosnak, masszőröknek, a szerelésfelelősnek, a sajtófőnöknek, és főként Magyar Zoltán menedzsernek, akinek minden részletre egyszerre kell odafigyelnie. Éppen azért, hogy a játékosok és a stábtagok a munkára koncentrálhassanak, ne támadjanak váratlan bonyodalmak az utazás, az edzések, az ellátás körül. Nehogy valakinek lejárjon az útlevele, hogy jó pályán, jó labdákkal edzhessünk idegenben is, hogy az étkezések során mindenütt a világon igényeiknek és orvosunk instrukcióinak megfelelő étket kapjanak játékosaink, megfelelően álljanak elő a különféle buszok, gépkocsik, videomagnók és amire csak szükségünk lehet bárhol a világon… Az ő munkáját dicsérte az is, hogy egy kizárólag a mi rendelkezésünkre álló, szép és családias hotelben készülhettünk három napig a San Marinóhoz közeli Monte Colombo falucskában. Egyébként nemcsak mi tartottuk ideálisnak ezt a táborhelyet, a szálló falára büszkén kiakasztott fotók tanúsága szerint készült már itt a holland és a belga válogatott is. Ma már a magyar csapat fotója is a Hotel Villa Leri falát díszíti…”

Az összefogás eredménye

Gellei Imre munkája során különleges figyelmet szentelt annak, hogy igazi közösséggé alakuljon a válogatott csapat, s az együtteshez közel állók szerint ez mára sikerült is.
"Ezekben az utolsó napokban érezhető volt, hogy tényleg közösséggé érett válogatottunk. Az olyan szembetűnő jelek mellett, mint Urbán Flóri gesztusa, Király Gabi helyszíni szurkolása, Bodnár Laci hazautazása Kijevből a lettek elleni meccsre, említek még egy árulkodó jelenetet. A Villa Leriben vacsorázott a csapat, s már mindenki túl volt az evésen, ideje volt a szobákba indulni. Elekes József kollégám a maga nyers stílusában közölte is a játékosokkal: »Egészségükre, uraim, felmehetnek!«. A fiúk egy része azonban még percek múltán is a helyén maradva diskurált, és nem azért, mert nem hallották az edzői engedélyt, hanem azért, mert olyan jól belemerültek a beszélgetésbe. Sokat számít, ha egy csapat tagjai élvezik egymás társaságát… A gárda tehát a közelgő nyári szabadság és a kimerítő felkészülés ellenére mentálisan és fizikailag is készen állt a szerdai selejtező megvívására. Ez azért fontos, mert egyetlen pillanatra sem becsülhettük le az ellenfelet. San Marino válogatottja megkeserítette az ellenük a hetvenedik percig nulla nullára álló lengyelek, majd a kilencvenkettedik percig hiába rohamozó lettek életét, ugyanúgy kellet tehát koncentrálnunk, mint bármelyik másik mérkőzésen, hiszen ezért a győzelemért is három pont járt. Más kérdés, hogy a mérkőzésen aztán nem kellett sokáig izgulnunk, mert minden úgy alakult, ahogyan egy ilyen mérkőzésen a lehető legjobban alakulhat. A meccs előtt sokat emlegetett bátor, egyéni kezdeményezések egyikéből szereztünk vezetést, a csapatban most először kezdő Böőr Zoltán révén már a negyedik percben; aztán az ugyancsak gólszerzési lehetőségként megfogalmazott szabadrúgások egyike sikerült parádésan Lisztes Krisztiánnak a huszonegyedik percben, s már kétgólos volt az előnyünk. Ezután felszabadultan játszhatott a csapat, s már az is belefért – ettől még bosszantó –, hogy tizenegyeshez juttassuk az ellenfelet. Csak a szerencsénknek köszönhetjük, hogy a hazaiak sztárja, Andy Selva fölérúgta a büntetőt, és nem ellenünk szerezte meg San Marino az első gólját a selejtezőkön…”

MAGYARORSZÁG–LETTORSZÁG 3–1 (0–1)

2003. június 7., Európa-bajnoki selejtező, Puskás Ferenc-stadion, 3000 néző. Vezette: Merk (német)
MAGYARORSZÁG: Végh – Urbán, Dragóner (Gera, 39.), Juhár – Fehér Cs., Lipcsei, Dárdai, Lőw – Lisztes (Böőr, 77.) – Kenesei (Lendvai, 65.), Szabics. Szövetségi kapitány: Gellei Imre
LETTORSZÁG: Kolinko – Isakovs, Zemlinskis, Stepanovs, Laizans – Blagonadezdins, Astafjevs (Semjonovs, 85.), Lobanovs (Miholaps, 70.), Rubins – Bleidelis (Stolcers, 79.) – Verpakovskis. Szövetségi kapitány: Aleksandrs Starkovs
Gólszerző: Verpakovskis a 38., Szabics az 50., Szabics az 58., Gera a 86. percben

SAN MARINO–MAGYARORSZÁG 0–5 (0–2)

2003. június 11., Európa-bajnoki selejtező, Serravalle, Stadio Olimpico, 1410 néző. Vezette: Clark (skót)
SAN MARINO: F. Gasperoni – Bacciocchi, Matteoni, Albani – Valentini, B. Gasperoni, Vannucci (Gennari, 66.), Zonzini, Marani – A. Selva, De Luigi (Montagna, 73.). Szövetségi kapitány: Gianpaolo Mazza
MAGYARORSZÁG: Végh – Bódog, Dragóner, Szekeres (Füzi Á., 56.) – Böőr, Lipcsei (Lendvai, 73.), Dárdai (Zavadszky, 79.), Lőw – Lisztes – Kenesei, Szabics. Szövetségi kapitány: Gellei Imre
Gólszerző: Böőr az 5., Lisztes a 21., Kenesei a 61., Szabics a 77., Lisztes a 81. percben