Szűcs Kornél: A válogatotthoz a harmadosztályból is vezet út

– Újra itthon?  
– Igen, családot látogatni jöttem haza – mondta a Nemzeti Sportnak Szűcs Kornél, az angol másodosztálytól búcsúzó Plymouth belső védője.

– A várva várt találkozások alkalmával tudja magát függetleníteni az idényétől?  
– Vegyes érzések kavarognak bennem, mert nem könnyű elviselni a kiesést, ugyanakkor hosszú évadon vagyok túl, csak akkor utaztam Magyarországra, amikor a válogatotthoz jöttem. Örülök, hogy a családommal és a barátaimmal lehetek – vannak olyan rokonaim, akiket egy éve nem láttam. A következő szűk másfél hónapban szeretném kihasználni a velük töltött időt, június huszadikán kezdődik a felkészülés a tesztekkel.

– A Plymouthnál?  
– Igen, hiszen szerződés köt a klubhoz.

– Ezek szerint marad?  
– Ha már belekóstoltam, szívesen folytatnám a Championshipben, de én annak is örülnék, ha egy év múlva a Plymouthszal jutnék vissza, mert nagyon megszerettem a klubot, a társakat, a szurkolókat és a várost, szeretünk itt élni a párommal. A szakmai stáb és a vezérkar elégedett velem, szeretnék, ha maradnék, hacsak nem érkezik minden fél számára előnyös ajánlat értem. Érzem a bizalmat, aminek a legjobb visszaigazolása, hogy amikor egészséges voltam, játszottam. Hálás vagyok a Plymouthnak, mert erőnlétileg és mentálisan is rengeteget fejlődtem a klubban. Megbecsültem azt az idényt, amit az angol másodosztályban töltöttem, hiszen kevés magyar labdarúgó szerepel ilyen szinten. Remélem, feljutásra esélyes csapat áll össze az új évadra, visszavágyom ebbe a bajnokságba.

– Min múlott a bennmaradás?  
– Az ősz végén padlóra kerültünk, akaratunk ellenére sokáig nem sikerült talpra állnunk, tizenöt bajnokin maradtunk nyeretlenek. Az edzőcserével felállást váltottunk, védekezőbb felfogásra, kontrajátékra álltunk át, aminek köszönhetően eredményesebbek lettünk, ám későn ébredtünk, a jó idényzárással nem mentünk semmire. Utólag látjuk, mennyit jelentett volna, ha abban a rossz periódusban akár csak egy meccset megnyerünk – lehet, most egészen más témákról beszélgetnénk. Ha néhány fordulóval hosszabb a bajnokság, biztosan benn maradunk, de ilyen a labdarúgás.

– Feldolgozta már az idény történéseit?  
– Kezdem felfogni, mi minden történt velem az elmúlt egy évben. A mérleg egyik serpenyőjében emlékezetes momentumok, feledhetetlen pillanatok és élmények, a másikban pedig sajnálatos történések. Ha visszatekintek, mégis az egyik legszebb idényemen vagyok túl.

– A kiesés ellenére?  
– Nyilván rettentően fáj és szomorú vagyok miatta, hiszen nem úgy terveztem, hogy a következő évadban az angol harmadosztályban szerepelünk a csapattal. Az első külföldön töltött idényemet mondhatni alapemberként játszottam végig, negyven mérkőzésen léptem pályára a klubomban, és a teljesítményemmel kiérdemeltem Marco Rossi meghívóját, bemutatkoztam a válogatottban, amivel egy álmom vált valóra. Ha a karrierem végén visszagondolok erre az időszakra, szerintem a jó élmények lesznek túlsúlyban.

– A League One-ban új kihívások várnak önre: eddig bekkelősebb csapatban kellett bizonyítania, viszont a feljutásért folytatott küzdelemben valószínűleg meghatározó szereplő lesz a Plymouth. Melyik játékstílus áll önhöz közelebb?  
– A Championshipben kiscsapatnak számítottunk a költségvetés és a játékosállomány erejét tekintve, de a harmadosztályban az élmezőnyhöz tartozhatunk, ezért benne van a pakliban, hogy támadóbb szellemben játszunk. Könnyen alkalmazkodom a körülményekhez, élvezem, amikor nálunk a labda és felelősséget kell vállalnom a támadásépítésben, de azt is szeretem, amikor több védőfeladat hárul rám és söprögetnem kell a kapunk előtt. Úgy érzem, egyénileg jól sikerült az idényem, hozzászoktam a magasabb intenzitású, erőteljes játékhoz, szóval, várom az új kihívásokat.

– A League One-ból is vezet út a válogatottba?  
– Az biztos, hogy a Championshipből nem annyira rögös, de Schön Szabolcs és Callum Styles példája mutatja, hogy az angol harmadosztályból is be lehet kerülni a nemzeti csapatba. Bízom benne, hogy a teljesítményemmel rászolgálok a bizalomra. Az az elsődleges feladatom, hogy játékban maradjak és megbízható teljesítményt nyújtsak, csak így lehet esélyem meghívót kapni. Nem mondtam le arról sem, hogy júniusban ott legyek a keretben, szándékosan nem szerveztem semmilyen programot arra a másfél hétre, úgyhogy izgatottan várom a névsorolvasást.