Ugyan a nyilatkozatadás nem feltétlenül tartozik kedvenc időtöltései közé, mostantól meg kell szoknia, hogy mindenki őt akarja. Kozák Danuta olimpiai bajnokként mosolyogva, jókedvűen, kitartóan válaszolt a kérdésekre, órákkal a futam után is bírta a gyűrődést.
– Érezte bent, hogy megvan?
– Körülnéztem a célban, nem láttam senkit mellettem, a közönség őrjöngésére lettem figyelmes. Akkor tudatosult, megnyertem. Fantasztikus, ami itt van, komolyan mondom! Mintha Szegeden lennénk. Varázslatos a hangulat, a magyar szurkolók buzdítása – nem is tudom, hogy vannak ennyien – rengeteg erőt ad nekem és a többieknek is.
– Az évek alatt szép csendben jutott egyre előbbre, legyőzött mindenkit, önben tisztelhetjük az új kajakkirálynőt. Mikor gondolt először arra, hogy ez meglehet?
– A kajakkirálynő a média találmánya, mi magunk között nem használjuk ezt a kifejezést. Jóban vagyunk egymással, de közben természetesen keményen küzdöttünk az egyes kvalifikációért.
– Nehezebb volt talán megnyerni, mint az olimpiát?
– Lehet, hogy furán hangzik, de határozott igen a válaszom. Számtalan kiváló versenyzőtársam van, közülünk csak egy indulhatott ötszáz méteren, örülök, hogy nekem sikerült. De rettentően kemény menet volt. Ha jól emlékszem, a válogatóversenyt éppen a hatos pályáról nyertem meg, szóval bejön nekem ez a szám.
Risztov Évát nem lehet elképzelni – látni kell. Tele van érzelmekkel – szeretettel, hálával és boldogsággal, de a sokat tapasztaltak bölcsességével és iróniájával képes beszélni az olimpiai aranyéremről, amelyet annak idején medencében nem tudott megszerezni, de most nyílt vízen megnyert.
– Érez elégtételt?
– Hogyne éreznék... De tudja, mit? Nem ez a lényeg, nem az érdekel, mit gondolnak, akik nem hittek bennem, lemondtak rólam. Magamnak akartam bizonyítani, elvégre ötéves korom óta erről álmodoztam, és most, életem mindössze hetedik hosszútávúszó-versenyén meg is tettem, bizonyítottam.
– És milyen érzés?
– Hát... Lénárt Ágota, a sportpszichológus, aki hihetetlen munkát végzett velem az elmúlt hétben, azt mondja, egy nagy siker után idő kell, mire az ember fel tudja fogni, mit ért el. Hihetetlen, hogy nemrég még én fotózkodtam a hírességekkel az olimpiai faluban, most meg talán ők fogják nagy becsben tartani ugyanazt a képet, mert egy olimpiai bajnok mellett állnak... Vagy mondok mást: idefelé a versenyre busszal jöttem, most meg külön BMW-vel visznek vissza a faluba – pedig ugyanaz az ember vagyok. Egy olimpiai aranyéremtől sem változom meg.
– Marad az a kedves, rendes kislány, aki mellesleg úszik – és olimpiai bajnok?
– Én továbbra is egyszerűen Risztov Éva vagyok. Biztosan sokan gratulálnak majd, talán örülnek is, mások meg majd esetleg utálnak, de nem számít. Élem ugyanúgy az életem, mint eddig. Nemrég azt mondtam valakinek, ha majd elmegyek megint bulizni, napszemüveget és baseballsapkát veszek fel.
– Hogy ne ismerjék fel?
– Ő is éppen ezt kérdezte. De nem. Hanem azért, mert milyen elképesztően menőn néz már ki!
A TELJES INTERJÚKAT KERESSE A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!
