Múlt és jelen: gombfoci az asztalon

Tiszta sor. A nagykabátgombok magabiztosan győzték le az öltönyzakó, vagy éppen a kardigán gombjait, így amikor összeeresztettem azokat a szoba-konyhás lakás étkezőasztalán, rendszerint négy-öt góllal bizonyultak jobbnak a kicsik ellen. Egyébként is: egyedül gombfociztam, közben persze közvetítettem félhangosan: "Cruyff passzol Neeskenshez, vagy Berendy ível előre Farkas Jancsihoz, az meg lő, és gól, gól, gól…!” Így aztán mindig az a csapat nyert, amelyiket éppen akartam. Ezek után nem is meglepő, ha azt mondom, egyszer előfordult, hogy a Jászfényszaru csapata legyőzte a Kvasnakkal és Adameccel felálló csehszlovákokat (őket nagyon-nagyon nem szerettem…), lett is nagy ünnepség, fogyott a bambi. Ôszintén szólva manapság ritkán görnyedek az asztalon kialakított gombfocipálya fölött, de olykor nagyon vágyom rá. Egyrészt, ugye, a gyerekkor vonzása, másrészt pedig az a mámorító érzés, hogy dönthetek sorsokról, csapatokról. Az ember már csak olyan, hogy élvezi, ha hatalom van a kezében, ha hétről hétre övé a siker. Az, persze más kérdés, hogy mindez aligha sportszerű. Azt meg nem mondom, hogy Várszegi Gábor gombfocizott-e annak idején, mielőtt gitározni kezdett volna a Gemini együttesben, viszont ahogy hallani, most valami olyasmire készül (ha igazak a pletykák…), mint amit én csináltam gyerekként leckeírás helyett. A sikeres üzletember, az MTK és az FTC irányítója most Újpestre is üzent, hogy szívesen tárgyalna a klub jövőjéről. Ha mindez igaz, jobb is bezárni a boltot, mert már azt sem fogadták el a szurkolók, hogy egy kézben legyen a két ősi rivális, a zöldek és a kékek csapata, az viszont már mindennek a teteje lenne, ha afféle mezei virágként a lilák is az előbbi csokorba kerülnének. Az Újpestnek van olyan büszke és kitartó szurkolótábora, akik még anyagi gondok, s a válsághelyzet ellenére sem támogatnának egy olyan üzleti akciót, amelynek során kedvenceik "testvéri kapcsolatba” kerülnének a Ferencvárossal. Persze, ilyenkor nem az érzelmek döntenek. Üzletbe bolondult világ ez.Amúgy az Újpest kecsegtető lehetőség a bizniszben jártasabb emberek számára, és megjegyzendő, hogy Várszegi Gábor sem először próbálkozik a Megyeri úton, hiszen bő öt esztendővel ezelőtt már felvetődött: mi lenne, ha az MTK fuzionálna a lilákkal. Akkor az ötletből semmi nem lett, bár hallani lehetett arról is, hogy az üzleti világban elismert futballbolond mecénás arra is hajlandó lett volna, hogy új stadiont építsen valahol a negyedik kerület peremén.No, de most nem is a múltbéli események fontosak, hanem a jelen, éppenséggel az, hogy furcsa világ járja: még mindig a pénzről és még véletlenül sem a meccsekről beszélgetnek az emberek – a magyar futball(!) kapcsán. Felesleges lenne ezredszer is megállapítani, hogy egyre kevesebben járnak a bajnokikra mifelénk, és még feleslegesebb lenne amolyan golyós, tologatós számolószerkentyűt elővenni, és összeadni rajta, hányan ültek dideregve ezen a hétvégén a lelátókon. Érdekes ez: jó néhány évvel ezelőtt már azt hittük, hogy ennél rosszabb már aligha lehet a helyzet, ennél kilátástalanabb aligha lehet a mi álmodozásokkal teli futballjövőnk, aztán tessék, most itt állunk újabb válogatottkudarccal a hátunk mögött, nincs ligaelnök, előbb-utóbb tán már liga sincs, eltűntek a tőkeerős szponzorok, s akik maradtak, azokat vagy szélhámosnak tartják, vagy legszívesebben elüldöznék a futballpályák környékéről is. Várszegi Gábor viszont nagy dilemmában lehet, vagy három csapata lesz, vagy az is lehet, hogy egy sem. Eközben arról folyik a vita, hogy ismét felemeljék az első osztály létszámát tizenhatra. Jó ötlet, csak vigyenek sok-sok pénzt Nyíregyházára, Diósgyőrbe, Szegedre, Kaposvárra, Tatabányára, hogy csak néhány városnevet említsek az egykori sikeres, ám mára már nehézségekkel küszködő klubokhoz, mert velük, a vidéki fellegvárakkal van értelme bővíteni, létszámot emelni, csakhogy a helyzet az, hogy egyelőre a korábbi önmagához képest igencsak gyengécske Honvéd és még gyengébb Vasas áll feljutó helyen. Kész szerencse, hogy Debrecenben és Székesfehérvárott nem a gondokról beszélnek, sokkal inkább arról, itt a nagy lehetőség, a kedvencek akár bajnoki címet is szerezhetnek. S nem túlzás ez, annyira kiegyenlítettek a viszonyok a bajnokságban, hogy akár még a félpénzen is elismerésre méltóan szereplő Balaton FC-ből is lehet dobogós. De így van ez rendjén, dőljön el minden a pályán, ne pedig gombfociszerűen a simára csiszolt, lakkozott asztal felett…