Fabregas: Már nem félek hallatni a hangomat

Jóformán szavát sem lehetett hallani pályafutása korai éveiben Ludovic Fabregasnak – ezt maga a ONE Veszprém beállója árulta el az Európa Kézilabda-szövetség (EHF) honlapjának adott interjújában. Az évek múltával, a tapasztalat és a trófeák gyűltével aztán egyre komolyabb szava lett aktuális csapatában azzal egyidejűleg, hogy egyre nagyobb felelősség hárult rá.

„Úgy vélem a változás akkor jött el, amikor 2021-ben a Barcánál jött a generációváltás. Raúl Entrerrios visszavonult, csakúgy, mint Victor Tómas és Cédric Sorhaindo, és Xavi Pascual, az edzőnk azt mondta, több felelősséget kell vállalnom” – jelölte meg a háttérből előrelépés pillanatát a francia válogatott csapatkapitánya.

Fabregas ma már úgy érzi, nem kell erőszakot tennie természetén, ha arról van szó, hogy meg kell szólalnia, de még mindig gondosan kivárja a pillanatot, hogy a megbeszéléseken valóban értékes hozzászólással tudja szolgálni a csapat javát.

„Mindig igyekszem megtalálni azokat a kulcspillanatokat, amikor fel kell emelnem a szavamat. Ha csapat hangadói közül valaki megszólal és valami értelmeset mond, akkor nem szólok hozzá csak azért, hogy mondjak valamit. Inkább utolsóként beszélek, mint elsőként, mert a forró pillanatokban mindig vannak olyan érzelmek, amelyek a tisztánlátás elvesztéséhez vezetnek” – fogalmazott az olimpiai, világ- és Európa-bajnok, háromszoros Bajnok Ligája-győztes játékos.

Az interjúban Fabregas elárulta: csapatcentrikus természetéből adódóan a pályán a védekezést szereti a legjobban.

„Azért ez a kedvencem, mert az egész csapat kell hozzá, az egész védelemnek együtt kell működnie ahhoz, hogy túljárjunk az ellenfél eszén. A labda megszerzéséhez mindenki részéről tökéletes koordináció kell, a védekezés ritkán szól az egyéni villanásokról.”

A kiváló beálló önfeláldozása saját bevallása szerint korábban gyakran ahhoz vezetett, hogy kevésbé élvezte a játékot, mint csapattársai. Fabregas szerint ez már a múlté, mert az idő előrehaladtával egyre nagyobb lett az önbizalma, s ez játékának is jót tett.

„Mindig igyekszem megtalálni az egyensúlyt a csapat és önmagam közt, fel tudom mérni a saját fontosságomat. Tudom, mire vagyok képes, tudom, mit kell tennem, hogy a legjobb játékomat nyújtsam, s a társaimnak is akkor van a legnagyobb esélye az önkifejezésre, ha ez nekem is sikerül.”