Még nincs pontja az újoncnak

A jó memóriával megáldott szurkolók szinte percre pontosan megmondták, mikor operált legutóbb a szerkezet: nos, 2000 nyarán, az akkor már bajnokként Miskolcra érkező Dunaferr vendégjátéka alkalmából. Igaz, akkor még fél órán át sem fogyasztotta az áramot, tudniillik a meccs harmada sem telt el, amikor a pályára betóduló drukkerek miatt félbeszakadt a találkozó…
Hasonló jelenetsortól ezúttal természetesen nem kellett tartani, már csak azért sem, mert a fanatikusok közül gyaníthatóan senki sem kockáztatta volna meg, hogy az eső áztatta, csúszós gyepre szalad. Megjegyzendő: a zápornak más okból kifolyólag is örültek a helyiek: mivel szegényeknek arra sincs pénzük, hogy a kánikulában kiszáradt füvet locsolják, felettébb széles mosollyal fogadták az "ingyenes" égi áldást.
Hogy a kezdés előtt micsoda jókedv uralkodott az Avasalján, az jelzi továbbá: vastaps zúgott fel, midőn bejelentették, hogy Salamon József, a siralmasan rossz állapotban lévő stadiont üzemeltető közhasznú társaság munkatársa addig-addig szorgoskodott, amíg egy, a falusi pályákon megszokott műanyag eredményjelzőt fel nem szereltetett az egyik kapu mögé. Mindez - ismerve a diósgyőriek helyzetét - persze dicsérendő, ugyanakkor a DVTK-tábor egykori kedvence elárulta: imádkozik azért, nehogy valamelyik gárda kilencnél többet lőjön, mert a két számjegyű eredmény már nem férne ki a régi idők fociját idéző "találatjelzőre"…
Speciel a 12-28-as végeredménytől nem kellett tartani, még akkor sem, ha a Debrecen hamarjában kapujához szögezte vetélytársát. Az utolsó "szöget" mégsem egy vendégfutballista ütötte be, hanem egy hazai: Vitelki Zoltán balszerencsés megmozdulása nyomán került előnybe a DVSC. És a Loki robogott tovább, egymás után alakította ki a helyzeteit - más kérdés, hogy azokat rendre el is puskázta. Jól játszott a hajdúsági társulat, holott tartalékosan buszozott el a 110 kilométerre lévő Miskolcra. Olyannyira, hogy a kispadján mindössze három mezőnyjátékos várt bevetésre. Cserére persze nem volt oka Szentes Lázárnak, hiszen egy perccel az első félidő vége előtt Kiss Zoltán nagy gólt lőtt, így - látva a hajtós, ám egyelőre nem túl acélos DVTK-t - nem volt meglepő, hogy a pihenő alatt a többség már elkönyvelte a "fix kettest".
A kisebbséget a kezdőcsapatában öt debreceni kölcsönjátékost szerepeltető házigazda képezte: Kiprich József társulata úgy jött ki a folytatásra, hogy a tudásbeli különbséget lelkesedéssel és alázattal pótolva megkísérli ledolgozni a hátrányát. Sipeki István ziccerbe is került, de a lövés pillanatában az eredményjelző kezelője hiába matatott az 1-es után, a 0 maradt a helyén. Ami az egyik oldalon szomorkodásra, az a másik oldalon örömtüzek gyújtására adott okot: a derék kolléga a hátralévő majd’ háromnegyed órában munka nélkül szemlélte az eseményeket. Így - miután a szurkolói rigmusokból rádöbbentünk, sem Diósgyőrött, sem Debrecenben nem rajonganak a Nyíregyházáért, illetve a Ferencvárosért - a lefújást követően csupán annyi feladatunk maradt, hogy rögzítsük a kisebb nyelvtörővel is felérő végeredményt: DBFC-DVSC 0-2. Ami azt is jelenti, hogy az újoncnak még mindig nincs pontja… ---- 6. perc: A diósgyőri 16-oson ide-oda pattogott a labda, végül Hornyákról Sitku elé került. A csatár két lépés után 14 méterről lőtt, de pontosan a remek ütemben kimozduló Kövesfalvit találta telibe.
14. perc: Müller a 16-os vonalánál (kívülről úgy tűnt, hogy akár büntetőt is lehetett volna ítélni) buktatta Nikolovot. A szabadrúgásból átívelt labdát Bogdanovics a jobb oldalról visszafejelte, és a debreceni játékos szerencséjére a gólvonal előtt ácsorgó Vitelki bal lábáról a labda a Diósgyőr kapujába perdült. Öngól
0-1
20. perc: Nikolov húzott el a jobb oldalon. Pontosan adott középre, Bogdanovics az öt és feles bal oldali sarkától, teljesen tiszta helyzetből fejelhetett, de a labda a jobb kapufa és a léc találkozásánál csattant.
28. perc: Tisza mellel vette át a labdát a debreceni 16-oson belül. Egy csellel kapura fordult, tíz méterről lőtt, azonban Éger belelépett a labda útjába, elhárítva ezzel a veszélyt.
36. perc: Bernáth 22 méterről vette tűz alá a diósgyőri kaput. A labda irányt változtatott Sitku lábán, a dermedten figyelő hazai védők csak imádkozhattak, hogy a labda elkerülje a kapu bal oldalát.
44. perc: Halmosi a balösszekötő helyén indította a felfutó Kiss Zoltánt, aki 14 méterről, ballal, Hornyák szorításában úgy lőtt a hálóba, hogy a labda a léc alsó lapjáról vágódott a kapuba.
0-2
47. perc: Sipeki szépíthetett volna, de nyolc méterről fölé lőtt. Igaz, a labda az egyik debreceni védőről felperdült, és úgy landolt az alapvonalon túl.
75. perc: Kerekes csatázott a labdáért Horváth Tiborral. A debreceni cserecsatár fordulásból, nyolc méterről, a balösszekötő helyéről megcélozta a kaput, ám a kimozduló Kövesfalvi melléről szögletre vágódott a labda. ---- Megérdemelten nyert a Debrecen. Az történt a pályán, amit a vendégek akartak. Számomra érthetetlen, hogy az első félidőben miért játszunk gyengén, a másodikban pedig lényegesen jobban. Sajnos erőnlétileg is vannak még hiányosságaink.
Kiprich józsef a Diósgyőr vezetőedzője

Az első negyvenöt percben elfogadhatóan futballoztunk, gólokat szereztünk, és jó néhány helyzetet dolgoztunk ki, de ezeket sajnos kihagytuk. A szünet után visszaestünk, gyenge teljesítményt nyújtottunk, de ezúttal ez is elegendőnek bizonyult a győzelemhez.
Szentes Lázár a Debrecen vezetőedzője


Játékvezető értékelés

Játékvezető: Megyebíró János (8). A bíró végig kézben tartotta a sportszerű találkozót, a csúszós talajon mindössze néhány apróbb tévedést követett el. Dolgát könnyítette, hogy a játékosok parnerek voltak.
Asszisztensek: Medovarszki, Szpisják


Fény és árnyék

Ha nem esőkabát van rajtunk, Kövesfalvi István előtt bizonyosan kalapot emelünk. De ehelyütt megtesszük ezt képletesen: a kapus egy súlyos, az életét veszélyeztető kórt leküzdve tért vissza a pályára - és most Takács Tamás sérülése után a vele csütörtökön szerződést kötő Diósgyőr 35-ös számú játékosaként az élvonalba. Ha csapata ki is kapott, ő mindenféleképpen győzött.

"Szélhámosok jönnek-mennek, de egy örök: DVTK" - festették fel egy hatalmas fehér lepedőre a diósgyőri szurkolók, akik, hiába az idei első osztályú szereplés, a mai napig nem tudják elfelejteni, hogy kedvenc csapatuk milyen kínokat élt át az elmúlt évek során. A drukkerek ezt javarészt az előbb hirtelen fel-, aztán gyorsan eltűnő elöljáróknak tulajdonítják, nem csoda, hogy közülük néhányan nem kívánatos személyek Miskolcon.