Mindig csak egy állomás – Bobory Balázs jegyzete

A cél, hogy a magyar férfi kézilabda-válogatott a legjobb tíz között végezzen az Európa-bajnokságon.

Ha végignézek a nemzeti csapat névsorán, azt mondom, „normális magasságban” van a léc, de csak azért, mert az elmúlt évek világeseményei során láttuk így is, úgy is teljesíteni a játékosokat, ráadásul a mostani Eb-n olyan sorsolást kaptak a mieink, hogy szinte csak ki-ki mérkőzés vár rájuk.

De mégis, ezúttal élnék a kincstári optimizmus adta lehetőséggel, és ha nem is venném a bátorságot ahhoz, hogy helyezésben mérjem Bánhidi Bencéék esélyeit Németországban, azt várom tőlük, hogy a hozható meccseket megnyerjék, az erősebb ellenfeleket pedig sokkal jobban megszorítsák, megizzasszák, mint a tavalyi világbajnokságon, amelyen egyébként sikerült elérni a célt, az olimpiai selejtezőn szereplés lehetőségét.

Reménykedésem alapja, hogy játékosaink közül a többség már a legmagasabb szinten edződik hétről hétre, a Bajnokok Ligájában, a német vagy éppen a spanyol élvonalban, és ezeket a tapasztalatokat nem lehet a magyar bajnokságban, a komfort­zónán belül mozogva össze­szedni. Szinte minden poszton szerepel klasszisjátékos – akad olyan, ahol több is – a kapitány ennek köszönhetően keverheti a kártyát az aktuális forma vagy az ellenfél taktikája, erősségei, gyengéi szerint.

Apropó, szövetségi kapitány...

Chema Rodríguez az a külföldi szakember, akit nagyon könnyen befogadtunk, magunk közé tartozónak érzünk, egyszerűen a habitusa, a mentalitása, a megnyilvánulásai és az egész magyar kézilabda iránti tisztelete miatt. És az sem utolsó szempont, hogy a spanyol tréner már játékoskorában azzal ejtette ámulatba a – leginkább veszprémi – közönséget, hogy robbanékonysága, gyorsasága mellett intelligens, olvassa a játékot, és mindig képes váratlant húzni, amivel zavarba hozza az ellenfelet.

Az oldalvonalon kívülről teljesen más hatással lehet a csapat játékára, de kiválasztottjaival bizalomra és tiszteletre épül a kapcsolata, hitelessége pedig megmutatkozhat az eredményekben.

Szóval több összetevő is amellett szól, hogy szép lehet a magyar válogatottnak az Európa-bajnokság, és még egyszer mondom, ezúttal talán nem is helyezésben kell meghatározni a sikeresség mértékét. A kezdés mindig meghatározó, Montenegró ellen nyerni kell, és menni tovább rendületlenül, nyomás nélkül, mindig csak egy állomással tovább.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!