A sebek még mindig fájnak

Átszúrta egy bordája a tüdejét, légmellet kapott, szóval volt mit kikúrálni, kipihenni, de úgy látszik, mindkettő tökéletesen sikerült: azután, hogy már a bajnoki elődöntő csütörtöki első meccsén sem adta tíz pont alá, vasárnap csapata legjobbjának bizonyult 22 pontjával és négy triplájával. Sőt, ami a legmeglepőbb, még lepattanózásban is ő volt a bajnokság címvédőjének vezéregyénisége a miskolci összecsapáson.
– Máris visszanyerte a formáját, vagy ez még nem is a maximum? – kérdeztük a 29. életévét nemsokára betöltő, kitűnő fizikumnak örvendő magasbedobót.
– Hát, azért még messze vagyok a maximumtól… Az én meglátásom szerint nagy adag szerencse kellett ehhez, hogy pont beestek a hármasaim. De napról napra jobban visszanyerem a kondíciómat, és ez a lényeg. No és ugye, az ember két hét alatt nem felejt el kosárlabdázni.
– Állítólag kifejezetten kemény mérkőzés volt a mostani, a Diósgyőr elleni. Nem fáj a tüdőoperáció helye?
– Én nem gondolom, hogy keményebb lett volna, mint bármelyik másik meccsünk. A sebek pedig fájnak még, ha pont eltalálják őket.

– Mit gondol, ki nyeri a bajnokságot? Ugyebár már csak három lehetőség maradt…
– Én nagyon bízom benne, hogy mi!
– A sok balszerencse és nehézség ellenére is?
– Végül is ezért kezdtünk el dolgozni az idény elején, hogy megkoronázzuk a teljesítményünket, bármilyen felállásban és a sok balszerencse ellenére is. Jelenleg körülbelül ötvenszázaléknyi esélyt látok erre, annak ellenére, hogy mi játszunk majd többször otthon.