A titok: jó helyen kellett állni

Igen, a lilák produkciójáról sokat elmond, hogy 45 percig csak a kapusukat lehetett pozitív jelzőkkel minősíteni.
Így tehát legalábbis meglepő volt, hogy az Újpest a hajrához közeledve vezetést szerzett, és akkor úgy tűnt: az FTC egy könnyedén megnyerhető mérkőzést veszít el. Ám a zöld-fehérek fordítani tudtak, s otthon tartották a három pontot.
A hazaiak sikerében főszerepet vállalt Gera Zoltán, aki előbb egyenlített, majd a győztes gól előtt az ő lövése után pattant a labda Alekszandar Jovics elé. Gerán nem látszott, hogy sérülés miatt több hetet kihagyott a tavasszal.
"Ha azt vesszük, hogy végig pályán voltam, akkor tényleg nem látszott, de én magamban bizony éreztem, hogy ez még nem az igazi – mondta önkritikusan a ferencvárosiak kedvence. – A játékban nem tudok olyan teljesítményt nyújtani, amilyet szeretnék. Ennek ellenére élveztem a mérkőzést, és azt gondolom, akkor lehetne fejlődni, ha minden bajnoki meccsünk olyan tempóban zajlana, mint az Újpest elleni. Hajtós találkozó volt, amelyet az első félidőben simán megnyerhettünk volna, de kimaradtak a helyzetek. El kell ismernem, a szünet után visszaestünk, miközben az ellenfél feljött, és akár győzhetett is volna. Igaz, én még hátrányban sem gondoltam, hogy kikapunk, és ezt nem azért mondom, mert végül nyertünk. Hittem magunkban, és szerencsére sikerült egyenlítenünk. Balog Zoltán kapufája után egész egyszerűen jó helyen álltam, és nem volt nehéz dolgom. A második gólunk előtt rosszul vettem át a labdát, így nem tudtam átemelni a kapuson, és bár úgy tűnhet, Jovicsnak nem volt nehéz dolga, szerintem tíz játékosból kilenc nem lett volna ott, ahol ő helyezkedett. Jovics azonban vérbeli csatárként beállt a védő elé, így kerülhetett helyzetbe.”
Ehelyütt érdemes idézni a ferencvárosi védő, Balog Zoltán szavait is. Balog ritkán kerül gólhelyzetbe, csaknem másfél száz élvonalbeli mérkőzésen még nem volt eredményes, de a lila-fehérek ellen rendre feltűnt a kapu előtt. A két csapat idei első, márciusi összecsapásán Tököli Attila fejese után a gólvonal közeléből lőtt a hálóba; később kiderült, már a vonal mögött ért a labdához, szerdán pedig kapufát lőtt. Nos, a bekk nem keseredett el személyes balszerencséje miatt, és mosolyogva mondta: a lövés előtt látta, hogy Gera üresen áll, de mert a közöttük helyezkedő védők kizárták a passz lehetőségét, ezért a kapufa segítségével hozta helyzetbe csapattársát…
Ha már a gólokat elemezzük: gyönyörű lövéssel vette be az FTC kapuját Tokody Tibor. A lila-fehérek csak azt sajnálhatják, hogy ez a végén nem sokat ért…
"Nagyszerű passzt kaptam Horváth Ferenctől, furcsa volt a mozdulata, azt hittem nem is jut el hozzám a labda – mondta a támadó. – Toltam a labdán néhányat, aztán úgy éreztem, hogy el kell lőnöm. Nem támadt rám senki, így szép gól lett belőle. Azt ne kérdezzék, miért nem bírtuk ki végig kapott gól nélkül. Több mint hetven percig védekeztünk tökéletesen, és aztán negyedóra alatt semmivé vált a a munkánk. Lassan görcsössé is válunk emiatt, hiszen nagyon sok gólt kapunk a hajrákban. A Ferencváros ellen még szerencsénk sem volt, így veszítettünk, pedig egy nulla után meg kellett volna tartanunk az előnyt. Azt hiszem egyébként, hogy a játékvezetőn kívül mindenki tudta, milyen lapot kellett volna adnia Adem Kapicnak, amikor a hazaik légiósa belém rúgott. Kár, hogy a bíró szava döntő.”
Ha már Megyebíró János szóba került, érdemes vele kapcsolatban Gera véleményét is meghallgatni.
"Nem egyszer előfordult, hogy nem fújt le kisebb szabálytalanságokat, lökéseket, és emiatt mindkét csapat játékosai duzzogtak, én is szóvá tettem egy-két dolgot – magyarázta Gera. – Mégis azt mondom, kitűnően vezette a meccset, nem fújta szét, nem állította meg a játékot minden apróság miatt, és ezt szerintem jól tette. A magam részéről örülnék, ha a rangadókat mindig ilyen szellemben vezetnék.”