Energiatakarékosan is nyertek a győriek

A győri szurkolók némelyike meg azért viselkedett lehangolóan, mert kevés kaput nyitottak ki a rendezők. Kaptak is tőlük a biztonságiak, sőt még a pénztáros kisasszonyok is - kétségtelen, a stadion átalakítása miatt az állapotok áldatlanok, de akkor is… Jó érzésű ember így még futballmeccs kapcsán se viselkedjen…

Pedig a mérkőzés nem kezdődött rosszul, sőt! Kenesei Krisztián ugyanis már 6. percben a kapuba talált. A Kínából hazatért támadó a legutóbbi két találkozót kihagyta, s a Honvéd ellen különösebben nem is hiányzott (3-2), Békéscsabán ellenben szüksége lett volna rá a csapatának (1-1), még akkor is, ha eddig nem igazán ment neki.

A támadó tehát még keresi az igazi formáját, az ETO-ra viszont eddig nem lehet panasz. Bár nem a zöld-fehérek rúgták az idén a legtöbb gólt, és nem is az övék a leghatékonyabb védelem, kikapni csak nem akarnak. Ezt támasztotta alá a tegnapi kezdésük is, és a vezetésük után is jóval agilisabbak voltak Gálhidi György csapatánál. Pedig a diósgyőriek nagyon fogadkoztak a hétközi, Honvéd ellen elért kiütéses győzelmüket követően (5-1), de úgy tűnik, szurkolóik viselkedése őket zavarta meg jobban…

Tisza Tiborék a félidő derekán jutottak el először a gólszerzési lehetőségig, s hogy majdnem bevették Szasa Sztevanovics kapuját, abban nagy szerepe volt az elképesztő mozdulattal felszabadítani próbáló Tóth Péternek, aki a saját kapufájára rúgta a labdát. Ezt megelőzően volt még egy Egressy Gábor-féle kapáslövés, de a labda annyira lecsúszott, hogy ez az eset szóra sem lenne érdemes, ha történt volna valami más érdemleges.

De nem történt. Vezetése tudatában inkább altatott a Győr, amely megelégedett az eredmény tartásával, s amikor mégis eljutott a rivális kapujáig, játékosai addig-addig passzolgattak, mígnem Kenesei Krisztiánhoz került a labda, aki - maradjunk annyiban - gólja ellenére sincs valami nagy formában… Dicsérni leginkább Stark Pétert lehet, aki ezúttal is ellentmondást nem tűrően szerezte meg a labdákat, néha kifejezetten jól indított, nem véletlenül nagy kedvenc Győrött. "Vigyázzatok rá, válogatott játékos!" - üvöltötte egy kissrác, amikor szabálytalankodtak ellene.

A második félidő ugyanúgy kezdődött mint az első: idézhetetlen szurkolói rigmusokkal. A diósgyőri nézők mintha nem is a meccs miatt utaztak volna Győrig, hanem, hogy Reszeli Soós István tudtára adják, menynyire utálják, amiért - szerintük - komoly része volt abban, hogy a futballcsapat évekkel ezelőtt tönkrement.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy nem volt kedvük futballozni a pályán lévőknek. Lassú tempó, unalom, dühítően gyenge megoldások voltak mindkét oldalon. A kiesés ellen menekülő Diósgyőr labdarúgói mintha nem hitték volna el, hogy kicsit több futással lehet keresnivalójuk, a hazaiak meg mintha elhitték volna, ennyi is elég a három pont megszerzéséhez. És mint kiderült, elég volt. Vincze Ottó futómenynyisége például kispályára elegendő, de ide rettentő kevés. Nem beszélve arról, hogy passzai szó szerint átadások voltak: átadta a labdát az ellenfélnek…

"Te akarod a Gerát pótolni?!" - dühöngött egy néző annak láttán, miket csinált a középpályás. De nem lennénk igazságosak, ha csak őt pécéznénk ki. Csaknem valamennyi labdarúgóról hasonlókat mondhatnánk. A diósgyőri középpályások, akik szerdán még remekeltek, mintha pályán sem lettek volna. Tehetetlenségük főleg azok után lett szembeötlő, hogy a hosszú sérülés után újfent futballozó Darko Peric elfutásai valamelyest élvezhetőbbé tették az "összejövetelt". Mi több, az egyik meglódulása nyomán gólpasszt adott Priskin Tamásnak. Ezzel a Győr befejezettnek tekintette a randevút, így szépíthetett a végén Egressy Gábor.

Elszomorító, hogy a Győr ennyi energiabefektetéssel is képes volt megszerezni idei ötödik győzelmét. Elszomorító, hogy a Diósgyőr öt rúgott gól után enynyire visszafogottan futballozott. Ám ez még mind semmi ahhoz képest, hogy milyen elszomorító volt a vendégdrukkerek viselkedése. De legalább - nem úgy mint az ősszel - mind a két szakember végig a stadionban maradhatott…

---- P ---- &