A város, ahol a piacon DVTK-sapkában árulnak az eladók

A Búza téri piacon kis túlzással minden kapható. A banán kilója 640, a retek csomagja 400, a sima lángos 650 forint, s akad itt igazi Diósgyőri Vitéz Kolbász, burgonyalepény és még sok minden más. A Miskolc fő közlekedési csomópontjában található vásár nem véletlenül kapta a Búza téri piac nevet, egykoron itt álltak a búzaraktárak és malátatárolók.

Bár most még „másodosztályú” árusok álldogálnak a standok mögött, az élvonalba jutással ez nem sokáig lesz így. A zöldséget és gyümölcsöt áruló Edit és László megrögzött Diósgyőr-szurkoló, előbbi piros-fehér sálban, utóbbi DVTK-sapkában árul, és hamar előkerül a hivatalos klubpárna és a szerda esti mérkőzésre szóló jegy is.

Edit a standok között kétszer-háromszor látta már Kuznyecov Szergejt, a Merkantil Bank Ligában múlt héten vasárnap NB I-be jutást ünneplő futballcsapat vezetőedzőjét, aki családjával szeret a helyi egészséges finomságok között válogatni. Gondolnánk, aki az élvonalba vezeti a helyi együttest, errefelé minimum félistenné lép elő, a piacon semmiért sem kell fizetnie.

„Még kell fizetnem – nevetett felvetésünkre Kuznyecov Szergej, a diósgyőriek negyvenéves szakvezetője. – Szeretünk piacra járni, de azok az idők elmúltak, amikor a játékosoknak, edzőknek ingyen adták a boltban a kenyeret. Igaz, a klubban a régi futballisták időnként mesélik, annak idején a helyi kávézókban sohasem engedték őket fizetni.”

Ahhoz azonban, hogy valakivel szembejöjjön a zöldséges környékén, jókora szerencse kell. Merthogy nem szeret céltalanul sétálgatni Miskolc belvárosában, a Búza téri piac felé is ritkán veszi az irányt, egy átlagos hétköznap kora reggel kimegy a DVTK-stadionban található irodájába, és az edzés(ek) végeztével csak késő délután megy – egyenesen haza.

„Itt élünk a városban, mégsem futok össze lépten-nyomon szurkolókkal. Ritkán megyek a belvárosba, ha viszont éppen arra járok, vagy kimegyek a piacra, megismernek, megszólítanak a szurkolók. Nem tagadom, jólesik, ha dicsérik a csapatot, hiszen ez azt jelenti, megfelelően végezzük a munkánkat.”

A feljutás nem álom, sokkal inkább cél volt

A DVTK-drukkerek a következő idényben – a 2021 májusi búcsút követően – ismét NB I-es csapatért szoríthatnak, a szurkolókhoz hasonlóan Kuznyecov Szergejnek is az álma vált valóra a feljutás kiharcolásával. Pontosabban...

„Álomnak semmiképp sem mondanám. Nekem ez inkább cél volt. Olyan cél, amelyért keményen meg kellett dolgozni. Magától nem jön az ilyen siker, és a klubnál mindenki kivette a részét belőle: a masszőrök, a szertárosok, a mosónők, az orvosok, az emeleti irodákban dolgozók, s mondhatnám a Fit4Race speciális csoportunkat is, amely kognitív és reakciós tesztekkel segít a játékosoknak, nekünk, az edzői stáb tagjainak pedig számos programmal és méréssel. A Fit4Race programnak köszönhetően nagyon sokat fejlődtek a labdarúgók, és ez törvényszerűen a pályán elért eredményekben is megmutatkozott. Kiemelt cél volt a koncentráció és fókuszált figyelem fenntartásának magasabb szintre emelése, szerintem ennek is köszönhető, hogy kilenc mérkőzést nyertünk meg a hajrában. Sok apró részletnek kell klappolnia ahhoz, hogy egy csapat kiharcolja az NB I-be jutást.”

A karrierje során az orosz Arszenal Tulánál és Szpartak Moszkvánál, valamint a görög Panathinaikosznál másodedzőként dolgozó tréner Diósgyőrben gyorsan letette a névjegyét. Augusztusban érkezett a klubba, áprilisban pedig feljutást ünnepelhet(ett) csapatával, a szárnyait bontogató edzőnek természetesen édesapja, a Ferencváros korábbi légiósa, Szergej Kuznyecov is gratulált.

„Apu játékosmegfigyelőként dolgozik, valahogy úgy hozta az élet, hogy kettesben nem sokat beszélgetünk a labdarúgásról. Most persze gratulált a feljutáshoz, de jól tudja, nálam ezzel nem ért véget az idény.”

No igen, a Diósgyőr vezetőedzője gyerekkorában is maximalista volt, a Ferencvárosnál eltöltött tizenkét évében valósággal beleverték, a fél munka nem munka...

„Nekem nemcsak a feljutás, hanem a bajnoki cím is fontos. Aki ismer, tudja, maximalista vagyok, az első célunkat elértük, a másodikat még nem. Az öltözőben mondogatom is, a második helyezettekre senki sem emlékszik... A Ferencvárosnál nevelkedtem, édesapámat a pálya széléről lestem, a Népligetben az összes korosztályt végigjártam. Egy életre megtanultam, csak a győzelem és az aranyérem számít, semmi más.”

Kuznyecov Szergej kérésére halasztották el az ünneplést

Noha a szurkolók nyilvánvalóan a Ferencváros elleni mérkőzésekről ábrándoznak, a DVTK vezetőedzője a korábbi klubja elleni találkozókról egyelőre nem szívesen beszél. Az foglalkoztatja, hogy jó és szerethető csapat legyen Diósgyőrben. Nem engedhetik meg maguknak, hogy a feljutással hátradőljenek – ha ezt látná a labdarúgóin, úgy értelmezné, hogy rosszul végzi a munkáját.

Igazi ünneplésről a szerda esti, Szeged elleni mérkőzést követően sem lehetett szó, ki nem találnák, ki miatt nem... A szurkolói koordinációs iroda és a klub egyeztetését követően, Kuznyecov Szergej kérését szem előtt tartva abban maradtak, az igazi gála az utolsó hazai bajnoki mérkőzés utánra marad. Az ETO FC ellen május 14-én reményeik szerint már nemcsak a feljutást, hanem a bajnoki címet is lehet ünnepelni.

A diósgyőri titkot alighanem sokáig fejtegetjük még, miért esett ki annak idején a csapat, miért nem sikerült az előző idényben visszajutnia az NB I-be, ám egy ideig – néhány hétig legalábbis biztosan – egyéb rejtély is marad a klubnál. Kuznyecov Szergej amolyan titkos célt is kitűzött labdarúgói elé, ezt ő és játékosai sem hajlandók elárulni.

„A futballban nem lehet mindent előre megtervezni, de ez a belső öltözői cél igenis motivál bennünket. Ígérem, ha teljesül, elmondom.”

Mentális hangolódás egy tálca helyi sörért

Miután szerdán meccsnap volt, semmi meglepő sem volt abban, hogy a belvárosban egyre többen sétálgattak DVTK-mezben. Az 1-es villamos vonalán kora délután a kiülős placcok megteltek, nem vicc, volt, aki piros-fehér mezben ment be a munkahelyére, hogy meló után egyenesen az arénába induljon. Olyan társaság is akadt, amelynek két tagja a Szeged elleni mérkőzés szünetében esedékes felsőkapufa-lövő versenyre hangolódott, el is kélt a mentális készülődés, hiszen a tét nem más volt, mint egy tálca Borsodi sör.

A szurkolók törzshelyéül szolgáló Kata presszó zsúfolásig megtelt a találkozó előtti órákban, a feljutás kiharcolását követő első hazai mérkőzés előtt érthető volt a felfokozott hangulat, késő délután a DVTK-stadionhoz vezető Andrássy Gyula úton is lelassult a forgalom.
Hogy mi lesz itt, amikor a következő idényben a Ferencváros, az Újpest vagy éppen a nagy rivális Debrecen érkezik Diósgyőrbe...?