Női kézi: ezt javasolja Camilla Herrem a magyar csapatoknak

„A kézilabdázás az életem, amit szerencsére pontosan ugyanúgy szeretek, mint amikor elkezdtem – kezdte lapunk tudósítójának Camilla Herrem, aki kiválóan játszott a két, Mosonmagyaróvár elleni mérkőzésen. – Az idő ezen szerencsére semmit sem változtatott, mert most is ugyanazt az örömet érzem játék közben, és azt gondolom, hogy amíg ez a motiváció megvan bennem, addig fogok kézilabdázni. Viszont a saját teljesítményemmel már lényegesen kevesebbet foglalkozom, kizárólag arra koncentrálok, hogy a csapatom nyerjen, érje el a lehető legjobb eredményeket. Boldog vagyok, ha ebben tudok segíteni, ha hozzá tudok tenni a játékunkhoz, legyen szó akár a támadásokról vagy a védekezésről.”

– A Sola HK gárdájának sikerült kétszer legyőznie a Motherson-Mosonmagyaróvár csapatát. Milyenek voltak belülről ezek az Európa-liga-találkozók?
– Az első, Mosonmagyaróvár ellen Európa-liga-találkozó volt az addig lejátszott legjobb mérkőzésünk a védekezést és a visszarendeződést illetően. Tudtuk, hogy keményen bele kell állnunk a védekezésbe, aminek alapfeltétele volt, hogy a támadások után visszaérjünk, mert az MKC eredményes a kontratámadásokban, a támadások befejezésében. Két nappal később egy nehezebb meccset játszottunk, nem sikerült hárítani a mezőnyből érkező átlövéseket, de még így is sikerült egy jó színvonalú játékot nyújtani. Nagyon elégedettek vagyunk, hogy mindkét mérkőzésünket megnyertük, mivel egyértelműen látszott, hogy a Mosonmagyaróvár jól felkészített, tehetséges csapat.

– Többször választották be balszélsőként az előző évtized különböző All Star-csapataiba, és tudjuk, hogy a nagyon sikeres román, dán és macedón légiósévek után, 2020 tavaszán a Győri Audi ETO KC is megkereste. Miért tért vissza tehát az eddig gyakorlatilag ismeretlen Sola HK csapatába?
– Mindig nagy megtiszteltetés, ha egy topligás csapat kínál szerződést, de én ezt már nem akartam elfogadni. Sokat játszottam külföldön, remek bajnokságokban kaptam szerepet és valóban olyan szerencsés voltam, hogy a sikerek sem kerültek el. De én már ennek az útnak a legelején eldöntöttem, hogy egyszer majd hazatérek és a pályafutásomat a nevelő egyesületemben fogom befejezni. Ma már a Sola HK sikerei inspirálnak igazán, és boldog vagyok, hogy a klub, a csapat a norvég és a nemzetközi mezőnyben is a legsikeresebb időszakát éli meg velem. Nagyon jól érzem magam tehát itthon a családommal, a kisfiammal Theóval, és a párommal, Steffennel, aki most a csapatunk edzője. Abban pedig biztos vagyok, hogy az én pályafutásom így kerek, így teljes és talán még újabb sikereket is tartogat.

– A norvég női kézilabdázás hosszú ideje tartozik már a világ élvonalához és ennek az okát, a miértjét sokan szeretnék megfejteni. Tud ebben segíteni nekünk?
– Nem tudok, csodát vagy különleges receptet nem érdemes keresni, hiszen olyan nincsen a norvég kézilabdázásban. A csapataink, a válogatott mindig jól, sokat és keményen dolgozik, nagyon figyelve arra, hogy a kézilabdázáson kívül is összetartó közösséget alkosson. A norvég gárdák mindegyike szakmailag nagy hangsúlyt helyez a védekezésre, a sok futásra, tehát a játékosok ennek megfelelően tökéletes fizikai állapotban vannak. Így az edzéshez való hozzáállás is mindig pozitív, mindenki a legjobbat szeretné magából kihozni, és ezért meg is tesz mindent. Mi, hűvös északiak ebben a játékban az érzelmeinket sem rejtjük el, így mutatjuk meg, hogy jó érzés a pályán lenni, szeretünk kézilabdázni. Csak ezt tudom javasolni a magyar együtteseknek is.