Már a délelőtti órákban közel ezer kézilabda-rajongó látogatott ki a legnagyobb bukaresti sportcsarnok, az 5300 férőhelyes Sala Polivalenta körül kialakított zónába, ahova délre maga az ünnepelt is befutott egy utolsó aláírás-osztogatásra. Ugyanitt állították ki a pályafutását 36 évesen lezáró klasszis összes megnyert trófeáját is.
A délutáni gálamérkőzésen pedig a Hazai Legendák, azaz Neagu egykori válogatottbeli csapattársai csaptak össze a Világsztárok elnevezésű nemzetközi csapattal, amely a Buducsnoszt és a CSM Bucuresti egykori játékosaiból állt össze. Előbbi kispadján Maria Covaci, Neagu nevelőedzője, utóbbién pedig a montenegró Dragan Adzics ült. Az táncos-zenés betétekkel és fényjátékokkal felturbózott eseményre a román sportélet színe-java mellett Nicusor Dan államfő is kilátogatott – aki korábbi bukaresti főpolgármesterként gyakorlatilag a CSM költségvetését biztosította.
A háromszor 15 perces mérkőzés a legendák önfeledt szórakozásáról szólt, a csapatok többnyire trükkös gólokra törekedtek – olykor még a bírókat, sőt egy hétméteres erejéig az államelnököt is bevonva a játékba. Neagu pedig mindenütt ott volt: hol kapuba állva próbálta (sikertelenül) védeni Bojana Popovics hetesét, hol sípot szerezve bíráskodott. A végén pedig az ugráló, táncoló játékostársak körében búcsúzott el Neagu, miközben hatalmas, 8-as számú mezét felvonták a csarnokban: előbb a gálán szereplő játékosoknak köszönte meg a megjelenést, majd a közönséghez szólva fejezte ki reményét, hogy megőrzik a szívükben.