„A rehabilitációval már végeztem, edzek rendesen, volt futóedzésem, rendes kézilabdaedzésem, igaz még nem a felnőttcsapattal, mert nekik háromhetes szünetük volt” – nyilatkozott a közmédiának a jobbátlövő, hozzátéve, a következő fél évben az a legfontosabb, hogy minden rendben legyen a térdével, és ne sérüljön meg újra.
Máthé még a norvég Elverum játékosaként, tavaly február 17-én sérült meg, majd egy héttel később műtötték a térdét Oslóban. A PSG-hez a nyáron került át, és mint mondta, annak ellenére sikerült beilleszkednie, hogy rehabilitációja miatt más programja volt, mint a többieknek.
„Nem azt mondom, hogy beszélek franciául, de ha beszélnek hozzám, mindent megértek, tudok válaszolni” – tette hozzá.
Máthé azt mondta, amikor kiment Skandináviába, azt hitte, annál nincs feljebb, de Párizsba kerülve olyan dolgokat tapasztalt, melyekről nem is feltételezte, hogy léteznek. Példaként említette a fizioterapeutával elvégzett számtalan különböző feladatot és azt, hogy sok gyakorlatot észak-amerikai ligákból vettek át a saját tudásukkal összegyúrva.
„Meglepődtem, hogy mennyi mindent tudnak a kézilabdáról” – árulta el.
A szerdán kezdődő, lengyel-svéd közös rendezésű világbajnokságról azt mondta, bízik benne, hogy a magyar válogatott az első két hely valamelyikén jut tovább a csoportjából. Szerinte „a portugálok és a dél-koreaiak foghatók”, illetve hozzátette: „Izlandról ne beszéljünk, de ellenük is bármi lehet”. A remélt középdöntős szereplésről az a véleménye, hogy az otthon játszó svédek elleni mérkőzés „necces lesz”, de a két másik, átlagos csapattal szemben jobbak az esélyek, és meglehet a második-harmadik hely.
„Az olimpiai kvalifikáció a cél, talán még a kilencedik-tizedik hely is elég lesz – tette hozzá. – Két nagy álmom volt, amikor elkezdtem kézilabdázni: Párizsban és olimpián játszani. Ha utóbbi összejönne, »hazai pályán« játszhatnék itt jövőre, már csak ezért is nagyon szurkolok a csapatnak” – folytatta.
Ez nagyon sima volt: 14 góllal nyertünk Koszovóban
