Wenger és henger – Deák Zsigmond jegyzete

Viszonylag ritka az olyan ember, aki korszakosnak szánt ötlete első, kétségekkel teli megvalósulásakor azt mondaná a kritikusainak: igazatok van, belátom, ekkora hülyeséget még nem hordott a hátán a föld, elnézést kérek… Arsene Wenger sem ilyen, az egykori kiváló edző, az Arsenal aranykorszakának menedzsere, a nemzetközi szövetség, a FIFA jelenlegi globális labdarúgás-fejlesztési vezetője (akármit is takar ez a titulus) is úgy védi agyszüleményét, a klubvilágbajnokságot, mint Dobó Istvánék 1552-ben Eger várát. Pedig Jürgen Klopptól Pep Guardioláig hozzá hasonló kvalitású szakemberek fogalmazták meg aggályaikat, nem beszélve az egyszeri szurkolókról, akiknek többsége még mindig nem tudja, eszik-e vagy isszák az új lebonyolítású, mesterségesen felpumpált tornát… Wenger szerint a drukkereknek jobban tetszett a vártnál – hát, nem tudom, akkor ő valószínűleg senkit sem várt a hatalmas amerikai stadionokba, mert kevés kivételtől eltekintve inkább kongtak, mint megteltek az elmúlt nem egészen egy hónapban. A tévéközvetítési jogokat ráadásul érdemi érdeklődés hiányában a FIFA-nak úgy kellett „lebartereznie” a szaúdiakkal… A forróság és a viharos időjárás további nehézségeket jelentett, amelyekre nehéz megoldást találni, a játékosok túlterhelése pedig (ahogy Guardiola teljes joggal jelezte) nem most, hanem majd a télen jelentkezhet sorozatos sérülések formájában.

Ám igazságtalanok se legyünk, néhány rangadó szakmailag és tömegvonzásában egyaránt megütötte azt a szintet, amit a Bajnokok Ligájában, esetleg az „igazi” világbajnokságon megszokhattunk. Kiemelten vonatkozik ez a Paris Saint-Germain–Real Madrid elődöntőre, amely a két legutóbbi BL-győztes közötti aktuális őrségváltást modellezte plasztikusan. A franciáknak (ha már Wenger is az) biztosan tetszik a klub-vb, hiszen a hazai bajnokság, kupa és Szuperkupa, majd a Bajnokok Ligája besöprése után itt is elrobogtak a fináléig, s ha vasárnap este felülmúlják a Chelsea-t, mindent megnyernek az idényben. Napjaink párizsi szupercsapata egyértelmű esélyes, noha a londoniakat sem szabad leírni, hiszen azért csak megszerezték a Konferencialiga trófeáját, s itt is a végső siker küszöbéig hatoltak. Az utóbbi években mindenki mosolygott rajtuk, hogy átigazolási időszakonként fontszázmilliókat szórnak el játékosvásárlásra kézzelfogható eredmény nélkül, nos, most ez változni látszik. Itt, Amerikában egyik gárdát sem nyomasztja már a veretlenség terhe, hiszen a csoportban egyszer-egyszer szögbe léptek, hogy aztán végigrobogjanak a kieséses szakaszon. Mondom, nagy eséllyel hengerelhet a PSG, de azért nem zárható ki a Chelsea sikere sem.

A klub-vb-t érintő vitákat pedig úgysem tudjuk eldönteni. Ha például az új idény során az itt szereplők elfáradnak és szétesnek, a kimaradók – például a Liverpool – ellenben frissen és üdén menetelnek előre, Kloppéknak lesz igazuk, hiába védekezik körömszakadtáig Wenger. Dobóék 1552-es „bravúrja” után végül Egert is elfoglalták 1596-ban a törökök. Igaz, 91 év múlva, 1687-ben a Habsburgok segítségével visszafoglaltuk… Ennyit arról, hosszabb távon beválik-e az új lebonyolítású torna.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!