Négy nap alatt két vb-szereplő

Miután első két meccsén úgy szerepelt a csapat, ahogyan azt a drukkerek megálmodták, csaknem fél év szünet következett a selejtezők programjában. A novemberi San Marino elleni 3–0-ra megnyert meccs és a március végi lengyelországi vendégszereplés között telt el a hosszú téli szünet és játszott két edzőmérkőzést is a válogatott.
Erre az időszakra vonatkozóan is készített naplójegyzeteket Gellei Imre…
"Az első két Európa bajnoki selejtező-mérkőzésünkön erősödött a csapategység, és mindannyiunkban az a tudat, hogy jó úton indultunk el. Nagyjából kialakult az is, hogy kikkel és milyen rendszerben lehetünk a legeredményesebbek. Novemberben és februárban játszottunk két felkészülési mérkőzést, azaz inkább másfelet, mert a Cipruson rendezett, Bulgária elleni meccs a nagy esőzés miatt félbeszakadt, így sok mindent és sok mindenkit nem próbálhattam ki, amit és akit szerettem volna. Moldova ellen sem a játékkal, sem az eredménynyel nem lehettünk elégedettek, de hasznosítható tanulságokkal bőven szolgált a találkozó. Azóta kiderült, hogy Moldova más ellen is képes a bravúrokra, Ausztriát például legyőzte, és egyre jobb válogatott. A bolgárok ellen nem játszottunk rosszul, jóllehet, vezetett az ellenfél, amikor a félidőben félbeszakadt a meccs, persze, sosem tudjuk meg, mi lett volna a végeredmény… ”

Fájdalmas téli sérülések után

A csapatot rendkívül érzékenyen érintette, hogy a téli szünetben (a felkészülési mérkőzések alatt!) súlyosan megsérült a válogatott két ferencvárosi játékosa, Gyepes Gábor és Gera Zoltán, akik alapemberei lettek a válogatottnak. Gyepes Gábor még játszhatott a Bulgária elleni ciprusi mérkőzésen, Gera Zoltán azonban már ott sem.
"Ha a stockholmi rajt kapcsán a program előnyéről beszéltem, akkor itt meg kell említenem, hogy a menetrend egyetlen, számunkra nemkívánatos eleme éppen az volt, hogy a tavasszal négy napon belül kellett játszanunk a két legnagyobb ellenféllel, Lengyelországgal és Svédországgal. Ha azonban a többi szempontunkat érvényesíteni akartuk a program elkészítésekor, akkor kénytelenek voltunk mi is kompromisszumot kötni bizonyos kérdésekben, és elsősorban ebben az ügyben. Azért hangsúlyozom mindezt, mert utólag be is bizonyosodott, a mi válogatottunknak hátrányára volt, hogy amíg a svédek tíz napot készültek ellenünk és pihenten érkeztek, addig mi túl voltunk egy igen-igen kemény chorzówi fellépésen. No, de maradjunk még a lengyelek elleni mérkőzésnél. Nem titkolom, hogy bravúrra készültünk Chorzówban, szerettük volna megverni a lengyeleket. Ez nem jelenti azt, hogy ne számítana jó, sőt bravúros eredménynek a gól nélküli döntetlen a vébérésztvevő otthonában, mégis láttunk esélyt a győzelemre, és ebben megerősített Csongrádi Ferenc igen alapos szakvéleménye is: edzőkollégám feltérképezte a lengyeleket, minden meccsüket megnézte, és hallatlan mennyiségű információval, szakmai tanáccsal segítette a felkészülésünket. Utólag is úgy látom, hogy bár igazságos döntetlen született – mert ne feledjük, volt komoly helyzete ellenfelünknek is –, volt némi esélyünk a győzelemre is, hiszen sikerült két tiszta ziccert kialakítanunk a világklasszis Jerzy Dudek kapuja előtt. El kell azonban fogadnunk, hogy csatáraink nem tudtak gólt lőni – és ez vonatkozik a következő, a svédek elleni meccsre is –, nem tudtuk pótolni a hiányzó Gera Zoltánt, s bár Tököli Attila például kétszer is remekül helyzetbe került a negyvenezer néző előtt játszott chorzówi meccsen, nem tudott élni a lehetőségekkel. S ha már a nézők szóba kerültek: örök élmény marad mindannyiunk számára, akik ott voltunk Lengyelországban, hogy milyen lelkesedéssel és méltósággal énekelte velünk a mintegy háromezer magyar szurkoló a Himnuszt a mérkőzés előtt, miután kiderült, hogy technikai hiba miatt nem tudják kihangosítva lejátszani a stadionban.”

Telt ház a Puskás-stadionban

A magyar válogatott még a chorzówi meccs éjjelén hazautazott Budapestre, hogy aztán másnap Tatára buszozzon a svédek elleni találkozóig hátralévő három napra. Az eredmények egyre inkább lázba hozták a szurkolókat is, és mindenki bízni kezdett a csodában. Ezúttal azt is megtudhatjuk, hogy miként élte meg mindezt a szövetségi kapitány. Gellei Imre az ő szemszögéből naplójában összefoglalta mindazt, ami ezekben a napokban történt.
"Ragyogó érzés volt már napokkal a meccs előtt tudni, hogy telt ház várja a csapatot a Puskás Ferenc-stadionban, s már itt megjegyzem, hogy a folytatásban is erőt adott a csapatnak a szurkolóknak az a szeretete és buzdítása, amelylyel kiálltak mellettünk a svédek elleni – jóllehet elveszített – mérkőzésen. Hogy a bravúr nem sikerült, azért csak részben okolom a vitathatatlanul meglévő tudáskülönbséget, azt, hogy Svédország nem véletlenül tartozik az európai elitbe. Feltétlenül meg kell említenem a balszerencsét is, hiszen nagyobb koncentrációval megakadályozhattuk volna az egyenlítő gólunk után egyből bekapott második gólt, s akkor még nem tértem ki Kenesei Krisztián kitűnő szabadrúgására, amely után a kapufa belső éléről kifelé pattant a labda. Nem mehetek el továbbá szó nélkül amellett sem, hogy bizony a svéd válogatott Budapesten alaposan rácáfolt korábbi jó hírére, ami a sportszerűséget illeti. Annyiban legalábbis mindenképpen, hogy ellenfelünk bizony nem válogatott az eszközökben, amikor a megiramodó játékosainkat meg kellett állítani. Nem véletlen, hogy öt sárga lapot kaptak a svédek a Puskás-stadionban, és a felvételeket utólag elemezve nyugodt szívvel állíthatom, hogyő legalább egy piros lap is indokolt lett volna.”
Emlékezetes, hogy Gellei Imre másnapi nyilatkozataiban is kiemelte a svédek váratlan keménységét, s talán sokan arra is emlékeznek, hogy a találkozó előtt is többször szóvá tett egy balszerencsés körülményt. Nevezetesen azt, hogy szerette volna rábírni a visszatérésre a válogatottól visszavonult Halmai Gábort. Erre az epizódra is visszatért a kapitány, amikor naplójegyzeteket készített, egyúttal beismerte: a budapesti magyar–svéd jelentette a legkomolyabb fordulópontot a selejtezők eddigi történetében.

Olykor durvák voltak a svédek

"Az igen kemény – sőt olykor durva – mérkőzésen komoly sérülést szenvedett Böőr Zoltán és Urbán Flórián is, komoly árat fizettünk, ráadásul a bravúr – amelyre nagyon készültünk – sem sikerült. Pedig a svédek meccseit tanulmányozó Tajti József kollégám is tanúsíthatja, hogy őszintén bíztunk a sikerben, a három, de legalább az egy pontban, s hogy kikaptunk, az bizony nem svédfelelős szakértőnk háttérinformációin múlott. Talán emlékeznek rá, hogy ekkor újra megpróbáltam rábírni Halmai Gábort, hogy megváltoztatva korábbi elhatározását, térjen vissza a válogatott csapatba. Sajnálatomra kitűnő középpályásunk következetes maradt, nem úgy, mint a svédek nagy visszatérője, Henrik Larsson, aki hosszú idő után ellenünk húzott újra válogatott mezt … Félek, hogy mindezért nem Gábort, hanem a két futballközeg közötti különbséget kell okolnunk. Kikaptunk, és fordulópont volt ez a meccs abból a szempontból, hogy a realitásokat tekintve minimálisra csökkent az esélyünk a csoportelsőségre – sőt, a svédek újabb győzelmeivel azóta sem nőtt –, és abból a szempontból is, hogy kiderült, a svéd válogatott a kezdeti nehézségek után immár aligha engedi ki a kezéből a továbbjutást… ”
(Folytatás holnap)

MAGYARORSZÁG–MOLDOVA 1–1 (0–1)
2002. november 20., Üllői út, 6000 néző. Vezette: Sowa (osztrák)
MAGYARORSZÁG: Király (Babos, a szünetben) – Urbán, Korolovszky, Gyepes (Juhár, a szünetben) – Fehér Cs. (Bodnár, a szünetben), Lisztes, Lipcsei (Zavadszky, a szünetben), Dárdai, Szamosi (Böőr, 68.) – Gera (Kenesei, a szünetben), Tököli (Kabát, a szünetben). Szövetségi kapitány: Gellei Imre
MOLDOVA: Hmaruc – Covalenco, Olexici, Pusca, Catinsus – Cebotari, Covalcius, Ivanov (Lunev, 59.), Frunza (Dadu, 70.) – Boret (Priganiuc, 62.), Patula (Golban, a szünetben). Szövetségi kapitány: Victor Pasulko
GÓLSZERZÔ: Patula a 16., Dárdai az 55. percben

BULGÁRIA–MAGYARORSZÁG 1–0
– a szünetben félbeszakadt
2003. február 12., Larnaca, 200 néző. Vezette: Thedotou (ciprusi)
BULGÁRIA: Zdrakov – Kisisev, Zagorcsics, Pazsin, I. Petkov. – Borimirov, M. Petkov, Pejev, Jankovics – Todorov, Petrov. Szövetségi kapitány: Plamen Markov
MAGYARORSZÁG: Király – Urbán, Dragóner, Gyepes – Fehér Cs., Lisztes, Lipcsei, Dárdai, Lőw – Tököli, Kenesei. Szövetségi kapitány: Gellei Imre
GÓLSZERZÔ: Jankovics a 35. percben

LENGYELORSZÁG–MAGYARORSZÁG 0–0
2003. március 29., Eb-selejtező, Chorzów, 50 000 néző. Vezette: de Santis (olasz)
LENGYELORSZÁG: Dudek – Szymkowiak, Bak, Hajto, Stolarczyk – Zajác (Dawidowski, 72.), Swierczewsky, Kaluzny, Kosowski – Olisadebe, Kuzba. Szövetségi kapitány: Pawel Janas
MAGYARORSZÁG: Király – Urbán, Dragóner, Juhár – Fehér Cs., Lipcsei, Lisztes, Dárdai, Lőw – Tököli (Böőr, 85.), Kenesei (Sebők J., 70.). Szövetségi kapitány: Gellei Imre

MAGYARORSZÁG–SVÉDORSZÁG 1–2 (0–1)
2003. április 2., Európa-bajnoki selejtező, Puskás Ferenc-stadion, 27 000 néző. Vezette: Cortez Batista (portugál)
MAGYARORSZÁG: Király – Urbán (Bodnár, 60.), Dragóner, Juhár – Fehér Cs., Lipcsei (Böőr, 80.), Dárdai, Lőw – Lisztes, Kenesei – Tököli (Sebők J., 68.). Szövetségi kapitány: Gellei Imre
SVÉDORSZÁG: Isaksson – Lucic, Mellberg, M. Svensson – Edman, Mjällby – A. Andersson, A. Svensson (Källström, 59.), Ljungberg – Allbäck, H. Larsson. Szövetségi kapitány: Lars Lagerbäck, Tommy Söderberg
Gólszerző: Allbäck a 34., Lisztes a 65., Allbäck a 67. percben