Szárnyalni tovább! – Bobory Balázs jegyzete

„Boldog vagyok, hogy magyar lehetek.” Máthé Dominiknak ez volt az egyik első gondolata, miután az utolsó másodpercekben szerzett átlövésgóljával legyőzte a magyar férfi kézilabda-válogatott Portugáliát, és saját kezébe vette sorsát, már ami a csoportból való továbbjutást illeti.

A fenti mondatban megjelenik az a többlet, amely akkor is segít, ha nem megy a játék, ha sok az eladott labda, ha lyukak vannak a védőfalon, esetleg a lövések a kelleténél többször akadnak el az ellenfél kapusában. A mieink olyan élménnyel gazdagodtak vasárnap, amelynek – akárcsak az egyik energia­ital – szárnyakat kell adnia nekik, hiszen megtapasztalták, milyen, amikor egy ország fújtat velük az időkérés előtt, majd tartja vissza a lélegzetét a megbeszélés alatt. Érezhették azt az energiabombát, amellyel a drukkerek előretaszították őket az utolsó támadáshoz, szinte együtt ugrott fel és lendítette lövésre a kezét mindenki abban a pillanatban, amikor Máthé Dominik emelkedett és a jobb sarokba vágta a labdát.

Eksztázis. Üvöltéstől dagadó erek a nyakon, egymást ölelő, ugráló emberek, majd a meghatottságtól, a győzelemtől és a „jó magyarnak lenni” érzésétől könnyező férfiak és nők a játéktéren és a lelátón. Ezekben a pillanatokban minden benne volt, amiért már érdemes volt felépíteni ezt a hatalmas csarnokot, amiért ebben a szörnyű helyzetben is menedzselni kell egy Európa-bajnokságot, lehetőleg nagy baj nélkül. Egy pillanat, amely örökre a retinánkba égett, a memóriánkban elraktározódott, és bármikor szóba kerül, újra libabőrös lesz a kar, hevesebben ver majd a szív.

Miből másból merítene erőt egy csapat, ha nem egy 20 ezer, helyszínen és milliónyi, tévé előtt szurkoló honfitárs előtt kiharcolt győzelemből, mint amilyen a Portugália elleni volt. A felfokozott hangulat, az adrenalin előidézhet a magyar csapatnál egy olyan lelkiállapotot is, amely elsöpri kedden az izlandi ellenállást, és még csak gondolni sem akarunk arra, hogy esetleg görcsössé teheti a csapatot.

Kedves Dominik! Magyarnak lenni mindig boldogság, és akkor is az lesz, ha nem minden úgy alakul, ahogy szeretnénk. Azonban a terhet most fel kell vennie a csapatnak, cipelnie kell az őrjöngő és győzelmet váró telt ház előtt, és bizony el kell fogadni: ez az a helyzet egy profi sportpályafutás során, amikor a nyomástól nem összeroskadni, hanem szárnyalni kell.

Szárnyalni tovább még ezen a héten és a következőn is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!