„Hannoverben rendszeresen jártuk a kórházakat, és a Zenitnél is szokás, hogy a futballisták jótékony akciók mellé állnak, támogatják a rászorulókat. Tehát mondhatni, számomra természetes, hogy a sportoló akár személyes jelenlétével, akár ajándéktárgyakkal, vagy esetenként pénzzel segíti a gyerekeket. Én nem azért látogatok el a Madarász utcai kórházba, hogy jó színben tűnjek fel, vagy hogy jobban aludjak. Az a szándékom, hogy felhívjam a figyelmet a karitatív tevékenység jelentőségére, arra, hogy aki tud, segítsen, mert szükség van rá. Miután kétezer-nyolcban csatlakoztam a Gyermekkor Alapítványhoz, a válogatottban kapott prémiumomat ajánlottam fel, de amióta nem játszom a nemzeti csapatban, a saját pénzemből adok – jó szívvel, teszem hozzá. Tudniillik minden adomány jó helyre kerül” – nyilatkozta Huszti, aki kitért a Zenitnél betöltött jelenlegi helyzetére is.
„Megrázó, ám tanulságos volt a látogatás, és újfent ráébredtem: az egészségnél nincs fontosabb! Szerencsére az én pályafutásomat nem hátráltatta sérülés, bár kétségtelen, a jelenlegi helyzetemmel nem lehetek elégedett. Ezért sem vállaltam semmiféle szereplést mostanában. Amúgy sem vagyok az a típus, aki igényli a sajtó érdeklődését, és nem tudok semmi újdonságot mondani az utóbbi időszakkal kapcsolatban. A csapatnak jól megy, vezetjük a bajnokságot, továbbjutottunk a BL-csoportból, én viszont nem kapok sok szerepet. A mentalitásom azonban mit sem változott: becsülettel hajtok, és várom a lehetőséget – akár a Zenitben, akár valahol máshol. Január tizenharmadikán indulok vissza Oroszországba, majd egy orvosi vizsgálat után repülünk a dubai edzőtáborba. Fontos felkészülés vár rám, mert, ha a télen adódik valamilyen lehetőség, tökéletes formában szeretnék bizonyítani.”
