Az utolsó percben nyerte meg az alsóházi rangadót a Kisvárda a Honvéd ellen

LABDARÚGÓ NB I
25. FORDULÓ
Bp. Honvéd–Kisvárda0–1 (Navrátil 90+2.)

„No de a vasárnapi ebéd után nem is könnyű gyorsan szaladni…”

A zárt kapuk mögött rendezett mérkőzésre hivatalos személyként mégis beszivárgó óriási Honvéd-szurkoló mondta ezt arra a felvetésre, hogy kissé álmoskásan kezdték a kispestiek a Kisvárda elleni bajnokit.

Tény, sokáig inkább csak az elszánt küzdelmet lehetett dicsérni, kaput veszélyeztető lövést, váratlan megoldást, cselt nem nagyon láthattunk a mérkőzés első periódusában. Azt persze mindenki tudta, óriási tétje van a találkozónak, a kiesés elől menekülő két csapat kulcsfontosságú összecsapásként tekintett a mérkőzésre, így nem volt meglepő, hogy óvatosak voltak a felek. A legjellemzőbb kép az volt, amikor valamelyik csapat elvesztette a labdát, minden játékosa azonnal sprintelt a saját térfelére, s tíz, de legalább kilenc futballista a labda és a saját kapuja között helyezkedett el. Fő a biztonság, ez volt tehát a jelszó, és ez alapvetően meghatározta a mérkőzés képét.

Horváth Ferenc a négy védő elé szűrő pozícióba Hidi Patrikot vezényelte, és az egyébként középcsatárnak tartott Balogh Norbertet a szokottnál hátrébb küldte: a támadó a középpálya bal széléről indult, és ebben volt is logika. A futballista labdaérzéke, sebessége jobban érvényesülhetett, ha a szélről mozoghatott befelé és nem kellett kétszeres, háromszoros túlerővel szemben a kapunak háttal birkóznia. A középpálya közepén Zsótér Donát és Nagy Dominik próbálta szervezni az akciókat, de látszott, hogy a hetek óta gyenge formában futballozó kisvárdaiak nagyon megszervezték a védekezésüket, így sokáig nemhogy helyzetet nem tudtunk rögzíteni, a tizenhatoson belülre sem nagyon került a labda.

Pedig az akarattal, a győzni akarással egyik oldalon sem volt gond, küzdött-hajtott mindenki, de kockázatot nem vállaltak a csapatok. Tomás Tujvelnek kellett először védenie a félidő közepén, amikor Claudiu Bumba a tizenhatoson kívülről megcélozta a kaput, majd a félidő végén Gazdag Dániel talált a kapuba, de mivel lesről indult az akció, gól nélkül zárult az első játékrész.

A színvonal sajnos a második félidőben sem emelkedett jelentősen, pontosabban kicsit sem… Rengeteg volt a hiba, az elrontott átadás. Pedig lehetett érezni, hogy az iram nőtt valamelyest – szinte biztos, hogy mindkét öltözőben elhangzott, az első félidőben látott teljesítmény legfeljebb a vereség elkerülésére lehet elegendő, a győzelem megszerzésére biztosan nem.

Ahhoz több kell.

Egy ilyen kiegyenlített mérkőzésen, a biztonságot szem előtt tartó csapatok csatáján különösen felértékelődnek a szögletek, oldalszabadrúgások. Mert ha akcióból nincsenek helyzetek, ilyenekből még mindig lehet döntő gólt szerezni – Szlobodan Szimovics állt ehhez a legközelebb, amikor Ötvös Bence jobb oldali szögletét követően Tomás Tujvel rosszul mozdult ki, a légiós könnyen gólt fejelhetett volna, ám nem találta el az üresen hagyott kaput…

Az edzők eközben próbáltak frissíteni, először Szendrei Norbert érkezett a házigazdáknál, majd Supka Attila cserélt kettőt és az erőcsatár Horváth Zoltánt küldte a kispesti belső védők közé. A harci kedv az utolsó negyedórában sem hagyott alább, de ekkor már végképp nem akart egyik csapat sem gólt kapni, nyilvánvaló volt, hogy egyetlen találat eldöntheti a mérkőzés sorsát.

És így lett.

A találkozó utolsó támadását ugyanis góllal fejezte be a Kisvárda, a csereként pályára küldött Jaroslav Navrátil emelt a hazai kapuba. Kulcsfontosságú három pontot szereztek ezzel a vendégek, a Honvéd jó szériája pedig megszakadt (0–1).

A kiesés elleni harc viszont tovább folytatódik.