Ezt szó szerint kiharcolták

A mindössze egy légióst, a szintén tengerentúli Warrickot foglalkoztató csehekről kiderült, még véletlenül sem azért jöttek, hogy asszisztáljanak a házigazda mennybe-, de legalábbis döntőbe meneteléséhez. Pedig ha tudták volna, hogy Debrecenben kész forgatókönyv várta őket, és ebben bizony az szerepelt, hogy vasárnap kihagyják a bronzmeccset Sitkuék…
Szóval az amerikaiak, Lee és Green. Két perc alatt tíz pontot rámolt be a duó – amúgy megnyugtatásképpen. És lőn, a frontemberek higgadtsága felért néhány szem nyugtatóval, tudniillik a kezdeti zavartságot leküzdve belelendült a Debrecen. Jelezvén, hogy nem kívánnak kimaradni a jóból, Bukva és Sitku tette hozzá a magáét és minthogy lassan a kezdő ötös valamennyi tagja említést érdemelt (egytől egyig a remeklők táborában), az eredmény is kedvünkre valóan alakult. Állandósult az elfogadható, nyolc-tízpontos hazai előny, melynek megtartásáért remek munkamegosztással feleltek a magyarok. Előbb a rövid pihenő után visszatérő Lee, majd a félelmetes iramban kezdő Gémes villant meg gyakorta, utóbbi bő nyolc perc alatt – csupán egyetlen dobást elhibázva – 13 pontot rámolt be a Brno kosarába. A center lélegzetelállító statisztikáját kilenc lepattanó tette teljessé: a második felvonás nyolc perce alatt összegyűjtött 24 IBM-pont pedig alighanem csúcs a maga kategóriájában.
A csehek? Futottak, ugrottak, szó sem volt arról, hogy feladták volna, a támadójátékukat még csak nem is nagyon érhette kritika, a túloldalon viszont képtelenek voltak tartani a ritmust. Az olykor-olykor parádézó Vadkakasok tempóját.

Ráthonyi edző benthagyta Gémest a harmadik negyedre is, ám a centernek ekkor már nem ment annyira – igaz, a sárga mezesek teljes alakulata stoptáblához ért. A Brno persze kapott az alkalmon, és négy pontra feltornázta magát, mi több, 58–54-nél Pavlík ráemelt egy triplát. Amely nem ért célba, nemúgy odaát Lee labdája. És e hármas jeladás volt, a hazai hetes tudatta a pályán lévőkkel, a magánszám elkezdődött. Egy kétpontos, aztán két tripla, majd két dupla. Íme a Lee-show számokban. Néhány perc elteltével újra tucatnyi pont tátongott a felek közt, és bizony ekkortájt aligha gondolták volna a helyiek, hogy korai hátradőlni. Pedig…
Legyen elég annyi, hogy a zárószakasz 11 cseh ponttal indult, és több mint öt percig nem dobott mezőnykosarat a Debrecen. Így fordulhatott elő, hogy a 33. percben újra a vendégeknél volt az előny. Még szerencse, hogy nem sokáig, Bukva büntetőivel ha nem is félelmetes tempóban, de azért araszolgatott előre a vendéglátó. Nyoma sem volt már ekkor a korábbi fölénynek, és bizony a győzelem sem tűnt biztosnak.
De legalább az meglett. Hiszen Lee másodpercekkel a vége előtt megtörte saját tízperces gólcsendjét, és a Brnonak már nem volt válasza. Mi kapásból felelnénk: e minimális előnnyel beérnénk vasárnap este is.

Mi történt a csapatával a záró negyedben? – kérdeztük Ráthonyi Tamástól, a Vadkakasok edzőjétől.
– Az ellenfelünk végig tudatosan lassította a játékot, és ezzel kicsit el is altatott bennünket. Ráadásul amikor vegyes védekezésre váltott, nagyon megzavart bennünket, legjobbunkat, Leet pedig lefogta. Sajnos eközben a többi játékosom továbbra is arra várt, hogy majd az amerikai fiú oldja meg a problémát, ez okozta a látványos visszaesést. De a lényeg, hogy nyertünk, és a győzelmet nem szokás megmagyarázni, a döntőben pedig már felszabadultabban játszhatunk.

Patrick Lee a harmadik negyedben szárnyalt, a záró felvonásban viszont szinte észre sem lehetett venni. Vajon miért? – kérdeztük magától a játékostól.
– Szinte teljesen kiiktattak a játékból a csehek, nem tudtam olyan agresszívan kosárra törni, mint korábban. Sajnos hiába próbáltam jobban bevonni a játékba csapattársaimat, a remekül védekező ellenfél meghiúsította a legtöbb elképzelésemet.