Tíz esztendővel ezelőtt talán edzésen, rosszabb esetben mondjuk egy januári, Uraiújfalu elleni felkészülési találkozón dideregtek annyian az Ülői úton, mint szombaton a Lombard elleni bajnokin.
Siralmas látvány volt a Fradi stadionja transzparenserdő és kiabáló, szurkoló szurkolók nélkül. Mintha még mindig zárt kapus találkozókat rendeznének, a pályán lévők hangját a sajtópáholyban ülve is hallani lehetett. Nagy derültséget okozott például, amikor egy tévesnek vélt bírói ítéletet követően Dragóner Attila hangos "Ne már!” felkiáltással bosszankodott a játékvezető döntése miatt. Több se kellett egy tíztagú társaságnak, akik a mérkőzés hátralévő részében, körülbelül ötpercenként utánozták le a középhátvéd felkiáltását. Meglehet, ők sokkal inkább a játékosok produkcióját értékelték ily módon. Hogy valóban így lehetett, még két adalék a szombati hangulatról: az örök rivális újpestiek pocskondiázását az első gólig egyáltalán nem lehetett hallani, ellenben a kispadra jelölt Kriston Attilát a nyolcadik perctől a pályára követelték a drukkerek…